Azokra a posztszovjet országokra fogunk fókuszálni, amelyek Magyarországhoz hasonló gazdasági szerkezettel és lehetőségekkel rendelkeznek, illetve hasonló problémákkal kellett szembenézniük már a krízis előtt is.
Az elmúlt hetekben oligarchák egy csoportja sikeresen buktatott kormányt, miközben az IMF által kikényszerített törvény, mely szerint a földek külföldiek által is megvásárolhatóvá válnak, hosszú távon áshatja alá az ország talpra állását.
Már Lengyelországban is átvállalja a kieső fizetések egy részét a kormány.
Az éjszaka közepén nyújtották be a módosítót, az ellenzék puccsot emleget.
A Nyugat-Balkán tőkeszegény, relatív gyenge államokkal, forráshiányos egészségügyi rendszerekkel néz szembe a koronavírussal. A jószomszédság előnyei sem mindenhol adottak.
A szakértők szerint ha megfosztják jogaiktól a kelet-európai munkavállalókat, attól még nem fog csökkenni a bevándorlás, az illegális foglalkoztatás és az emberkereskedelem viszont annál inkább megugrik majd.
A „becsület napi” megemlékezésekhez számos hasonlót rendeznek évről évre a 2. világháborúban a nácikkal szövetséges országokban. Ezek közül mutatunk be néhányat.
A spontánul lázadó népi erőnek ez a spektákuluma olyan felejthetetlenül rémítő a fönnálló polgári társadalom (a tőkés establishment) számára, hogy a romániai forradalmat azóta is rágalmazni kell (vagy a sose létezett romániai „kommunizmus” elleni öntudatos föllépéssé stilizálni).
A ceaușescu-i éveket románok és magyarok egyformán megszenvedték, és ez a közös szenvedés kellő alapot adott az 1989 decemberi szolidáris éhséglázadáshoz, majd rögtön utána a kollektív eufóriához.
Gagyi Ágnes mozgalomkutatóval és Kiss Viktor ideológiakutatóval beszélgettük, akik mindketten belülről tapasztalták meg, milyen volt kelet-európaiként bekapcsolódni az alterglob mozgalmakba.
