Az MTA és az „adófizetők pénze”: miért hiteltelen a miniszter?
A miniszter közleményeinek hiteltelenségét tovább fokozza, hogy miközben a „párhuzamos kutatások” kiküszöböléséről beszél, maga is szaporítja a párhuzamosságokat.
A miniszter közleményeinek hiteltelenségét tovább fokozza, hogy miközben a „párhuzamos kutatások” kiküszöböléséről beszél, maga is szaporítja a párhuzamosságokat.
A miniszterelnök valójában csak újracsomagolja az évtizedek óta jól ismert felzárkózásmítoszokat, anélkül, hogy azok már megtapasztalt korlátaival bármit is kezdene.
Tudja valaki, hogy vidéken, mondjuk például Északkelet-Magyarországon hogyan is áll éppen a Jobbik? Hogy mivel mozgósít, kiket mozgósít, milyen programokat szervez, milyen programokon vesz részt?
Ralph Northam virginai kormányzó botránya azt is megmutatja, még mindig nem tart ott az Amerikai Egyesült Államok, hogy a legkomolyabb probléma egy rasszista fénykép legyen.
Ha valaki szembe akar szállni a Fidesz politikájával, akkor szét kell verni a Fidesz megosztó keretezését, és nem csak akkor, ha őt érinti, hanem minden egyes helyzetben.
Az a rendszer, amely „nyomokban jogállamiságot” is tartalmaz, az nem jogállam, és mint rendszer ellen kell ellene fellépni.
Nem tartott sokáig a józan belátás, hogy talán nem kéne zsákszám önteni az adófizetők pénzét néhány úgynevezett látvány-csapatsportba, elsősorban a fociba.
Lehet becsülni kiállását politikai szempontból anélkül, hogy „hasra esnénk” tőle, és igenis lehet bizonyos etikai minőséget is tulajdonítani neki anélkül, hogy rögtön a volt MTA-elnök „szentté avatását” kezdeményeznénk.
Januárban elkezdődött a nemzeti konzultáció. Hogy hol? Franciaország-szerte! Hogy miért? Mert a korábban oly’ magabiztos, rendíthetetlen, már-már küldetéstudatos Macron elnök hatalmát megrengette a „sárgamellényesek” lázadása.
A piacgazdaság demokratikus felügyelete híján a gazdasági szereplők valójában egyáltalán nem szabadok, hanem ki vannak szolgáltatva a piac személytelen uralmának.