Imperializmus, háború Ukrajnában, Lenin
Lehet-e úgy bírálni az inváziót, a háborúba átcsapó beállítottság aspektusait, hogy közben ne zuhanjunk bele a ruszofóbia vermébe?

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Lehet-e úgy bírálni az inváziót, a háborúba átcsapó beállítottság aspektusait, hogy közben ne zuhanjunk bele a ruszofóbia vermébe?
Az ellenzéki tüntetés lengyel vezérszónoka éveken keresztül az európai jobboldal egyik első embereként nem csupán elnézte, hanem aktívan segítette is Orbán pávatáncát és európai politikáját, a migránsozás, brüsszelezés ellenére.
Több ezer halott fekszik Ukrajna mezőin, és azt mondják, hogy az oroszok nem hagyják cserben a sajátjaikat. Gyalázatos hazugság.
Márki-Zay Péter jól ragadta meg a háborús helyzet adta lehetőséget, hogy koherensen magyarázza el, mi a baj Orbánnal. Az ellenzéki szónoklatok nagy része ugyanakkor az elmúlt egy-két év során bármikor elhangozhatott volna.
Nincs olyan történelmi évforduló, ami másfél évszázad óta annyira kiszolgáltatott lenne a politikának, mint március 15-e.
Olvasom az Origón, hogy a rendőrök kint segítenek a Keletinél az Ukrajnából érkező menekülteknek, és hogy Orbán Viktor most levélben arra buzdít, hogy segítsen mindenki.
Orbán csak addig volt Putyin legjobb barátja, ameddig Oroszország gazdasági előnyöket tudott biztosítani az ország és a Fidesz számára. Ami ebből maradt, az is csak mutatóba.
Nyugat-párti beszédet mondott az új államfő.
Nem lenne végre itt az ideje mindezt komolyan venni?