Tény, hogy az idei év a világ kormányai számára elsősorban a koronavírusról szól. A közvetlen egészségügyi katasztrófa elkerülése, a járvány nyomában járó gazdasági válság enyhítése került a világ vezetők napirendjének első helyére. Bár a magyar kormány is tesz lépéseket az emberi életek mentésére és ennél jóval kevesebb, egyirányú és elsősorban a gazdasági szereplők életben maradását célzó intézkedéseket a válság enyhítésére, ezek mellett talált alkalmat arra is, hogy folytassa a már elkezdett „harcait”, illetve újakat kezdjen és gyorsítson fel.

A járvány márciusi megjelenése keresztbe tett a kormány éppen kialakítás alatt álló ellenségképei, mint a börtön kártérítések és a szegregált diákok elleni kommunikációjának. De helyettük, a veszélyhelyzetet kihasználva, azért bőven volt alkalma az év elején, illetve korábban kezdett kultúrharcának folytatására: például az új NAT bevezetésével, az Index felszántásával a független magyar sajtó elleni harccal.

Ezenkívül olyan új csatatereket is tudott nyitni, amik között voltak váratlanok, mint a Színház- és Filmművészeti Egyetem autonómiájának átmenet nélküli elvétele, vagy a kulturális dolgozók közalkalmazotti viszonyának megszüntetése, illetve kevésbé meglepőek, mint a tavalyi választásokon ellenzéki vezetés alá került önkormányzatok elleni harc, vagy a nemi kisebbségek és a női jogok ellenséggé alakítása.

Így az év végén, arra visszatekintve összegyűjtöttük azokat a harcokat, amik a járvány kezelése mellett nem voltak elsődlegesek, a magyar kormány és a kormányközeli szereplők mégis kiemelt figyelemmel folytatták le.

1. A járvány miatt még inkább elavult új Nemzeti Alaptanterv beerőltetése az iskolákba

A járvány március 4-ei megérkezése előtt a kormánnyal szemben álló hangok között egyre nagyobb figyelmet kapott az idén szeptemberben bevezetni tervezett (majd végül be is vezetett) új Nemzeti Alaptanterv. Diákok, tanárok és iskolák sora tiltakozott, március 15-re nagy létszámú tüntetést szerveztek, amit végül a vírusra való tekintettel elhalasztottak.

A tanárok szerint az alaptanterv céljaként kitűzött gyerekközpontúság és 21. századiság nemcsak hogy teljességgel alárendelődik „a nemzettudat erősítésnek”, de még a korábbi tankönyvekhez képest is kevésbé érvényesülnek.

A járvány az oktatásban is hatalmas pusztítást végzett; megmutatta annak gyenge pontjait, újraértékelte a tanárok, a diákok, a szülők és a technológia szerepét az iskolákban.

Azonban ezekből a tanulságokból semmi sem került be az idén elindult tanévvel érvénybe lépő NAT-ba, ami egyébként az online oktatáshoz hasonlóan, egészen nagymértékben képes tovább növelni a társadalmi egyenlőtlenségeket. A NAT legfőbb kritikusai éppen annak elavultságát, a „modern időkre reflektálatlanságát” sérelmezték.

Az Alternatív Diákközpontú Oktatásért Mozgalom szerint ezek a legnagyobb problémák az új NAT-tal:

• Az óraszám minimális (35-ről 34-re való) csökkentése mellett jelentősen növeli a lexikális tananyagot, ezzel hamisan állítja, hogy csökkentené a diákok és tanárok terheit: éppen ellenkezőleg, az iskolai órák mostantól még zsúfoltabbak lesznek.
• Bár szavak szintjén modernnek próbál látszani, olyan mértékben előíró és diák- helyett tananyagközpontú, hogy azzal ellehetetleníti a modern pedagógiai módszerek alkalmazását, a tanárok szakmai szabadságát, a diákok érdeklődéséhez való alkalmazkodást.
•  Az olvasás megszerettetése helyett 117 szerzőt és 269 művet ír elő kötelezően a középiskolai irodalom órákon való feldolgozásra, miközben történelemből sokféle nézőpont bemutatása helyett egyetlen ideológiát szeretne a diákok felé közvetíteni, kritikus gondolkodás helyett engedelmes állampolgárokat nevelni.

2. A kulturális dolgozók biztonságát vették el a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésével

Semjén Zsolt májusban, az első hullám alatt a kormány számára saját maga által megszavazott különleges jogosítványokat kihasználva, rohamtempóban tolta át a parlamenten a kulturális dolgozók közalkalmazotti jogviszonyának november 1-jei megszüntetését eredményező törvényt.

