Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az emberiesség a vádlottak padján

Szombaton veszi kezdetét a szicíliai Trapaniban az a több hónaposnak ígérkező előzetes eljárás, amely során eldől, per indul-e több olyan humanitárius szervezet ellen, amelyek tagjai az utóbbi évtizedben menekülteket mentettek a Földközi-tengeren. Az összesen huszonegy gyanúsítottat, akik az Orvosok Határok Nélkül, a Save the Children és a német Jugend Rettet szervezeteknek dolgoztak, azzal vádolják, hogy 2016 és 2017 között az Olaszországba való szabálytalan belépésre hívtak fel és ezt segítették. A nyomozati anyag következtetése szerint együttműködtek a líbiai embercsempészekkel annak érdekében, hogy olyan menekülteket vegyenek fel mentőhajóikra, akik nem voltak veszélyben.

Az alábbiakban a Progressive International oldalán tegnap megjelent szöveget adjuk közre, melynek szerzője Titus Molkenbur migrációval foglalkozó aktivista és kutató, a Jugend Rettet alapítója. Ő volt a Földközi-tenger középső részén több mint 14 000 életet megmentő IUVENTA hajó műveleti vezetője, mielőtt a hajót az olasz hatóságok lefoglalták volna.    

Az aktivisták 14 000 életet mentettek meg a Földközi-tengeren. Most „illegális bevándorlás segítésének és pártolásának” vádjával állnak bíróság elé.

2017. augusztus 2-án az olasz hatóságok lefoglalták IUVENTA nevű kutató-mentő hajónkat. Mi, Németországban élő fiatal diákok és aktivisták, úgy indultunk el ezen az úton, hogy az első adományokat a bolhapiacon eladott használt ruhákból és süteményekből szedtük össze. A 2016 nyara és a IUVENTA lefoglalása közötti időszakban több mint 14 000 embert mentettünk meg – olyanokat, akik a Földközi-tenger középső részén, a világ leggyilkosabb határán keresztül vezető veszélyes útvonalon próbáltak átkelni Európába.

Bajtársaink ma „illegális bevándorlás segítésének és pártolásával” vádjával állnak bíróság elé. A vádak alapjául egy exrendőr tanúvallomása szolgál, aki biztonsági őrként dolgozott egy másik mentőhajón. E minőségében személyes kémje volt a rasszista Északi Liga (Lega Nord) párt szélsőjobboldali vezetőjének, a későbbi olasz belügyminiszternek, Matteo Salvininek.

A vádak nyomán az olasz állam széles körű üldözési kampányt indított. A IUVENTA lefoglalása előtt az ügyészek egyéves megfigyelési műveletet engedélyeztek. Az olasz rendőrség lehallgatta hajónkat, emellett újságírók és a forrásaik közötti telefonbeszélgetéseket is kihallgatott. Még az ügyvédek és védenceik közötti bizalmas beszélgetések sem voltak biztonságban. Az újabb és újabb cáfolatok ellenére a vádak tovább éltek.

Öt évnyi jogi bizonytalanság után az ügy első előzetes bírósági tárgyalása 2022. május 21-én lesz. A IUVENTA-legénység négy tagja – valamint az Orvosok határok nélkül és a Save the Children 17 egykori és jelenlegi alkalmazottja – áll bíróság elé. Ha elítélik őket, 20 évig terjedő börtönbüntetésre, valamint a 14 000 megmentett ember után fejenként 15 000 euróig terjedő pénzbüntetésre számíthatnak.

Az európai államok a büntetőjog visszaélésszerű használatával nem csupán az aktivistákat igyekeznek megakadályozni abban, hogy embereket mentsenek a tengeren, hanem az útra kelőket is terrorizálják. Olaszország és Görögország kirakatpereket indított, és több ezer embert próbál embercsempészetért elítélni. Görögországban az embercsempészettel vádoltak tárgyalása „átlagosan csupán 38 percig tart, és az átlagosan kiszabott büntetés 44 év szabadságvesztés és több mint 370 000 euró pénzbüntetés”.

