Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Esetleg az is kiderül, a színházcsinálás nem elsősorban munka, megélhetés, hanem olyan közösségi alkotásra épülő művészeti program, ami a személyességet és a részvételiséget is megkívánja.
A közép-európai régiónak, és benne Magyarországnak radikálisan változtatni kell a hozzáállásán – amihez komolyabb uniós pénzügyi szolidaritásra tarthatnának igényt.
Ha nem történik valami csoda a közeljövőben, akkor a legtöbb újságíró élete tele lesz fájdalmas döntéshelyzetekkel a munkanélküliség, a meghunyászkodás és a rendszer kiszolgálása között.
Ha már más lehetőségünk nem igazán maradt.
A néző kényelmetlen helyzetbe hozását tiltó íratlan udvariassági szabályok Magyarországon megnehezítik, hogy valódi emlékezetpolitikai válaszok szülessenek a huszadik század legnagyobb európai népirtására.
Rendkívül korlátolt, kontraproduktív és önpusztító az a narratíva, hogy minden, ami közvetlenül előttem volt, a maga teljességében rossz, és ezért meg kell tagadni, mert ezzel a jövő perspektívájából önmagamra is egyből kimondom a halálos ítéletet.
Sem az ortodox marxista osztályelemzéshez, sem a feminizmus egydimenziós politikájához nem kívánatos visszatérni. De az interszekcionalitás politikai gyakorlata sem lehet a baloldal útja.
Érdemi felkészülés helyett utolsó pillanatos kapkodást kaptunk a nyakunkba; a tavaszi tanulságok ellenére és az iskolák és családok saját kezdeményezései dacára rendszerszinten nem született megoldás, sem megoldási javaslat arra, hogyan menjen be sokszázezer gyerek az iskolákba fertőzésveszély idején.
A Momentum kispesti képviselője és átláthatósági tanácsnoka a Lackner-ügy kivizsgálásáról.
A körülmények egyszerűen nem igazolják a kormány hozzáállásában beállt különbséget. Mi változott március óta?
