A klímakatasztrófa ugyanis már tart, és az antidemokratikus tendenciákat, a nagytőke és a globális elnyomás fokozódását nehéz nem úgy értelmezni, mint azonnali reakciókat a javak és a hatalom védelmére.
A népesebb külterületeken és a szegénynegyedekben napról napra kihívást jelent, hogy a lakók hozzáférjenek a szárazság miatt egyre csak dráguló, limitált vízhez, eközben a gazdagok zavartalanul élvezik az olcsó vízszolgáltatást.
Nyilvánvalóan minden olyan cselekedet, amely csökkenti az ökológiai lábnyomunkat, így a műanyag elhagyása is hasznos a klímakatasztrófa elkerülése érdekében. De az egyéni döntések nem elegendőek.
Hányféle zöldpolitika létezik? És melyik ezek közül baloldali?
De, kedves Gulyás Gergely, van ok a sietségre.
A cseh állami villamosenergia-cég eladná a szénerőművét, az új tulajdonos pedig valószínűleg a lehető leghosszabb ideig üzemben tartaná, miközben ezeket az erőműveket a klímaválság elsőszámú okozóiként emlegetik.
Hiába beszél róla mindenki már évek óta, hogy a klímakatasztrófa itt van, átalakítja az éghajlatunkat, és erre a városainknak, az országunknak is fel kell készülnie, úgy tűnik, választott vezetőink mégse tesznek semmit.
Egyelőre nincsenek sokan, de kint vannak minden héten.
A cég napi 140.000 fontért lízingeli a platformot.
A szokásos politikai ügymenet, a személyes és csoportérdekek szerinti osztozkodás léptékei egyébként is alkalmatlanok bármiféle válasz kidolgozására.
