Egy nő holttestét találták meg Kecskeméten, a Kodály Zoltán téren, a bokrok között október 20-án – írja a police.hu. A helyszíni halottvizsgálatot végző orvos előzetes véleménye alapján a nőn található sérülések bántalmazásból eredhettek, ezt a későbbi boncolás megerősítette.

A rendőrség elemezte a térfigyelő kamerák felvételeit is, melyek alapján kiderült, hogy kedd éjjel egy férfi és az áldozat az utcán egymás felé sétáltak, beszélgetni kezdtek, majd közösen folytatták az útjukat.

„A jelenlegi adatok szerint a férfi megegyezéses szexuális kapcsolatba lépett a nővel. Az aktust követően azonban ismeretlen okból több alkalommal megütötte, majd állítása szerint a magánál lévő és még vele kommunikáló nőt otthagyta a bokrok között. A kecskeméti járőrök személyismeretének köszönhetően beazonosították a férfit, akit röviddel ezután egyik ismert tartózkodási helyén találtak meg a nyomozók”, majd halált okozó testi sértés miatt kihallgatták, őrizetbe vették, és kezdeményezték a letartóztatását.

Mivel erre nem tért ki a rendőrségi közlemény, szerettük volna megtudni, milyen kapcsolatban állt az elkövető és az áldozat, valamint, hogy a rendőrség látóterében volt-e már korábbi erőszakos cselekedet miatt a férfi. Kérdéseinkre azonban a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság a nyomozás érdekeire hivatkozva nem adott választ.

Azt azonban a további információk hiányában is elmondhatjuk, hogy a nőkkel szembeni, nemi alapú erőszak rendszeres Magyarországon, a kecskeméti eset is beleilleszkedik egy sor másik nőgyilkosságba. Bár hivatalos statisztikát nem vezet egyetlen állami szerv sem a nők elleni rendszerszintű erőszakról, civil és EU-s kutatások, adatgyűjtések alapján kb. 200 ezer nő él bántalmazó kapcsolatban Magyarországon, és kb. hetente-kéthetente torkollik gyilkosságba egy-egy bántalmazás. Ezekből az esetekből rendre kirajzolódnak a tipikus – egy jól működő rendszerben, jól képzett szakemberek számára felismerhető és időben szankcionálható – bántalmazói mintázatok, valamint az áldozatvédelmi rendszer hiányosságai.

Jelenleg nem léteznek protokollok a nők elleni erőszak felismerésére, kezelésére és megelőzésére, a szakemberek, rendőrök nem, vagy csak nagyon ritkán kapnak képzést a kapcsolati erőszak működéséről, sőt számos olyan esetről is tudunk, ahol a segíteni hivatott intézmények, hatóságok hagyták cserben, illetve veszélyeztették az áldozatokat. Az állami intézményekbe vetett bizalom hiánya, a rossz bánásmód, a nehezen hozzáférhető segítség pedig hozzájárul, hogy az áldozatok láthatatlanok maradjanak – akár a hatóságok előtt is. A hatóság megítélésén az sem segít, hogy időről időre botrányos hangnemet ütnek meg a rendőrség munkatársai nők elleni erőszakkal kapcsolatos ügyekben: legutóbb idén szeptemberben keltett nagy felháborodást, hogy a HVG utcai zaklatásokról kérdező újságíróját szexista, gúnyos beszólással pattintották le. A BRFK szóvivőjét leváltották az eset után, a rendőrség pedig azt hangoztatta, „új szervezeti kultúrájuk” része a hibák elismerése és a bocsánatkérésre való képesség.

A nőgyilkosság – a nők elleni erőszak többi formájához hasonlóan – a nő birtoklásáról és a nő fölötti uralkodásról szól. Az elkövetők az esetek túlnyomó részében nem idegenek, hanem aktuális vagy volt férfipartnerek, családtagok, ismerősök.

De az sem példa nélküli, hogy az elkövető és az áldozat nem közeli hozzátartozók vagy nem is ismerik egymást. 2024-ben egy mezőberényi kocsma törzsvendége meggyilkolta a közeledését elutasító 24 éves pultoslányt. Ugyanebben az évben egy Magyarországon élő ír férfi szexuális aktus közben megölt egy amerikai nőt, akivel egy VII. kerületi szórakozóhelyen ismerkedett meg. A férfi, aki „szexbalesetnek” próbálta beállítani a nő halálát, 12 év börtönt kaphat. Idén januárban egy férfi megölt egy 29 éves nőt, akivel előtte egy internetes oldalon ismerkedett meg. 2023 nyarán Szeged belvárosában egy buliból hazafele tartó lányt majdnem halálra vert egy idegen férfi, csak mert a lány nem reagált a leszólítására. Ebben az esetben az áldozat életben maradt, de a brutális támadás nyomait élete végéig a testén viseli. Szélsőséges, durva példák ezek, ugyanakkor – ahogy a kapcsolati erőszak áldozataira sem – nem tekinthetünk elszigetelt tragédiákként rájuk. A nők elleni erőszak minden formájával szemben intézményi fellépésre és politikai akaratra van szükség.