Megöltek egy nőt január 5-én egy angyalföldi lakásban, az első hírek szerint a 29 éves M. Dolli fitneszmodellt egy számára idegen férfi késelte meg.

Bár alapvetően ritkaság, hogy egy nő meggyilkolása mögött nem strukturális probléma áll, első ránézésre úgy tűnhetett, nem „tipikus” nőgyilkosságról van szó, pusztán egy tragikus szerencsétlenség folytán egy nő „rosszkor volt rossz helyen”, halála egyedi eset – hiszen nőket általában velük valamilyen kapcsolatban, ismertségben álló férfiak gyilkolnak meg. Megkeresésünkre a Budapesti Rendőr-főkapitányság azt válaszolta, az áldozat és az elkövető férfi nem voltak párkapcsolatban, sem rokoni vagy ismerősi viszonyban: a gyilkosság napján ismerkedtek meg egy internetes oldalon. Ebből már sejthető volt, hogy randierőszakról lehet szó, vagy prostitúciós tevékenység kapcsán történhetett a gyilkosság – vagyis a bűncselekmény elkövetőjének feltehetőleg mégis fontos szempont volt az áldozat neme és kiszolgáltatottsága, társadalmi elszigeteltsége.

A kép végül akkor kezdett tisztulni, amikor a Fővárosi Törvényszék tovább részletezte az ügyet. A törvényszék közleménye szerint a nő – aki „egy erre specializálódott internetes oldalon hirdette magát” – január 5-én „szexuális szolgáltatás nyújtása céljából fogadta a férfit”. A közlemény arra is kitér, hogy a gyanúsított kifejezetten azért ment a XIII. kerületi lakásba, hogy megölje, majd kirabolja az áldozatot, az így szerzett pénzből pedig fegyvert vásároljon, „és azzal – meg nem nevezett politikusok sérelmére – további élet- és testi épség elleni bűncselekményeket kövessen el.” „A találkozó alkalmával a gyanúsított egy késsel több alkalommal testszerte megszúrta a sértettet és egyéb módon is bántalmazta őt. A nő az elszenvedett sérülések következtében a helyszínen életét vesztette.” A Blikk pedig arról írt, „a szakértők szerint a férfi szexuális aktus után végzett” a nővel.

A férfiról az is kiderült, „a viselkedése az aktuálisan észlelhető mentális zavara miatt kiszámíthatatlanná válhat”, és újabb bűncselekményt követhet el, ezért a bíróság az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben rendelte el a letartóztatása végrehajtását.

Bár a körülmények nem tűnnek átlagosnak az elkövető feltételezett mentális betegsége és az áldozat véletlenszerűnek tűnő kiválasztása miatt, fontos megjegyezni, hogy ebben az esetben is nemi alapú, patriarchális erőszakról beszélhetünk. A hivatalos források szerint a férfi előre megtervezte, hogy egy prostituáltat fog megölni – bizonyára nem véletlenül döntött épp így. A prostitúciót a nők szabad döntéseként, munkaként – és nem erőszakként – beállító közgondolkodásban alapvetően alacsonyan van az ingerküszöb a prostituáltakat érő erőszakkal szemben is. A szexiparban dolgozó nőket használó férfiak az uralkodó társadalmi normák, a patriarchátus és a tőkés rendszer viszonyai miatt azt gondolhatják, hogy a nő testével a fizetségért cserébe azt csinálnak, amit akarnak, ami könnyen bántalmazáshoz (már azon túl, hogy a kényszerhelyzetben adott beleegyezést szexuális erőszaknak nevezzük) vagy akár gyilkossághoz vezethet.

A prostitúciós ipar elválaszthatatlan a nők elleni erőszaktól.

Dés Fanni 2020-as tanulmányában arról ír, a prostitúciós iparban a nők az élet minden területén ki vannak téve az erőszak kockázatának: a futtatók – sokszor egy romantikus kapcsolat álcája mögött – a háztartási erőszakkal azonos mechanizmusokat használva tartják fenn szisztematikus hatalmukat és a folyamatos kontrollt a nők felett. A test árulásának kényszerítésén túl gyakran izolálják a nőket minden külső kapcsolattól, elzárjak őket a külvilágától, fizikailag bántalmazzák őket. Emellett a használóik részéről is folyamatos erőszaknak vannak kitéve, valamint gyakran az iparban megjelenő más szereplők – úgymint főbérlők, bordélyház-tulajdonosok, esetleg az elviekben a védelmükért dolgozó hatóságok – részéről is ki vannak téve a kizsákmányolás, az etnikai alapú elnyomás, erőszak kockázatának. Sokan lakhatási problémáik miatt kerültek be a szexiparba, vagy a lakhatás megoldatlansága miatt nem tudnak szabadulni a prostitúciós iparból, a futtatójuktól. De az sem ritkaság, hogy már – mélyszegény vagy például állami gondozott – gyerekként kényszerülnek az iparba a később onnan kitörni képtelen, segítség nélkül maradó nők.

A különféle online platformokon árusított női testekről pedig egyszerűbb, sőt népszerű úgy gondolkodni mint könnyű pénzkereseti lehetőség, holott az OnlyFans vagy a Gattyán György által alapított LiveJasmin, illetve a hasonló alapon működő platformcégek ugyanúgy nem szabadítják fel a posztoló vagy kamerázó nőket, ahogyan a például a Rosszlányok „közvetítő oldal” sem szabadítja fel az ott saját testüket áruba bocsátó nőket.

Arról, hogy az Angyalföldön megölt nő maga regisztrált-e valamelyik platformra vagy valaki futtatta-e – ahogy például a Szőlő utcai igazgató, Juhász Péter Pál is online hirdette az általa prostitúcióra kényszerített fiatal nőket –, nincs információnk. De bizonyos szempontból lényegtelen is.

A pornóból, a szexkameraiparból és részben a prostitúciós iparból is elsősorban és legfőképp hosszú távon az üzemeltető online oldalak profitálnak. A(z) (ön)kizsákmányolt nők bántalmazását, megölését, illetve nem ritkán öngyilkosságát pedig nem tarthatjuk valamiféle munkaártalomnak, munkabalesetnek – hiszen ebben az egyéni logikában az áldozat „választott” életformájából adódó velejáróra lenne, amiről csak ő tehet. Ahogy M. Dolli erőszakos halála sem egyéni tragédia.