A bizonytalanoknak és a Karácsony-árváknak lejtett táncot Dobrev és Márki-Zay az utolsó tévévitában
A vita első felét a vádaskodásoknak, a másodikat a nézőket is érintő kérdéseknek szentelték.
A vita első felét a vádaskodásoknak, a másodikat a nézőket is érintő kérdéseknek szentelték.
A Karácsony vezette koalícióban benne rejlett egy új politikai irány lehetősége, amely egy rendszerváltás és egy arányosabb választási rendszer esetén stabilan megkapaszkodhatott volna a magyar politikában. De nem így lett.
Karácsony Gergely Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester javára mondott le a jelöltségéről. Minden jel szerint rosszul tette. Márki-Zay Péter – sajnos – napról napra tűrhetetlenebb.
Olyan jelölttel, akiben fel sem merül, hogy a társadalom számos bajának okozója maga a szabad piac és a kapitalista berendezkedés, aligha várhatunk lényeges elmozdulást a társadalmi igazságosság irányába.
Csehországban csak most kezdődik a bál. Egy biztos: senki sem fog nevetni.
A műalkotás ma már az ipari termelés által létrehozható, így megszűnt a szűkösségből fakadó értéke. Nincs rögzített és megfelelő állapota, amiben megőrizhető lenne: folyamatosan nyitva áll a változás és módosítás előtt. Elhasználódik, mint egy rongybaba.
Az egészségügyi ellátórendszer üzleti szemléletű szerkezete és működése nem lesz képes kielégíteni az emberek nagy részének legalapvetőbb szociális és egészségügyi szükségleteit.
Jelenleg az ellenzéki előválasztás vitáiban zajlik a (polgári) demokratikus politika. Bosszantó? Frusztráló? Ostobácska? Hát hogyne.
A választók számára vonzó lehet egy olyan jelölt, aki az elmúlt harminc év politikáján kívülről érkezik, de az, hogy valaki egy párt jelöltjeként lép be a politikába, vagy épp egy civil szervezet delegálta, igencsak marginális kérdés, a hitelességhez pedig nem sok köze van.
Böröcz József interjúkötete tele van „kellemetlenségekkel”. Mindazzal, amit a kelet-európai és magyar értelmiségiek, társadalomtudománnyal foglalkozók többsége lényegtelennek, elhanyagolhatónak tart.