A IUVENTA által végrehajtott mentési missziókat az olasz parti őrség koordinálta. Legénységünk az olasz tengeri mentési koordinációs központ utasításait maradéktalanul betartva járt el. Mi a szabályok szerint játszottunk, miközben az európai államok tetszésük szerint sértették és sértik meg azokat. Azzal vádolnak bennünket, hogy együttműködtünk az embercsempészekkel, miközben az Európai Unió és tagállamai pénzelik, látják el felszereléssel, képezik ki, sőt, még koordinálják is azokat a bűnbandákat, amelyek elvégzik a piszkos munkát, és megállítják helyettük a Líbiából induló hajókat. Az úgynevezett líbiai parti őrséget olyan milíciák alkotják, amelyeket emberiesség elleni bűncselekményekkel, rabszolgatartással, zsarolással és az útra kelő emberek fogva tartására szolgáló „koncentrációs táborok” működtetésével vádoltak. 2015 óta nem volt olyan nap, hogy az Európai Unió ne sértette volna meg a nemzetközi jogot a határain.

Ma még a baloldali politikusok is arról akarnak meggyőzni minket, hogy egy humánus uniós migrációs politika igenis lehetséges. Nem az – két okból sem. Először is, a határok eredendően erőszakos társadalmi konstrukciók. A határok mindig nyitva vannak, csak nem mindenki előtt. Amit látunk, az a határok átjárhatósága körüli politikai harc.

A kérdés az, kinek áll hatalmában eldönteni, ki érdemli meg, hogy megérkezzen Európa partjaira, és ki nem; ki maradhat életben, és ki van halálra ítélve. Az a hatalom, amely így szűrheti és osztályozhatja az embereket, mindig erőszakot szül, és ennek végső horizontja a börtön és a halál.

Másodszor: az európai határok az erőszakos – múltbeli és jelenlegi – európai gyarmatosítás megnyilvánulásai. A halálesetek és a mindennapos erőszak Európai határain nem véletlenszerű, mindez az EU migrációs politikájának központi eleme. Ez a nemzeti és uniós politikusok több évtizedes tudatos politikai döntéseinek eredménye – egyben logikus következménye a domináció és a diszkrimináció rendszerének, amelynek alapja a világban való mozgás jogának megtagadása bizonyos emberektől.

Az európai hatalom a határokon nyilvánul meg, kifelé vetítve: arra kényszerít más államokat, hogy igazodjanak a gyarmatosításból eredő és a rasszizmus által fenntartott önkényes választóvonalakhoz, amelyeket Európa hataloméhes fosztogatói a múlt századokban húztak meg.

Európa jelenlegi határválságát nem lehet elvonatkoztatni az erőszak, a gyarmati hódítás és a transzatlanti rabszolgaság történetétől. A Földközi-tengerbe fulladó emberek csupán a legújabb áldozatai Európa erőszakos uralmi politikájának.

Maga a IUVENTA-per is a határ újbóli megerősítése. Mi az európai államok igazságtalan szabályai szerint játszottunk, míg azok saját büntetlenségüket fitogtatták. Miközben ártatlanságukat hangoztatják, a per arra kényszeríti az alpereseket, hogy a maguk részéről alkalmazkodjanak az Unió kiforgatott logikájához – ahhoz, hogy mi törvényes, és mi nem. A vádlottak padján aktivisták ülnek, miközben Európa és verőemberei nap mint nap bántalmazzák és gyilkolják az útra kelő embereket.

„Európa védhetetlen” – írta Aimé Césaire több mint 70 évvel ezelőtt egy olyan civilizáció hanyatlásáról értekezve, amely történelme során rengeteg erőszakot követett el. Ma Európa az emberiességet ülteti a vádlottak padjára. Césaire szavai semmit sem vesztettek aktualitásukból.

A perről ez a részletes összefoglaló nyújt további tájékoztatást.

A szöveg Piróth Attila fordítása.