Rajk Laci – tudtán kívül talán – őrületbe kergette azokat, akik úgy látták, hogy neki nem lenne szabad boldognak, szabadnak és alkotónak lennie, hiszen a sorsa kizárni látszott ezt a lehetőséget.
Az édesapja temetésén láttam először. Hét éves volt, én tizenhét.
Ha van még értelme rögzíteni ilyesmit az Orbán-rezsim tizedik évében: ez újabb szintlépés.
A no deal brexit egy rakás szélsőjobbos unatkozó úrifiú agyszüleménye, amelyet egy szűken megnyert népszavazás eredményére hivatkozva próbálnak a nép akaratának beállítani.
Az amerikai kormány újra megmutatta magát a közép-európai szabad sajtót támogató, a propagandát és a korrupciót pedig mélyen elítélő mecénások között. Mire elég ez?
Reviczky Gábor most új szerepet kapott, az anyagi juttatásért minden rendszert kiszolgáló művészét osztották rá. Bár a szerep persze nem olyan erős mint a Mephisto, tényleg sok tanulsággal szolgál.
A nyolcadik kerületi fotó és ügy semmi ahhoz képest, ahogy módszeresen megfigyeli, lejegyzeteli az országot, milliókat kategorizál a Fidesz kampánygépezete.
Az pedig, hogy nagy részük azonnal és kérdések nélkül átülhetett a Liberális Demokratákhoz, egyszerűen az ellenzék nagymértékű jobbratolódásának az eredménye.
Sok jóra ne számítson senki.
Meg azt is mondta, elütöttük a németeket.
