Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Orbán előbújt, és megmutatta, hogy itt államfő és népszavazás is csak olyan lesz, amilyet ő szeretne 

A miniszterelnök magabiztos. Ezt kívánta legalábbis üzenni Orbán Viktor és stábja ritkaságszámba menő, általában évi egy, ezúttal évi két alkalommal megtartott sajtótájékoztatóinak legfrissebbjén. Itt az ideje hogy az ősszel az előválasztás alkalmával felhevült ellenzéki kedélyeket a kormányfő személyesen hűtse le, leginkább annak demonstrálásával, hogy továbbra sincs a magyar gazdasági-politikai-társadalmi életnek olyan mezeje, amelyen ne az ő személyes döntései bírnának a legnagyobb súllyal. 

Kezdve onnan, hogy a Fidesz államfőjelöltjének kiléte látszólag a semmiből, újságírói kérdésre, Orbán szavára nyer megerősítést: ez önmagában a Fidesz elnökétől, a Fidesz parlamenti frakciójának bár nem közvetlen vezetőjétől, de értelemszerűen vezető szerepet betöltő alakjától nem is lenne meglepő, a csavar inkább a miniszterelnök keddi Facebook-posztjában van, amelyben Orbán azzal dicsekszik, hogy párttársai nevében személyesen ő javasolja Novák Katalint.

A sormintát Orbán azzal folytatta, hogy – bár a vonatkozó határidők tudvalevőleg szorosak, de elméletben mindenképpen teljesíthetők – hasból rávágta az ellenzék népszavazási kezdeményezésére: „alkotmányos eljárásjogi rend alapján nyilvánvaló”, hogy a választások előtt már nem szavaz róla a nép.

Mármost, ott felesleges elbábozni bármit is, ahol a miniszterelnök egyes szám, első személyben jelöli a köztársasági elnököt, és orákulumként megmondja előre, hogy alkotmányjogi okokból csak akkor tartanak meg egy népszavazást, amikor neki kényelmes lesz. Az első esetben a „nemzet egységének kifejezése” névre hallgató, a NER alatt amúgy is rég a béka feneke alá devalvált köztársasági elnöki funkciót lehet előre siratni a nemrég még Fidesz-alelnök Novák várható megválasztásával, bár ehhez már többé-kevésbé hozzászoktunk. 

Ami viszont a népszavazásos kijelentést illeti: hogy ilyesmit magabiztosan állítson, ahhoz a miniszterelnöknek pontos tudással kell már most rendelkeznie arról, hogy valaki meg fogja támadni a népszavazás kiírásáról hozott parlamenti határozatot, ahogyan arról is, hogy Áder János pontosan melyik napra fogja kitűzni a parlamenti választást, de még arról is, hogy Áder a Fudan-népszavazás kitűzésére rendelkezésre álló 70-90 napos mozgásterét mennyire kívánja kihasználni. Na, ahol egy miniszterelnök ezt mind hónapokkal előre tudja, ott nem sokat adnak  látszatra.

A sajtótájékoztatón érezhető volt, hogy Orbán – ilyen mértékben talán régen látott – magabiztosságának fő pillérei azok az elmúlt napokban-hetekben bejelentett pénzosztások voltak, amelyeket érvként tudott puffogtatni, ha a társadalom egyes szegmenseinek jóléte került szóba. A miniszterelnök jól láthatóan elégedettnek bizonyult a tizenharmadik havi nyugdíj, adóvisszatérítés, nyugdíjprémium, fegyverpénz, minimálbér-emelés stb. ígéretsor többszöri emlegetésével. Annyira, hogy egyrészt megengedte magának, hogy a részben a tarthatatlan bérek miatt felbőszült pedagógusok tervezett sztrájkjára gyurcsányozással reagáljon, az orvosokat pedig szépen kérte, hogy vállalják a karácsonyi ügyeleteiket alacsonyabb ügyeleti pénzért is. Másrészt pedig faarccal közölte, hogy mindezeknek jóléti intézkedéseknek – amelyekről több esetben számos érintett szakmai szervezet jelezte a maga területére vonatkozóan, hogy vagy pofátlanul kevés, vagy a középtávú problémák enyhítésre sem alkalmas – a fedezete az egyre emelkedő infláció közepette semmi más, mint a magyar emberek munkája. (Még véletlenül sem a virágnyelven „kiadáshalasztásnak” nevezett megszorítások, na meg például a kkv-knak megítélt újraindítási gyorskölcsönök visszatartása.)

Cinikus momentumokban ezen kívül sem volt hiány a kormányinfón: miután a Magyar Nemzet feladta a magas labdát azzal a kérdéssel, hogy nem kéne-e esetleg alaptörvényi védelem a kormány olyan vívmányainak, mint a családtámogatási rendszer, Orbán kedélyesen tréfálkozhatott egy jót azon, hogy praktikusan ennek semmi akadálya, ő is szeretné, de hát a mellette álló Gulyás miniszter kényes ízlésének nem tetsző, hogy választás előtt legyen ennyire pofátlan az ember. 

Az önmagát erősnek és magabiztosnak láttató pózból talán egyszer billent ki komolyan a sajtótájékoztatón Orbán, amikor a járvány elleni védekezés sikeressége kapcsán védekező állásba kényszerült: szerinte a sikerességet a többlethalálozásokban lehet mérni, a mondat végére kissé elbizonytalanodva hozzátette, hogy ebben az európai „középmezőnybe” tartozunk. A járványkezeléssel kapcsolatos „rosszízű vita” helyett megértő gesztusokat kért, mert azoknak lenne helyük egy rendes, keresztény társadalomban, ehhez képest sérelmezte, hogy „azon megy a veszekedés”, hogy hányan haltak meg. 

A miniszterelnök mutatványa persze ellentmondásos. A kormányinfón újra bizonyságot nyert, hogy a miniszterelnök minden érdemi kérdésben megkerülhetetlen, a sajtótájékoztató ugyanakkor néhány ponton komikus fordulatot vett. Hiszen annak az embernek kellett volna elhinnünk, hogy semmilyen nyomást nem fejt ki a közmédiára, Völner Pál korrupciós ügyéről pedig az ügyészség honlapjáról értesült, aki nem csak, hogy egy személyben jelöl köztársasági elnököt, és népszavazásokat húz lényegében keresztbe, de állítása szerint még azokat a kórházi adatokat is megkapja minden reggel, amelyekre újságírók hónapok óta hiába várnak.

Kiemelt kép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher