Nagy Kivonulás: a kelet-európaiak eltűnése az olasz mezőgazdálkodásból
Célország marad-e Olaszország a kelet-európai vendégmunkások számára a járvány után is?
Célország marad-e Olaszország a kelet-európai vendégmunkások számára a járvány után is?
A nácik randalírozása kapcsán a németországi média valamiért nem vizionál instant demokráciavesztést.
A tavalyi negatív rekord könnyen megismétlődhet idén is.
Fontos eljárás indul ma Olaszországban: a vádlottak padján aktivisták ülnek, miközben Európa és verőemberei nap mint nap bántalmazzák és gyilkolják az útra kelő embereket.
Bérczes Tibor elmélyült, adat- és gondolatgazdag interjúkötetét forgatva lesz miről töprengjen a magyar olvasó.
A migrációs válság tüneti kezelése és a fokozódó ellenőrzöttség ismét arra mutat, túl későn, túl keveset tesznek a nagy gazdasági szereplők a klímavédelemért.
Pedig annyira aprók ezek a különbségek közöttünk. A bőrszín? Mi is lebarnulunk nyáron. A kendő? Nagyanyáink még bőszen hordták. Hogy mást esznek? Manapság, az ételintoleranciák divatos világában ki hivatkozhatna erre? Közös a Földünk, a jövőnk és közös a sorsunk is.
Azt remélik, így talán végre kezdenek valamit a döntéshozók azzal, hogy a világ egyik leggazdagabb országában rengetegen élnek az utcán.
Abdullahból sok van, nem csak egy. Ha végigsétálunk Budapest belvárosán, vagy a külváros néhány forgalmasabb csomópontján, egészen biztosan megtaláljuk őt. Amint épp mosogat, takarít vagy valamelyik sarki, plázabeli, árkád alatti kis bodegában a kebabot méri ki.
A menekült hátterű gyerekek nem ismerik a magyar nyelvet. Se a kultúránkat. Így egy sor dologra meg kell tanítani őket. Például, hogy augusztus 20-án nem a Szent Jobb gitározik, a miniszter nem ministrál. A délibáb nemcsak délben, nem is csak délen keletkezik – és biztosan nem bábozik.