Március 11-én, az M1-es autópályán történt tömegbaleset egyik okozója a talajerózió mellett az extrém szeles időjárás volt, megvilágítva, hogy a klímaváltozás miatt felerősödő és összekapcsolódó szélsőséges események életveszélyes kockázatokat is jelentenek.
Az afrikai tagállamok nevében Kenya hivatalosan is tiltakozott az amerikai jelölt kinevezése ellen a Klímaalap élére.
Közfelháborodás tört ki a hír hallatán.
Ráadásul extrém magasan.
Az aktivisták nem adják oda harc nélkül a 12. század óta ismert települést.
Több a fosszilis ipari lobbista, mint nemzeti delegált: nem Sarm el-Sejkben menekül meg a bolygónk a jelek szerint.
A legszegényebb országok aligha tehetnek a klímaváltozásról, de annak negatív hatásai őket sújtják a legjobban.
A jómódú országok megkértek egy sor afrikai államot, hogy ne fektessenek szénhidrogénekbe, cserébe támogatást ajánlottak, amit még nem fizettek ki.
Az ökofasizmus egyrészt a neonáci szubkultúrákban, másrészt az ökológiai válság mainstream értelmezésében gyökerezik.
A civilek szerint a szélsőjobboldali elnök eddigi erdőirtó politikája miatt igen nehéz elhinni, amit mond.