Február végén született ítélet egy 2023 májusában történt nőgyilkosság ügyében, amelynek körülményei különösen tanulságosak. Sok nőgyilkosság kapcsán olvashatjuk, hogy bár mindenki tudott az áldozat rendszeres bántalmazásáról, mégis magánügynek tartották azt; vagy nem mertek, esetleg nem voltak eszközeik segítséget nyújtani. Ezúttal azonban ez épp ellenkezőleg történt. A nyilvánosságra került információk alapján ugyanis voltak jószándékú próbálkozások arra, hogy a bántalmazót eltávolítsák a nő közeléből, és a rendőrség is komolyan vette a feljelentést, mégis megtörtént a gyilkosság. Sőt, a konkrét eset kapcsán bizonyos szempontból úgy is tűnhet, többet ártott a segítség, mint használt. Ez persze ebben a formában nem igaz, ugyanakkor súlyos rendszerproblémákra világít rá.

Egy nő partnere általi megölése soha nem előzmény nélküli, a segítségkérés vagy a bántalmazó kapcsolatból való elmenekülés azonban nem egyszerű és nem magától értetődő, sőt, akár veszélyes is lehet  – ahogy itt is láthatjuk. Az áldozatokat elvileg védő hatóságoknak és intézményeknek épp ezért lenne kiemelten fontos feladata még időben lépni, erre azonban jelenleg nem léteznek átfogó áldozatvédelmi protokollok Magyarországon.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség február végén adta közre, hogy 18 év fegyházbüntetésre ítéltek egy férfit, aki 2023 májusában megölte feleségét. A közlemény szerint a vádlott ittas állapotban rendszeresen kiabált a sértettel, előfordult, hogy bántalmazta is a mozgásában korlátozott nőt, aki kénytelen volt a lakásból elmenekülni, az éjszakát a ház folyosóján tölteni. A nő nem mert segítséget kérni, de a szomszédok, akik hallották a zajos veszekedéseket, több helyen is bejelentést tettek. Ezután a polgármesteri hivatal levélben felszólította a férfit, „hogy fejezze be a lakók nyugalmát zavaró viselkedést, különben a bérleti jogviszonyát felmondják”.

Megkeresésünkre az ügyészség további részleteket is megosztott. Ezek alapján a szomszédok már az év elején jelezték a problémát a közös képviselőnek, aki beszélt a nővel, és azt tanácsolta neki, hogy tegyen feljelentést. Az áldozat azonban ezt elutasította. Ezután a közös képviselő, a sértett beleegyezésével, jelezte a férfi agresszív, szomszédokat is zavaró viselkedését az ingatlankezelőnek, aminek képviselője 2023. május 16-án bejelentést tett a rendőrkapitányságon. A vizsgálati osztály vezetője 2023. május 17-én telefonon beszélt a nővel, felvilágosította, hogy a bejelentés nyomán büntetőeljárás indult,  és egyéb jogi lehetőségeiről, a nő pedig gondolkodási időt kért. Az ingatlankezelő jelzése alapján a polgármesteri hivatal ugyanezen a napon szólította fel a férfit.

Másnap, 2023. május 18-án este a házastársak ismét veszekedtek, és ekkor a nő azt is közölte férjével, hogy rendőrségi ügy van folyamatban. A férfi ekkor magához vett egy kést, és megszúrta a nőt, aki belehalt sérüléseibe. A férj másnap reggel a Mosonmagyaróvári Rendőrkapitányságon feladta magát.

Fontos leszögezni, hogy a szomszédok helyesen jártak el, amikor jelezték a férfi – nem csak őket zavaró, de a nőt is veszélyeztető – agresszív viselkedését, és a közös képviselő is jószándékúlag biztatta a feljelentés megtételére a nőt. Bár a külső szemlélőknek érthetetlen lehet, ezt miért utasította el az áldozat, valójában épp az ő tragédiája világít rá, hogy sok esetben (halál)félelemből nem terelik hatósági útra nők az őket érő bántalmazást. A közös képviselő ekkor – talán arra apellálva, hogy a szomszédokat is zavaró viselkedés miatt mégis eltávolítható a lakásból a férfi – az ingatlankezelőhöz fordult segítségért.

