Orbán Viktor Kötcsén, a szokásos „Polgári Pikniken” a korábbiakhoz hasonlóan ismét előadta terveit az ott megjelent fideszes elitnek, ahogy értékelte az elmúlt időszak fontos eseményeit – és habár a beszéd nem volt sajtónyilvános, részletei kiszivárogtak, többek között az Index és az ATV is feldolgozta.

A beszédben szó volt az önkormányzati és az Európai Parlamenti választásokról, a családpolitikáról (járjon a méhetek!), a nemzetpolitikáról (édes Erdély itt vagyunk!), természetesen nem maradhatott ki Gyurcsány Ferenc sem (akiből a miniszterelnök szerint Dobrev Klára révén immár kettő van), és természetesen a kereszténységről is (legalábbis annak arról a fajtájáról, amely vízbe fullasztja a szükséget szenvedőket). Most nem ezekről lesz szó, hanem arról, hogy az ATV szerint

Orbán  örült annak, hogy „kétszer is elütötték a németeket”, Emmanuel Macron francia elnök és a V4-ek koprodukciójában.

Gondolván ez alatt arra, hogy az Európai Bizottság elnöke nem – a korábban a Fidesz által is támogatott – bajor keresztényszocialista Manfred Weber, hanem a volt német védelmi miniszter, Ursula von der Leyen lett, az Európai Központi Bank vezetői posztján pedig Christine Lagarde váltja Mario Draghit.

Vagyis Orbán örül Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap korábbi vezetőjének új, az európai politika szempontjából igen fontos pozíciójának.

Azon szervezet vezetőjének, mely ellen a kormány, legalábbis retorikájában szabadságharcot folytatott, és ha még nem törölte ki emlékezetünkből a migránskampány, az ország tele volt szórva a kormányinformációs plakátokkal, melyeken többek között „tiszteletet, bizalmat” követelt az IMF-től, valamint közölte, hogy „nem leszünk gyarmat”.

Az persze nem kérdéses, hogy a szervezetnek van bűne bőven, hisz voltaképp a centrumországok gazdasági gyarmatosításának eszköze, mellyel a perifériáról a centrumba irányuló tőkemozgás miatt anyagi csődközelbe jutó országokat finanszírozza annak fejében, hogy azok piacbarát intézkedéseket hoznak, megszorításokat vezetnek be, hogy a nép érdekeit szolgáló intézkedések helyett a hitelek visszafizetésére költenek. Ennek remek példáját látjuk például Argentínában, vagy láthattuk és láthatjuk Görögországban.

Az pedig, hogy elütötték a németeket, azért elég erős túlzás.

Hisz kár lenne tagadni, hogy a Magyarország – Csehország és Lengyelország társaságában – Németországgal együtt megvétózta az Európai Unió 2050-es klímastratégiáját, mely a súlyosan szénfüggő lengyel gazdaság mellett a szintén súlyosan szénfüggő és iparosodott német gazdaságot sújtotta volna.

Ahogy a német gazdaságban fontos szerepet betöltő autóiparnak sem érdeke egy ilyen szabályozás bevezetése, tekintve hogy minden egyes környezetvédelmi szigorítás alkalmával újabb és újabb súlyos euró-milliárdokat kell a gyártóknak a fejlesztésbe ölniük.

Ha pedig már a német autóiparról van szó, akkor gondolhatunk arra is, milyen elképesztő összegekkel támogatja a magyar kormány ezen cégek fejlesztéseit, emellett pedig az adóparadicsomi szintű társasági adó is nekik kedvez elsősorban.

És akkor még nem is beszéltünk a rabszolgatörvényről, melynek szintén komoly haszonélvezője a Magyarországon telephellyel rendelkező nem kevés német cég, mivel gyakorlatilag akkor dolgoztatják napestig a nyugati bérek töredékéért a magyarországi munkásokat, amikor csak akarják.

Vagyis, a kormányfőtől, kinek kormánya egyébként a német-magyar gazdasági kapcsolatokat méltatja, valamint a német gazdaság érdekeit szolgálja ki, némiképp hiteltelenül hangzik hogy elütötték a németeket, de mindenesetre az igazság nem teljes kibontásának.

Bár innentől nézve már nem is olyan fura, hogy örül a korábban sokat támadott Lagarde új pozíciójának.