Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Október 16 óta nem telik el úgy nap, de talán óra sem, hogy Macron és kormánya ne jönne elő újabb betiltásokkal és bezárásokkal, újabb és újabb elképesztő mondatokkal, azaz ne használná ki iszlamofób ámokfutásra a helyzetet.
Bizonytalanságban tartani az egészségügyet, még kiszolgáltatottabbá tenni a benne dolgozókat a járvány közepén bűn.
A külvárosi életmód sokáig egyet jelentett az „amerikai álommal”, ami most mind a két elnökjelölt szerint veszélyben van, egészen más okokból.
Az az állam, amely korlátozza az abortuszhoz való hozzáférést, azt a nőgyűlölő, patriarchális rendszert erősíti, amely a nők teste fölött tulajdonjogot érez, fölötte rendelkezni akar.
Miért van az, hogy Varga Judit és Ujhelyi István ugyanazon az oldalon találja magát ebben az ügyben?
Hét hónappal a történtek után még azt is nehéz kideríteni, mi és hogyan történt valójában, a felelősök fáznak a nyilatkozatoktól és a nyilvánosságtól, és a fenntartó főváros is elszalasztotta a lehetőséget, hogy rendszerszintű előrelépés történjen az ügyben.
Visszaszorítják a korrupciót, kompromisszumképesebbek, talán összességében jobban vezetik a várost, de az alternatívaépítés talán naiv elképzelés is volt.
‘56 forradalom volt, hiszen az államkapitalista-sztálinista rendszert a valódi szocializmus javára kívánták megdönteni.
A kormányfőnek van ideológiai programja, amely nem doktrinális okokból vall kudarcot, hanem a magyar középosztály és értelmiség ízlésén és hagyományain bukik meg.
Összeszedtük, milyen utat járt be eddig a „tb-törvény”, milyen anomáliák lengik körül, és mivel igazolja a kormány a legszegényebbek életét tovább nehezítő szabályozást.
