A miniszterelnök Nagy Imre újfajta utat jelölt ki Magyarország számára
Azon igyekezett, hogy minden szaktudást megbecsüljön, ezért a gyanakvás, ellenségesség légkörét száműzte a társadalomból.
Azon igyekezett, hogy minden szaktudást megbecsüljön, ezért a gyanakvás, ellenségesség légkörét száműzte a társadalomból.
Az esemény elsősorban Magyarország nemzetközi elismerését és a Horthy-rendszer „keresztény kurzusának” legitimitását is szolgálta, miközben „apolitikusságát” reálpolitikai és diplomáciai indokok támasztották alá.
A nagy gazdasági világválság ugyan felfedte a konszolidáció törékeny egyensúlyát és a valós társadalmi érdekkonfliktusokat, de a bethleni politikai rendszer meghatározó volt még az 1930-as években is.
Tordai szerint az ellenzék feladata, hogy az 1944-45-ös eseményekkel kapcsolatban kialakítson egy olyan közös emlékezetet, amit mindenki osztani tud.
Az uralkodó elit arra törekszik, hogy a saját kollektív tudatának megfelelő társadalom- és világképet rákényszerítse az alul levő társadalmi osztályokra, amelyeket így megfoszt a különálló vagy egyenesen ellentétes irányú, kollektív- és osztálytudattól.
A mai évforduló alkalmával hangot kell adni azoknak a republikánus demokratáknak, akik 1946-ban az emberi egyenlőségen alapuló társadalomért kívántak fellépni.
„Nem hiszem, hogy Kövér László boldog attól, hogy a PTI kutatói ilyen közel vannak hozzá, vagy hogy a Kossuth térről alkotott elképzelésébe beleférne, hogy egy nem kormányközeli kutatóintézet is helyet kapjon ott.”
A miniszterelnök „hanyatlónyugatozott” egyet az avatáson.
A Terror Háza megnyitása és Kertész Imre Nobel-díja sok tanteremben vert visszhangot, azonban utólag látszik csak igazán, mennyire ez a két esemény alakította a történelmi emlékezetről szóló közbeszédet és azon vitákat, amelyekkel felnőttünk.
A kollaboráció, a társutasság, a kirekesztésből és a jogfosztásból való közvetett vagy közvetlen haszonhúzás mind kényes és mindmáig aggasztóan alulreprezentált kérdései a holokauszt történetírásának.