A Recorder tényfeltáró videója nyomán decemberben országos méretű igazságszolgáltatási botrány robbant ki Romániában. Ezt követően több ezer ember vonult utcára Bukarestben és az ország nagyvárosaiban. Egy nappal később  a New York Times riportja a Tate-fivérek ügyén keresztül szemléltette, hogy nem csak belföldi politikai és gazdasági érdekcsoportok korlátozzák a jogszabadságot, hanem a Trump-adminisztráció is mélyen belenyúl az ország belügyeibe. A tiltakozások még javában folytak, amikor a román állam egy átfogó megszorítócsomagot erőltetett a lakosságra, amelynek következményei százezrek elszegényedéséhez vezethetnek. De hogyan függnek össze ezek a fejlemények? Hogyan lehet elkerülni, hogy a szélsőjobb vegye át az igazságszolgáltatás leépítése és a megszorítások elleni tiltakozást, mint ahogy azt januárban tette? És mi minden kellene egy átfogó, szolidáris ellenállás felépítéséhez?

2025. december 9-én a Recorder oknyomozó újságírócsoport nyilvánosságra hozta Foglyul ejtett igazságszolgáltatás (Justiție Capturată) című videóját a román igazságszolgáltatás leépülő belső mechanizmusairól. A több mint egy éven keresztül készült filmben szó esik arról, hogyan semmisítenek meg bizonyítékokat, miként késleltetik a befolyásos szereplőket érintő, nagy nyilvánosságot kapott korrupciós ügyeket addig, amíg a törvényes elévülési idő le nem jár, és hogyan ássa alá a politikai vagy gazdasági befolyás a bírói függetlenséget. A filmben megszólaltatott ügyészek és bírók nyíltan vagy névtelenül beszélnek az őket ért intézményi nyomásról, a bírói testületek önkényes átszervezéséről, valamint a törvény olyan korlátozó értelmezéseiről, ami gyakran a bizonyítékok kizárásához, szükségtelen újratárgyalásokhoz és leginkább általános káoszhoz vezet.

A film megjelenését követően országos tiltakozások indultak, ezrek vonultak utcára Bukarestben és a nagyvárosokban, többek között Kolozsváron, Jászvásáron és Temesváron. A tiltakozók az igazságszolgáltatás függetlenségét, elszámoltathatóságot, valamint vezető tisztségviselők lemondását követelték. Tiltakozását és a visszaélésekről felszólalókkal való szolidaritását fejezte ki több száz jogász is. Hangsúlyozva, hogy a feltártak alapján súlyosan sérült az igazságszolgáltatás függetlensége, a rendszer reformját sürgették. Arra viszont többen figyelmeztettek, hogy bár az igazságszolgáltatás rendszerhibáit az igazságszolgáltatás rendszerén belüli, jogi eljárások útján kell kezelni – a jogszabályok széles körű módosítása és a rendszerrel szemben kritikát megfogalmazó jogászok védelme nélkül aligha lehet valódi reformot levezényelni. Mindenesetre alakult egy vitatott legitimitású munkacsoport, amelynek az igazságügyi törvények felülvizsgálata lesz a feladata. A munkacsoportot a miniszterelnöki kancellária és az Igazságügyi Minisztérium munkatársai alkotják, és a miniszterelnök (Ilie Bolojan) meghívásával más hatóságok és közintézmények képviselői is részt vehetnek a munkában. A munkacsoport megalakulását a korrupcióellenes tüntetéseket szervező civil szervezetek, de egy jobboldali civil szervezet is problematizálta.

Egy nappal a Recorder videója után a New York Times hosszú tényfeltáró riportban számolt be a Tate-fivérek ügyének meglepő fordulatairól és Romániából való távozásuk körülményeiről. A Megan Twohey és Isabella Kwai által jegyzett cikk nemzetközi példával egészítette ki a romániai sajtóban decemberben ismét felemlegetett, arcpirító belföldi korrupciós botrányokat. A cikk rámutatott, hogy Romániában nem csupán belföldi politikai és gazdasági érdekcsoportok korlátozzák a jogszabadságot, hanem

az Egyesült Államok, s azon belül a Trump-adminisztráció is mélyen belenyúl az ország belügyeibe.

Az igazságügyi botrány a sajtószabadságot sem hagyta érintetlenül. Ismeretlen finanszírozású célzott közösségimédia-kampány indult a Recorder újságírói ellen, amelyet a Context elemzése szerint összefonódó trollhálózatok hajthattak végre, és amely a Călin Georgescut támogató kommentkampányok mintázatát követte.

