Az, hogy Pukli István kiszáll a politikából, igazából bőven nem sajtószenzáció – ha beszállt volna, akkor lenne ugyan értelme beszélni erről, de hát ez sem történt meg. Ami viszont bosszantó ebben az egészben, az az, hogy Pukli egy dologban mégis csak politikusi nyomvonalon halad: a felelősség áttolásában. És ez nem csak rá igaz.
Magyarországon minden évben meghal 50 nő családon belüli bántalmazás következtében, és 200 ezren megsérülnek. Velük miért nem foglalkozik a kormány?
Vágó Gábor a négyigenes népszavazást a Köztársaságot végül elemésztő ősbűnként írta le. Éppen ellenkezőleg, a népszavazás a rendszerváltás garanciája volt.
Vajon lehet hazaárulózás és Fidesz-bérencezés nélkül értelmes vitát folytatni a határon túli magyarok szavazati jogáról?
Orbán Viktor melyik műsort nézi?
A Népszava értesülései szerint az EMMI azt tervezi, hogy csak önkormányzati, állami és egyházi szervezetek oszthatnának ételt.
„Nyújtson segítséget a kormánynak, hogy Magyarországot és Európát a migrációtól megvédhessük, így tehetjük a legtöbbet a nők elleni erőszak ellen” – kérte Orbán az MSZP-st.
Ady Endre 140 éve – Istenem, száznegyven éve, mondaná Ady – született, és még mindig nem végeztünk vele, még mindig azt mondja, ami velünk van, még mindig nem tudja senki jobban, mint ő, hogy miért nincs vége a nagy összeroskadásnak Hunniában.
A Fidesz frakcióvezető ellenzékben még kiállt Tibetért, az öngyarmatosítás ellen szava sincsen.
A szociáldemokrácia a legnagyobb politikai tömegmozgalom volt az elmúlt 150 évben. Kérdés, hogy képes-e ma még egy szociáldemokrata mozgalom az igazságosság eszközévé válni, vagy ehhez vissza kell térnie a radikális gyökerekhez?
