Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Miért olyan könnyű a nőket és a gyerekeket büntetni?

Ez a cikk több mint 5 éves.

Egy szír menekülttáborban fiatal, csadort viselő lány tartja kezében újszülött fiát. A kisbaba alig látszik a takarótól. A lány arca magányos, szomorú. A lány 19 éves, Shamima Begumnak hívják, és a napokban fosztották meg brit állampolgárságától. Shamima ugyanis brit állampolgárként, Kelet-Londonban nőtt fel. Egy három évvel ezelőtti képen Shamima haja kontyban, arcán smink, fülében fülbevaló. Nem sokkal azelőtt készült, hogy 15 évesen Sziriába szökött, hogy az ISIS-hez csatlakozzon. Most visszamenne Londonba.

A történet nem egyedi: a terrorista szervezet különböző módszerekkel rengeteg fiatal lányt csalt el Európából és Amerikából: 4500 nő érkezett az elmúlt években Szíriába, hogy csatlakozzanak. Az ISIS-feleség fogalommá vált. Rengetegen közülük meghaltak a kiképző táborokban, akik nem, azok életüket évekig erőszakban élték le: fizikai és nemi erőszak áldozataiként, gyilkosságok szemtanúiként, erőszakos propaganda célpontjaiként. Ahogy a terrorszervezetet egyre inkább sikerül kiszorítani, egyre több nő szabadul ki az ISIS fogságából. Például Shamima Begum.

Shamima azonban a saját országa, közössége szerint nem támogatást, hanem büntetést érdemel. Még az egyébként konzervatívnak semmiképp sem nevezhető CNN-en is arról írnak, hogy nem szabad ezeket a nőket pusztán áldozatnak tekinteni, hanem el kell ismerni bűnösségüket is, hiszen kooperáltak az ISIS-szel. Shamima ezért veszítette el az állampolgárságát, és még ezen felül is nyomást gyakorolnak rá, hogy noha ő nem térhet vissza Londonba, újszülött gyerekét adja át családjának, ő pedig maradjon a menekülttáborban.

Van tehát egy 15 évesen Szíriába csalt tinédzser, aki olyasmiknek volt szemtanúja az elmúlt években, amit elképzelni sem tudunk. Ez idő alatt nem tarthatott kapcsolatot a családjával. Született két gyereke, de mindkettő meghalt, feltételezhetően alultápláltságban. Most újabb gyereket szült, egy menekülttáborban. Az Egyesült Királyság szerint azonban őt ebben a helyzetben büntetni kell.

Az indok erre az, hogy amikor arról kérdezték, mi történt az ISIS táborban, nem ítélte el eléggé mélyen a kivégzéseket, terrortámadásokat. Zavaros válaszokat adott, többek között azt, hogy ezekkel ő akkor egyetértett, mivel azt mondták neki, az iszlám vallás szerint ezt kell cselekedni. Szerintük ez azt bizonyitja: hazudik, amikor azt állítja, megbánta, hogy elszökött.

Tanusíthatott volna nagyobb megbánást, mondhatnánk, ha nem ismernénk a körülményeket. Csakhogy aki ismeri a poszttraumás stressz (PTSD) jeleit, pontosan tudja, hogy egy tizenéves, frissen szült áldozat nem lesz képes összeszedetten elítélni a fogvatartóit, még azt sem képes felmérni, vele mi történt pontosan.

Miért hagyatkoznak akkor állami tisztségviselők ilyen „vallomásokra”?

Azt gondolnánk, könnyű lenne az áldozatvédelem mellett dönteni, hiszen az eset beleillik a megszokott sztereotípiába: egy muszlim terrorszervezet áldozatát lehetne megmenteni, és bizonyítani, mi mások vagyunk, nem így bánunk a nőkkel. Ilyenkor derül ki azonban, mennyire nem igaz ez. Ha bármelyik része a világnak nem így bánna a nőkkel, ha nem úgy működnének a társadalmak, hogy bizonyos helyzetekben a nőket lehet büntetni nemi erőszakkal, fizikai erőszakkal, a gyermekeik tudatos elszakításával, anyagi ellehetetlenítéssel, akkor soha sehol nem lenne kérdés, hogy Shamimának és sorstársainak segíteni kell. Nem értekeznének újságírók arról, hogy egy tizenéves lányt, aki két gyereket eltemetett, egyet épp most szült meg, meg kell büntetni.

Akkor arról lenne szó, hogyan lehet segíteni a PTSD áldozatait, hogyan lehet segíteni annak, akit évek óta egy terrorista csoport tudatosan manipulál, hogyan lehetne segíteni, hogy anya legyen, feldolgozza az őt ért erőszakot, veszteségeket. Nem csak Shamimánál. Európában is a nők ötöde él folyamatos erőszakban. Ők sem kapnak segítséget, és ha kérnek, a leggyakoribb reakció az, hogy hazudnak, manipulálnak.

Csakhogy Shamima még ezentúl muszlim is, és így a legtöbben egy csadort viselő nőt látnak benne, nem a tizenéves európai áldozatot. Ezt használják ki a döntéshozók, hogy ne kelljen befogadniuk, hogy példát statuáljanak rajta, hogy a migrációs rezsimen keresztül állampolgárságának megvonásával büntessék azért, amit az ISIS követett el. Miközben pontosan tudható, hogy sokan az ISIS valódi felelősei közül gond nélkül menekülnek el a következmények elől, az áldozatokra, akik hátramaradnak, olyan büntető paradigmát alkalmaznak, amit még Orbán Viktor is megirigyelhetne.

Nőket büntetni könnyű, és ha a nő nem fehér, esetleg muszlim, egyenesen jól is néz ki. Ugyanezt teszi Trump is, amikor latin-amerikai bevándorló nők akár pár hónapos gyerekeit elválasztja tőlük, őket pedig börtönbe küldi. Ők ugyan semmiféle terrorcselekményhez nem köthetők, mégis bűnösök, mert nem legálisan lépik át az országhatárt – egy jobb élet reményében. Sőt, ahogy Shamimát is, a saját gyerekük ellenségeként, bűnös anyákként kezelik őket, miközben éppen ez a rendszer az, amely egy életre tönkretesz, traumatizál gyerekeket. Újszülötteket és tinédzsereket. Olyan tinédzsereket, mint Shamima.

De mi közünk nekünk ehhez itt Magyarországon? – kérdezhetnénk. Bevándorlók alig jönnek, a menekülteket kizártuk, bezártuk.

A büntető szemlélettel azonban az a gond, hogy nem áll meg a határoknál, nem áll meg muszlim és latin-amerikai nőknél. Amit May vagy Trump tesz, az hivatkozási alap. Nem csak azt befolyásolja, hogyan gondolkodunk nem fehér nőkről és bevándorlásról, hanem azt is, hogy mit gondolunk a saját identitásunkról és arról, mit tehetünk meg a gyengébbel.

Nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon is rendszeresen alkalmazzák a gyermekelvételt büntető eszközként szegény és/vagy cigány családokkal szemben. Az állam ilyenkor mindig a megmentő szerepében tetszeleg, miközben a gyermekelvétel ugyanolyan erőszakos eszköz tud lenni, sőt, még rosszabb, mint egy szögesdróttal bevont kerítés. Minden olyan eset, ami az ilyen eszközöket legitimálja, hosszú távon arra is hat, hogy bánunk a legsérülékenyebb csoportokkal, és az állam hogyan bánik velünk. Ezért is fontos, hogy elítéljük azt, ami Shamimával történik. Nem csak azt, amit az ISIS tett vele, hanem azt is, amit egy európai ország.

Címlapkép: Shamima Begum twitter