A koordinált online lejáratókampány során TikTokon, Facebookon és Telegramon több száz azonos, vagy majdnem azonos üzenetet osztottak meg felhasználók, közel egy időben, és a dokumentumfilmet a „Soros-hálózatokhoz” meg nyugati befolyáshoz kötötték.  Magyarországi kisszínes, hogy a koordinált profilok egy küszöbön álló kisállatadó bevezetésével is riogatták a népet, erre már a Fidesztől is láttunk példát. A bukaresti ítélőtábla ugyan rendkívüli sajtótájékoztatót hirdetett december 11-re, de a feszült hangulatú eseményen Liana Arsenie, az ítélőtábla elnöke teljesen semmibe vette a sajtó kérdéseit. A Bukaresti Ítélőtábla (Curtea de Apel București, CAB) később sajtóközleményben próbálta tisztázni magát, egyszersmind diszkreditálni a Recorder újságíróit – állításaikat pontról pontra cáfolták a nevezett újságírók.

A többezres tüntetések azonban elcsendesedtek az ünnepek alatt, s valószínűleg az év eleji hidegfront sem tett jót nekik. Azóta a legtöbb embert a szélsőjobb tudta csak mozgósítani: január 15-én este két tüntetést tartottak Bukarestben, ezeket a Konzervatív Akció (Acțiunea Conservatoare) és a Románok Egyesüléséért Szövetség (Alianța pentru Unirea Românilor, AUR) szervezte az Egyetem, illetve a Győzelem térre – többnyire megszorításokkal szemben.

Pedig tüntetni bőven lenne miért

Egyrészről év végi salátatörvényben csökkenti a cégek költségeit az állam, különös tekintettel a kisvállalkozásokra; építési különadókat vezetnének ki 2027-től, és befagyasztják a közalkalmazottak béreit. Bár a salátatörvény következtében enyhén emelkedett a minimálbér, a szociálisan hátrányos helyzetűek adókedvezményei csupán nyártól csökkennek, és különböző szociális juttatások további finanszírozását is megszavazták (energetikai támogatás, iskolai étkeztetés támogatása), ezeket a korrekciókat kevéssé fogja érezni a lakosság.

Amit viszont meg fognak érezni, az a december közepétől érvénybe lépett, a magánszemélyek januári bevételeit már érintő megszorítócsomag,

aminek az egyik részébe az állam gyakorlatilag belezsarolta az önkormányzatokat: ha az önkormányzatok nem növelik a 2025/239-es módosító előírásai szerint a helyi adókat, megvonhatják tőlük a közszolgáltatások központi támogatását.

A salátatörvény következtében majdnem kétszeresére emelkedik a lakásadó, ami leginkább az alacsony jövedelmű háztartásokat sújtja – a 70–80 százalékkal megemelt adóalap még egy kisebb összegű adóemelést is érezhető teherré tesz a szűk költségvetésűek számára. A középosztály számára ez a változás főként a háztartások megtakarításainak és pénzügyi mozgásterének csökkenését jelenti, míg a magas jövedelmű vagy nagy értékű ingatlannal rendelkező háztartásoknál, bár jelentősen nő az adó abszolút összege, arányaiban mégis kevésbé lesz megterhelő. A lakást bérlők is közvetetten érintettek lehetnek, mivel a megnövekedett adóterhek egy részét a tulajdonosok várhatóan beépítik a lakbérekbe. A megemelkedett lakbérek elsősorban a fiatal felnőtteket és az egyetemistákat sújtják majd, akik körében a legalacsonyabb a lakástulajdonok aránya. Ez tovább nehezíti a frissen munkába álló, önállósodó fiatalok helyzetét, és az amúgy is költséges felsőfokú oktatást még hozzáférhetetlenebbé teszi, egyre inkább a középosztály kiváltságává téve.

Hasonlóképpen növeli az alacsony keresetű háztartások terheit a salátatörvényben bevezetett gépjárműadó, amely elsősorban a hagyományos motoros autók adóját növeli, emellett valamivel alacsonyabb adót vezet be elektromos járművekre, és kedvezményes adózást bizonyos alacsony széndioxid-kibocsátású hibrid autókra. Bár a cél a gépjárműpark zöldítése lehet, leginkább azok járnak rosszul, akik nem tudják lecserélni régebbi gyártású, nagy fogyasztású autóikat: a kisgazdák, a kis szállítócégek, a kiskereskedők. A törvény ezentúl eltörli a fogyatékkal élők korábbi mentességét, de az önkormányzatok dönthetnek arról, hogy megadják-e számukra a kedvezményt. A veteránok és özvegyeik továbbra is jogosultak az autóadó alóli mentességre, de míg az ingatlanokra vonatkozó kedvezmény esetükben érthető, a gépjárműadó-mentesség kevésbé logikus, hiszen a román háborús veteránok átlagéletkora igen magas; ebből a szempontból a jogszabály inkább a háborús készültség újabb szimbolikus üzenetének tűnik.

