A szenvedélyes előadásmód mögött nagyon komoly, tudományos alapokon nyugvó gondolatok bújnak meg, sokkal inkább, mint az ENSZ vezetők szavai mögött.
A szerdai nap híre volt, hogy az izomsorvadásos kisfiúnak, Zentének magánfelajánlásokból összegyűlt a 700 millió forint, ami elegendő a kezelésére.
A Kövesi-sikerrecept nem lesz olyan egyszerűen exportálható a teljes EU szintjére, mint azt a 21. századi Jeanne d’Arc-hoz intézett himnuszok sugallják.
Budapestet nagyrészt olyan politikai döntések formálták, amelyeknek több köze volt az önkormányzatok korlátozott anyagi lehetőségeihez, valamint a helyi gazdasági szereplők és az önkormányzati politikusok rövidtávú érdekeihez és a képzelőerő hiányához, mint egy 21. századi metropolisz lakóinak tényleges igényeihez.
Mihez is kezdhetünk ezzel a hagyománnyal? Mit sajátítunk el belőle, és mi az, amivel vitába szállunk? Mert a konszenzusaink legvégül mégiscsak csendbe fordulnak, a disszenzus viszont maga az alakuló élet. Érvek és zsizsegés.
A lélektani jelentőségen túl erőforrásokat nyerhet az ellenzék, és a pártokon belüli erőviszonyok is átrajzolódhatnak.
Ez a hatásfok újabb mérföldkő a rogáni propagandagépezet számára.
Pláne nem ilyen módszerekkel.
Az úgynevezett shared service centerekben sokezer magyar végez látszólag fölösleges munkákat: az egységek legfőbb célja a munkafolyamatok végletekig való lebutítása, hogy a dolgozókra többé ne legyen szükség.