Persze az meglehet, hogy hosszas keresgélés után talált olyat, amelyik elégedett, de ott már talán hitelességi problémák merülnek fel.
A francia önkormányzati választások előtt fokozódik a feszültség Franciaországban.
Az értékesítés csökkenése átalakulást hozhat az európai autóiparban, ugyanakkor a profitérdekelt közlekedési ipar zöldre festett kimentése nem oldja meg annak alapvető problémáit.
Az idősgondozás körüli rendszerhibák nem fognak maguktól megoldódni vagy elmúlni. Ellenben egyre inkább súlyosbodnak és egyre nagyobb tömegeket érintenek. Családtagjaink és saját időskori ellátásunk érdekében érdemes megfontolni, hogy várunk-e tovább a csodára, vagy megpróbálunk együtt cselekedni.
Akinek mindenekelőtt ez a nyolcadrangú szoborügy fáj, nézzen sürgősen tükörbe: reméljük, nem fajgyűlölőt lát benne.
Mit lát az elit a válságban, milyen kiutat javasolnak? És vajon alkalmasak-e arra, hogy az országot a válságból kivezessék?
Ha a későn születettek nemzedékei a gyilkos vakhitekhez és gyanúperekhez, bűnökhöz és bűnhődésekhez, árulásokhoz és bukásokhoz akár leegyszerűsítő megvetéssel, akár ügyetlen tapintattal közelítenek, akkor mire juthatnak e történeteknek a megértésében?
Amikor a társadalmainkat egyben tartó elvek, elképzelések mindegyike hamisnak bizonyul, akkor sokkal mélyrehatóbb dolgokat kell tennünk, mint szobrokat dönteni vagy megvédeni.
Úgy tűnik, a családi pótlék megvonásával a Jobbik szépen-lassan rehabilitálná a „cigánybűnözés” elvileg már elhagyott dogmáját.
Magyar reakciók sokasága zengi, hogy a rendőri erőszak anomália, nem rendszerszintű. Hogy a szobrok ledöntése túlzás, hogy barbárság, hogy kultúraellenes. Egy új, diadalmas cenzúra hírnökét látják benne, a humanizmus alkonyát.