2026 januárjától a román kormány továbbá olyan intézkedéseket vezetett be a szociális juttatások terén, amelyek közvetlenül csökkentik a dolgozók bevételeit betegség, gyermekgondozás vagy munkanélküliség esetén: a betegszabadság első napján nem kapnak fizetést a dolgozók, a betegszabadság anyagi terheinek egy részét az állam a munkáltatóra hárítja, a gyermekgondozási juttatások adókötelessé válnak, és a munkanélküli segély folyósításának idejét is felezi a kormány a legtöbb igénylő számára.

A legrosszabbul ezek a megszorítások az elszegényedő dolgozókat érintik

– ennek egyik tragikus jelölője az e téli fagyhalálok száma, amire Magyarországhoz hasonlóan Romániában is számos példa van. A megszorítások pedig csak folytatódnak, január közepén tették közzé a harmadik „deficitcsökkentő csomag” tervezetét.

Apróságnak tűnhet, de év elején megint bedobták, ezúttal a Nemzeti Liberális Párt (Partidul Național Liberal, PNL) képviselője, a prostitúciót érintő jogszabályok módosítását: a javaslatot benyújtók legalizálnák a prostitúciót. A módosítót támogató képviselők érvelésében egészségügyi szempontok és az emberkereskedelem visszaszorítása állnak, de egyértelmű, hogy ezeken nem tud javítani a módosító. Ami viszont szembetűnő a korábbi módosító javaslatokhoz képest, az az, hogy a benyújtók amellett érvelnek, a prostitúció legalizálásából csinos bevételre tehet szert az állam (ezt az érvelést az üzleti szféra tagjai is hangoztatják). Miközben az egyházak egyértelműen ellenzik a módosítót (egyébként nem ritkán nők és gyermekek jogaira hivatkozva), a leginkább kiszolgáltatottak helyzetén ilyen egyértelmű nyerészkedésre azért kevés példát látni Romániában. Mivel a szavazók jelentős része vallásos, kevés a valószínűsége annak, hogy a módosítót bármelyik politikai párt is komolyan gondolja, viszont a javaslat üzenete az, hogy az állam is mindinkább elismeri: már munkát sem tud adni, szociális juttatásokról, segítségről pedig ne is álmodjanak az érintettek.

Kik nyernek az állam leépítésén?

Az igazságszolgáltatási botrány, az állam kivonulását jelző megszorítások és a prostitúció liberalizálására tett kísérleteknek mintegy esettanulmánya Andrew és Tristan Tate ügye.

A testvéreket 2022 decemberében tartóztatták le Bukarestben, noha ekkor már közel egy évtizede voltak üzleti érdekeltségeik Romániában. Ingatlanügyleteik, a szerencsejátékban  utazó Doroftei-testvérekkel és a DMS bűnszervezettel való kapcsolataik alapján okkal merül fel a gyanú, hogy jó ideje prostitúcióból vagy egyéb tiltott tevékenységből származó pénzt mostak ezeken az ügyleteken keresztül.

2023-ban az ügyészség vádat emelt a Tate-fivérek ellen emberkereskedelem, nemi erőszak és kiskorúak kizsákmányolása miatt; a vád szerint Andrew Tate egy 15 éves gyereket is megerőszakolt, valamint erőszakot alkalmazott egy 17 éves fiatalkorú ellen is. Az eljárás azonban 2024-ben megtorpant: az ügyészség formai hibákra hivatkozva dobta vissza a testvérek elleni keresetet. 2025 januárjában a Tate-fivérek kikerültek a házi őrizetből, februárban pedig Andrew Tate videóban bejelentette: elhagyja Romániát.

