Miért kell még fizetnünk is a kormány abszurd járványellenes védekezéséért?
Nem a magánegészségügy profitjának a védelmére, hanem ingyenes tesztelésre lenne szükség.

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Nem a magánegészségügy profitjának a védelmére, hanem ingyenes tesztelésre lenne szükség.
A menekültek 2015-ös megjelenésére egyre inkább úgy emlékszünk, mint amikor elkezdődött a magyarok és a migránsok történelmi háborúja. Pedig ez a kép nem a közelmúltunkról vall, hanem arról, hogy a propaganda milyen mértékben írja át a valóságot.
Azzal, hogy a hátralékosoknak még a sürgősségi ellátás sem lesz ingyenes, egy nyolcvanéves rendszer, a magyar társadalombiztosítás végét is kimondja az új rendelet. Mégis hallgat a felszín ebben az ügyben. Vajon miért?
A középosztályi tüntetések több mint két hónapja tartanak, az utcán a miniszterelnök és a főügyész lemondását követelik. Összehasonlító elemzés a román és a bolgár korrupcióellenes mozgalmakról.
Szeptember 2-án rövid rosszullét után egy velencei kórházban 59 évesen elhunyt David Graeber, korunk egyik legfontosabb baloldali értelmiségije: antropológus, anarchista, egyetemi oktató, aktivista, közéleti értelmiségi.
A vietnámi háborúnak, a harminc évnyi felfoghatatlan szenvedésnek és az utána következő diktatúrának a gyarmatosítás és a nyugati imperializmus ágyazott meg.
Révész Sándor publicista a kormány „Vegyél hazait!” kampányának kritikáját fogalmazta meg, de több kérdést is olyan logika szerint vizsgál, melynek alapvető hibája, hogy tévesen súlyozza a téma egyes aspektusainak fontosságát.
Most, hogy elért minket a koronavírus-járvány második hulláma, érdemes megvonnunk az Orbán-rezsim válságkezelésének elmúlt bő féléves mérlegét, és leszámolni azzal az illúzióval, hogy „ezek” „legalább kormányozni tudnak”.
Az emlékmű tartalma irredenta. Irredenta, hiszen nem az emberekre, a nemzetre emlékezik, hanem az állam egykor volt területére.
A Színműn most a személyes minden percében politikai, aminek a közös öröme a kimeneteltől függetlenül is érdemes a megélésre. Öröm, amely alkalmi, mégsem illúzió, de nem is ön- vagy végcél, nem vakremény, nem naivitás.