Szeptember 27-én Sopronban, Szekszárdon, Szegeden és Nyíregyházán is utcára vonulnak azok, akik szeretnék felhívni a társadalom és a döntéshozók figyelmét: a klímaválság nem a jövő problémája, most kell cselekednünk.
A természet nem ismer határokat, új és új csodák nőnek ki a semmiből, a Földanya örömére.
A szükséges klímavédelmi intézkedések szemben állnak elképesztően befolyásos csoportok érdekeivel, a szükséges politikai elköteleződést pedig épp ezektől várni nem egyéb, mint önáltatás.
Augusztus 10-ére egy kb. 70 fős csoport szervezett gyújtogató akciót az Amazonas-medence keleti részét lefedő Pará államban. Hiába értesítették a környezetvédelmi hatóságot, az semmit nem tett az akció megakadályozása érdekében
Amikor felolvad az örökké fagyott talaj, nem csupán a belefagyott mikrobák, rég elfeledett betegségek és elpusztult állatok kerülnek elő, hanem velük együtt irdatlan mennyiségű üvegházhatású gáz is.
Ami a huszadik században a modernitást jelentette Afrikában, az a logika ma a gyors halált hozza el. Etiópia pedig jó példa minderre.
Újra „behalni” hívják az emberiség jövőjéért aggódókat.
A klímakatasztrófa elkerüléséhez több út is vezethet, de akármilyen úton is fogja az emberiség megállítani a klímaváltozást, mindenképpen sok pénzbe fog kerülni. A kérdés, hogy ki fogja ezt kifizetni.
A klímakatasztrófa ugyanis már tart, és az antidemokratikus tendenciákat, a nagytőke és a globális elnyomás fokozódását nehéz nem úgy értelmezni, mint azonnali reakciókat a javak és a hatalom védelmére.
A népesebb külterületeken és a szegénynegyedekben napról napra kihívást jelent, hogy a lakók hozzáférjenek a szárazság miatt egyre csak dráguló, limitált vízhez, eközben a gazdagok zavartalanul élvezik az olcsó vízszolgáltatást.
