TGM: A vízbefojtók

Itt a Mércén Dobsi Viktória kiváló és informatív cikkében leírta, hogy a fedélzetén 42 utassal a tengeren bolyongó Sea Watch 3 hajó végül kikötött Lampedusában, a hajó bátor kapitányát, a német Carola Racketét letartóztatták.

Elkezdődtek a nemzetközi tiltakozások is. A taz-ból tudom, hogy tiltakozott a Németországi Evangélikus Egyház, a Corriere della sera írja, hogy tiltakozott a francia és a német külügyminiszter (leszögezik, hogy Salvini – a neofasiszta olasz belügyminiszter, az ország de facto vezetője – megsérti a tengerjogot, ami bűncselekmény); az olaszországi politikusok jó része is tiltakozik, Roberto Saviano, a Gomorra és a ZéróZéróZéró szerzője meg azt mondja, „Grazie, Carola!” a La Repubblica szerint stb., stb., szóval a szokásos.

Én is megírom szokásos cikkemet (vö. pl. evvel és evvel), mire a magyarországi szélsőjobboldali szennysajtó megírja, hogy elmebeteg vagyok, s evvel a dolog el van intézve.[1]

Semmi szükség rá, hogy megismételjük azt, ami nyilvánvaló, azt, ami minden kétségen fölül áll.

Ezek – Salvini és társai – az emberiség ellenségei.

(A magyarországi menekültügyi intézmények kivégzéséről ld. Nagy Boldizsár alapos és – a szó minden értelmében – kimerítő esszéjét: „A magyar menekültügy harminc éve. Sírbeszéd”, Élet és Irodalom, LXIII/26, 2019. június 28.) Semmiféle magyarázat nem elfogadható.

18 000 (tizennyolcezer) menekült: menekülő embertársunk fulladt a Földközi-tengerbe az európai kormányok és az Európai Unió hibájából. (Nem szólva most a többi be nem fogadott és visszatoloncolt felebarátunk sorsáról meg a gyűjtőtáborokban sínylődők lassú pusztulásáról.)

Voltaképpen minden egyes tagállamot ki lehetne zárni az európai jog megsértése miatt az EU-ból, a nemzetközi jog megsértése miatt az Európa Tanácsból és az ENSZ-ből. Beleértve azokat az államokat, amelyeknek a vezetői ezúttal tiltakoznak, mert a Sea Watch 3 ügye most éppen fölháborítja a közvéleményt. (Pár napig. Talán egy-két hétig is.)

De ne feledjük, hogy mit tettek és mit tesznek a liberális és illiberális kapitalizmus, a legmagasabbrendű civilizáció jeles képviselői a reneszánsz és barokk díszletek között, centrumországok és perifériaállamok, nukleáris rakétákkal fölszerelt nagy hadseregek és erdei vagy sivatagi betyárbandák. Mindannyian.

Ölik a védteleneket.

A főbűnösök az oszakai G20-csúcsértekezleten tanácskoznak, gótívű parlamentekben vagy királyi paloták előtt szónokolnak a rózsakertben, igazgatósági értekezleteken vesznek részt, operabemutatókon feszítenek szmokingban, karjukon a legszebb, a legillatosabb fiatalasszonyok. Mint mindig.

A védtelenek jussa a szögesdrót vagy a fulladásos halál vagy valamelyik milícia géppisztolysorozata meg a tömeges nemi erőszak.

Amikor végre majd fölemelitek a féltéglát, hogy a vízbefojtók ablakába vágjátok, ne feledjétek Carola Racketét, akit letartóztattak, mert jó volt a szíve.

[1]Frissítés 06.30.: A 888 nevű orbánista-szélsőjobboldali portál azt írja, hogy „[a] német külügyminiszter a Soros-szervezet migránstaxiztató kapitánya mellé állt”. A központi médiairányítás számtalan más közleményben, rengeteg portálon és oldalon meg a közösségi médiákban ugyanezt a két szintagmát ismétli, ismételteti úgyszólván végtelenszer: „migránstaxi” és „Soros-szervezet”. Érdekes megfigyelni, hogy a magyarországi központosított médiakormányzat számára a „német” szó a „liberális” szinonimája lett, ez utóbbi pedig a bináris harci retorika középponti eleme, amelyet sok millió botposzt állít oda. Ehhöz képest a többek között a MicroMega római folyóirat által elindított akció Carola kiszabadítására természetesen naivnak tetszik („Emberek vagyunk-e vagy szörnyetegek?”), és hát persze főleg csak olaszul értőket ér el. De más kezdeményezések is vannak, tüntetések is készülnek – ám a morális készenlét a biopolitikai gravitációval és az állami erőszakkal szemben roppantul gyönge.

Címlapkép: Twitter
Olvass tovább!