Az időszak, amikor a Tate-fivérek ügyét visszadobja az ügyészség, egybeesik azzal, amelyről a Recordernek nyilatkozó jogászok a legfelsőbb ügyészség leépüléseként beszélnek. A New York Times újságíróinak tudomása szerint a döntés „felsőbb politikai nyomásra” történt. Az újságnak arról is érdekes és leginkább aggasztó állításai vannak, hogy honnan jött ez a politikai nyomás. Tate nyilvánosan hangoztatta, hogy kapcsolatban áll az ifjabb Donald Trumppal és öccsével, Barronal, valamint egy közös ismerősük, Justin Waller állítása szerint egy hívás során arról beszélgettek, hogyan mobilizálható Tate követőbázisa Trump újraindulásának támogatására. Trump újraválasztása után a Tate-testvérek több támogatója is pozícióba került az új amerikai adminisztrációban. Közülük az egyik, Richard Grenell diplomáciai megbízott, a New York Times feltárása szerint két alkalommal is tárgyalt az ügyükről romániai tisztviselőkkel.

A második egyeztetést követő napokon a román ügyészek utasítást kaptak, majd engedélyezték a Tate-testvérek szabad mozgását – annak ellenére, hogy addig következetesen közveszélyesnek minősítették őket. A döntés az ügyészek körében felháborodást váltott ki; de az ügyet ismerő források szerint nem volt felhatalmazásuk arra, hogy nyilvánosan beszéljenek az esetről – ezért is kértek anonimitást a New York Timestól.

Adja magát a kérdés, hogy milyen további egyezkedések történtek Mar-a-Lagóban, miről egyeztetett pontosan Grenell a román politikus és professzionális bajkeverő Victor Pontával, s hogy ez az informális diplomácia mit befolyásolt még pontosan Romániában, akár a tavalyi elnökválasztással bezárólag. Ezek kétségkívül fontos kérdések, és további alaposan végzett oknyomozó munka akár válaszokkal is kecsegtet.

A Tate-fivérek viszont már rég elhagyták az országot, amelynek módjában állt volna eljárást folytatni ellenük.

Andrew Tate persze röviddel az Egyesült Államokba érkezése után ismét erőszakos ügybe keveredett: egy korábbi partnere távoltartási végzést kért rá, amire Tate perrel válaszolt. Menekülése így nem csupán sikeres volt, de a jelek szerint továbbra is bántalmazóként viselkedik.

Tate nem véletlenül éppen Romániában építette fel tevékenységét. Az országban évek óta kiemelkedően magas az emberkereskedelem áldozatainak száma, az egyik legmagasabb Európában – mindez az ország félperifériás helyzetéből és a gyenge intézményi kontrollból fakad. Egy ennyire leépített államban könnyű megmenekülnie annak, aki az ingatlanügyletek és a szerencsejáték világában már megfelelő politikai és gazdasági kapcsolatokra tett szert. És, ha leragadunk a korrupciós kérdéseknél, könnyen háttérbe kerülnek azok a nagyon is valóságos emberek – legtöbbször nők – akik megszenvedik azt, hogy mind az állam, mind az állam gyengeségét kihasználó vállalkozói réteg csak nyerészkedne helyzetükön. Ami biztos, hogy a szexiparban dolgozóknak és az emberkereskedelem áldozatainak most van szüksége méltányos, az ő biztonságukat és szociális igényeiket szem előtt tartó politikai-gazdasági intézkedésekre. Valószínű, hogy ezt a román állam nem fogja megadni.

---

Ezek az ügyek látszólag különálló történetek, valójában azonban ugyanabba az irányba mutatnak. A román állam a közintézmények privatizálása után fokozatosan leépíti a szociális ellátórendszert is, miközben a tőkének kedvez. Ezzel párhuzamosan, az igazságügyi rendszer meggyengítésével azt a képességét is elveszíti, hogy ellenőrizze a gazdasági érdekcsoportokat: amit kedvezményekkel nem enged meg a tőkének, azt intézményi eszközök hiányában nem tudja kontrollálni.

A civil társadalom és a dolgozói érdekképviselet nélküli munkavállalók mozgástere rendkívül szűk. A prostitúció legalizálásának kérdése elmélyítheti a törésvonalakat a nőjogi szervezetek között – pedig idén igazán fontos lenne értelmes társadalmi vitát facilitálniuk és szociálpolitikai javaslatokkal előállniuk a nőgyilkosságok kérdésében, ami Olaszország után Romániában is napirendre került. Az előző hetekben tüntettek már a Mercosur-megállapodás ellen a gazdák, korábban utcára vonultak a felsőfokú tanulmányok drágulása miatt a diákok is, és a #resist tüntetések idején megerősödött, a most decemberi tüntetésekben újra részt vállaló korrupcióellenes szervezetek is folytatják szervezőmunkájukat, de félő, hogy ezeket a társadalmi frakciókat nem szervezi össze politikai erő – ehhez az lenne szükséges, hogy a román társadalom felismerje, mennyire átfogó és rendszerszintű válsággal áll szemben.