Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Alapjaiban véve kéne megváltoznia a ruhaiparnak a környezeti katasztrófa elkerüléséhez

Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület (IPCC) számításai szerint a divatipar évente a globális szén-dioxid-kibocsátás 10%-áért felelős, valamint egy évben mintegy 1,5 trillió liter vizet használ fel. Átfogó változások szükségesek a divatiparban ahhoz, hogy enyhítsük az ipar, különösen a fast fashion ruhamárkák környezeti hatását – írják a szakértők a divatipar környezeti hatásaival foglalkozó jelentésükben.

A divatipar fast fashion ága a többnyire plázákban jelenlevő és globálisan egységes kínálattal rendelkező, olcsó, mégis stílusos ruhadarabokat kínáló márkákat jelenti, például a H&M-et, a Zarát, New Yorkert, Bershkát, Pull and Beart, Mangót, stb. Ezek a márkák és a termékeik azért különösen problémásak, mivel a tömegtermelésre ráállva különösen intenzív környezeti terheléssel bírnak:

egy póló előállítása a Nature adatai alapján 2,6 kg, egy farmernadrág előállítása nagyjából 11,5 kg kibocsátással jár.

Mint ahogy arról a Mércén korábban írtunk, a divatipar és a környezettudatosság legkomplexebb problémája abban rejlik, hogy azt egyik vállalat sem ígéri meg, hogy kevesebb terméket állít elő. Bármilyen változtatást ígérnek károsanyag-kibocsátás csökkentéséről, energiatakarékosságról vagy újrahasznosított anyagokról, azok mindig kompromisszumos megoldásokat jelentenek arra nézve, hogyan nem kell kevesebb terméket piacra dobniuk. Ameddig azonban nem hajlandóak alapjaiban változtatni az üzleti modelljeiken és befejezni a túlfogyasztás kultúrájához való hozzájárulást, addig csak a jéghegy csúcsát kapargatják környezettudatos vállalásaikkal.

Az IPCC által most felvázolt  lehetséges megoldási módok között szerepel a használt ruha vásárlásának ösztönzése, a ruhakölcsönzés, jobb újrahasznosítási módszerek, a kibocsátás-ellenőrző technológiák bevezetése, de olyan, alapvetően előállításra vonatkozó javaslatok is, mint a termelés során a megújuló energia felhasználása, valamint a poliészter és egyéb nem lebomló, petrolkémiai úton előállított rostok felhasználásának csökkentése.

Utóbbi anyagok felhasználása a környezeti terhelés mellett egészségügyi vonatkozású aggodalmakat is felvet: a jelentés rámutat, hogy a textil előállításakor egy kilogramm textil esetén mintegy 466 grammnyi kemikáliát használnak fel az anyag kezeléséhez.

A szakértők szerint az iparnak a jobb minőségű, hosszú élettartamú termékekre kéne koncentrálnia tevékenységét, valamint

„A fogyasztóknak a divatot funkcionalitás, és nem szórakozás felől kellene megközelíteniük, és készen állni arra, hogy többet fizessenek, az árban pedig szerepeljen a divat környezeti ára is.”

– írja a most megjelent jelentés.

A divatipar környezeti hatásait felismerve egyes országokban, köztük az Egyesült Királyságban korábban már felmerült, hogy ruhadarabonként nagyjából egypennys (kb. 3,8-4 forint) környezeti díjjal teremtsék meg a jobb újrahasznosítás alapjait, azonban a döntéshozók az ilyesmi törekvéseket mind elutasították. Problémát jelent az is, hogy hajóról átállva egyre növekvő mértékben légi úton történik a ruhák szállítása a harmadik világbeli előállítási helyüktől az üzletekig, valamint az, hogy sok esetben a gyárak szennyvizét sem kezelik jól, a szennyezett víz egyenesen a nyílt vizekbe kerül.

Libby Peake, az angliai Zöld Szövetség tagja elmonda, hogy a britek élen járnak Európában ruhavásárlás terén, például majdnem kétszer annyi ruhadarabot vásárolnak, mint az olaszok.

„A lassú divat az egyetlen fenntartható jövő az ipar számára.”

– mondta Peake.

(The Guardian, Mérce)
Címlapkép: Kép: Pixabay