Nőjogi szervezetek régóta sérelmezik, hogy általában a bántalmazott nőnek kell elhagynia otthonát, hátrahagynia életét, és gyakorlatilag a semmibe ugrania – akár gyerekkel –, ha el akar menekülni a bántalmazó kapcsolatból. Vagy pedig egy fedél alatt kell maradnia bántalmazójával akkor is, ha feljelentést tesz ellene, vagyis a rendszer kiszolgáltatja az áldozatot a bántalmazó akár végletes bosszújának. A szóban forgó esetben tehát még az is példás, hogy a férfit próbálták eltávolítani a lakásból, és nem az áldozatot – ezen a ponton túl azonban a jószándék nem párosult a rendszer felkészültségével.

Az áldozat bizonytalankodott, félt, késlekedett, emiatt halt meg – vonhatnánk le az egyszerű következtetést. Pedig valójában a rendszer szolgáltatta ki őt bántalmazója haragjának.

Miután a férfi két nap leforgása alatt tudomást szerzett arról, hogy feljelentést tettek ellene, valamint hogy viselkedése miatt elveszítheti lakhatását, számítani kellett volna arra, hogy a nő súlyos veszélybe kerülhet, mondhatni egy időzített bomba aktiválódott.

Bár már az is nagy szó, hogy a rendőrség egyáltalán komolyan vette a feljelentést, és tájékoztatta az áldozatot a jogi lehetőségeiről, mégsem járt el elég körültekintően, és tulajdonképpen magára hagyta. Szintén fontos nőjogi követelés évek óta, hogy használják a rendőrök a nemzetközileg elismert kockázatfelmérő eszközöket, vagyis beszélgessenek el alaposan az áldozattal, valamint használjanak egy egyszerű kérdőívet, ami detektálja a súlyos további kockázatokat – például, hogy az áldozat és az elkövető egy fedél alatt élnek, és könnyen végzetes bántalmazás érheti a nőt, ha fény derül a feljelentésre. Egy ilyen kockázat esetében a bántalmazót kellene eltávolítani a nő környezetéből. Emlékezzünk csak arra a szintén 2023-as esetre, amikor egy férfi agyonverte élettársát, amikor megtudta, hogy az feljelentést tett ellene: a kockázatfelmérés hiánya tragédiához vezetett.

Azzal kapcsolatban ugyan nem kaptunk információt, hogy a rendőrség járt-e korábban a házaspár lakásán bejelentésre, vagy volt-e érvényben távoltartás a férfival szemben, fontos megjegyezni, az is gyakori probléma, hogy bár törvény szerint a rendőrség saját kezdeményezésre is ideiglenes megelőző távoltartást rendelhet el, ha észleli a kapcsolati erőszak fennállását, ez nem szokás, helyette általában a nőre tolják ennek felelősségét.

Emellett, mivel a polgármesteri hivatal is intézkedett az ügyben, feltételezhetjük, hogy önkormányzati lakásban élhetett a pár, így felmerül az a kérdés is, miért nem került a képbe már korábban valamilyen szociális intézmény a mozgáskorlátozottsága okán egyébként is különösen sérülékeny helyzetű, bántalmazott nő segítése, védelme érdekében.

A férfit végül nem csak többszörösen minősülő emberölés, hanem kapcsolati erőszak bűntette miatt is elítélték, ami növeli a büntetés idejét. Ez azért fontos részlet, mert nem magától értetődő, hogy emiatt ítélnek el bántalmazókat. Bár a kapcsolati erőszak 12 éve önálló bűncselekménynek számít Magyarországon a családon belüli erőszak megfelelő súlyú szankcionálása érdekében, a nyomozó hatóságok még mindig nem igazán értik ezt a bűncselekményt, így az esetek túlnyomó részében nem kapcsolati erőszak, hanem garázdaság, testi sértés, zaklatás miatt rendelik el a nyomozásokat annak ellenére, hogy a bántalmazás rendszeres. Azonban bármennyire is pozitív, hogy ebben az esetben sikerült felismerni a kapcsolati erőszak tényállását, ez akkor lett volna igazán jó hír, ha az áldozat életét is sikerült volna megmenteni.

Az alapján tehát, amit az ügyről megtudtunk, a segítő szándék több szereplő részéről is megvolt – ami önmagában is ritkaság –, mégsem mondhatjuk, hogy ne lett volna megelőzhető a nőgyilkosság. És akkor most nem egy újabb tragédia, hanem egy pozitív példa tanulságait elemezhetnénk – és ez nem az áldozaton múlt. Akkor sem, ha nem mert segítséget kérni.