Bármit tegyünk is, 2050-re búcsút inthetünk a nyári jégnek az északi-sarkon
De azért érdemes visszafogni a kibocsátást, hogy télre maradjon.
De azért érdemes visszafogni a kibocsátást, hogy télre maradjon.
Erről vitáztak ma a parlamentben, ahol most a kormány képviselői is megjelentek, sőt néhány kérdésben még egyetérteni is mertek a tegnap még „kitapsolt” Szabó Tímeával. Az ellenzéki képviselők pedig a járvány és a klímaválság összefüggéseire is igyekeztek rámutatni.
A válság pedig csak súlyosbította a problémát.
Klímasemlegesség elérését és a dolgozók zöld iparágakba való átképzésére tett ígéretet a Demokrata Párt.
Megfelelő politikai közeg nélkül a klímatudomány önmagában nem feltétlenül progresszív, sőt, hátráltató is lehet.
Hogyan érdemes küzdenünk a klímaváltozás ellen? A Green New Deal támogatói szerint egy hatalmas mértékű állami jóléti beruházásra van szükség, ami a környezetvédelmet és a társadalmi igazságosságot is elősegítené.
A koronavírus elleni intézkedések, ha átmenetileg is, de visszaszorították az ipari szennyezést, illetve beindították a közösségi összefogás és kölcsönös segítségnyújtás formáit. De a válság elmúltával az élet visszazökkenhet a korábbi kerékvágásba, amivel folytatjuk a száguldást egy másik krízisbe – a klímaválságba.
A divatipar évente a globális szén-dioxid-kibocsátás 10%-áért felelős, valamint egy évben mintegy 1,5 trillió liter vizet használ fel.
A boltban járva hallottam egy vásárlót arról beszélni, hogy ha ezt túlélik, máshogy akarnak élni: úgy fogalmazott, hogy „eldolgozta” az életét, kevés ideje volt a barátaira, a szüleire, és többé nem akar így élni.
A járványra adott társadalmi válaszok azt mutatják, hogy ha az embereket megfelelően tájékoztatjuk a veszélyekről, akkor hajlandóak akár radikálisan is változtatni az életmódjukon. Miért ne történhetne meg ugyanez a klímaváltozás megállítása érdekében?