A kultúra területén dolgozó közalkalmazottak tehát így átkerülnek a Munka törvénykönyve alá, és többek között az alábbi előnyöket veszítették el:

• magasabb felmentési idő,
• nagyobb végkielégítés,
• több pótszabadság,
• nők esetében rosszabb feltételekkel érvényesíthető a 40 éves munkaviszonnyal történő nyugdíjazás,
• az állásfelajánlás kötelezettségre nincs mód, valamint
• megszűnt a közalkalmazottakat egyébként védő felmentési korlátozások.

A rendelkezés közel 20 ezer kulturális dolgozót érintett, számukra megszűntek az alacsonyabb fizetést valamelyest kompenzáló közszférának adott szerény kedvezmények: a foglalkoztatottsági biztonság és a kiszámítható életpálya.

A szavazás előtt több ellenzéki képviselő is hangsúlyozta, hogy a törvény nincs megfelelően előkészítve, nincs is rá igazán szükség, ellenben újabb lépésként értékelhető a magyar kulturális élet kivéreztetése felé.

A kormány ezután, a járvány második hullámában az akadémiai dolgozók közalkalmazotti státuszának, így az ő biztonságukat is garantáló előnyök megszüntetésére is talált időt, éppen akkor, amikor novemberben az ország a járvány eddigi leghalálosabb heteiben (sőt az elmúlt húsz év leghalálosabb hónapjában) járt.

3. A járvány alatt végre teljes gőzzel indulhatott be a tavalyi választások elbukása utáni bosszúhadjárat az önkormányzatokon

A Fidesz a tavaly októberi önkormányzati választásokon elbukta az ország legnagyobb városait és a fővárost is. Már akkor sejthető volt, hogy a kormány – minden ígérete ellenére – nem az ellenzéki vezetésű, több millió ember lakta városokkal való együttműködést, hanem azok ellehetetlenítését és azok vezetőinek besározását fogja elsődleges szempontként figyelembe venni.

Ezeknek a járványhelyzet kiváló terepet adott.

Amíg világszerte és a környező országokban is a kormányzatok inkább segíteni próbálnák az emberekhez legközelebb álló, hozzájuk leginkább eljutni képes önkormányzatoknak a válságkezelésben, addig nálunk, a közöshöz való hozzájárulásra való hivatkozással, inkább elvették azok bevételeit, felére csökkentették az iparűzési adót, annak pótlása nélkül, ami a cégeknek ugyan jelenthet segítséget, de a helyi vezetések munkáját teljességgel ellehetetleníti.

Ezt a megyei jogú városok vezetői a 2019-es ellenzéki győzelmek miatti bosszúnak tartják, ezért sok helyen karácsony előestéjén lekapcsolták a díszkivilágítást.

A kormány kommunikációjában mégis őket hibáztatja a járvány minden rossz hatásáért. Különösen a fővárost, elég csak arra gondolni, hogy a Pesti úti idősotthonban történt szerencsétlen fertőzésért közvetlen felelősnek Karácsony Gergelyt tették meg, amíg világszerte az ehhez hasonló intézményekben terjedt leginkább a betegség, vagy arra, hogy a koronavírus kommunikációs oldalon Budapest a mai napig kiemelt helyet kap a fertőzés számok megjelenítésénél.

4. Az Index közvetett bedarálásával a kormány hatalmasat húzott a független sajtót fojtogató hurkon

A legolvasottabb magyar hírportál, az Index már két évvel ezelőtt jelezte, hogy veszélybe került a függetlensége, amikor a lap és a háttércégek átalakulását követően kormányközeli médiabefektetők bevásárolták magukat az Index reklámfelületeit értékesítő, így annak bevételeit kitermelő Indamédiába. A portál akkor kirakott egy függetlenség barométert, ami két éven át a szabad jelzésben állt, amíg Dull Szabolcs át nem állíttatta azt a veszélyben állásra:

„Kívülről olyan befolyás ért minket, amelynek vége a szerkesztőség megszűnése lehet. Aggódunk, hogy egy csapásra, egy szervezeti váltással elvesznek azok az értékek is, amelyek miatt ma az Index az ország legnagyobb és legolvasottabb lapja lett.”

Dull Szabolcsot a lap vezetése menesztette pozíciójából, arra hivatkozva, hogy a barométer átállítása és a szerkesztőség által kiadott közlemények rossz fényt vetnek a lapra. Dull főszerkesztő kirúgásának hírére július végén a lap szerkesztőségének nagy része beadta a felmondását, mivel a lépéssel súlyosan csorbul függetlenségük feltételeként megadott két feltétel egyike, a szerkesztőség összetételének meghatározásának szabadsága.

Az elmúlt tíz évben a második, harmadik és negyedik Orbán kormány módszeres hadjáratának olyan portálok estek áldozatul hasonló módszerekkel, mint az Origo, és olyan nagy múltú lapok, mint a Népszabadság vagy a Magyar Nemzet.

Az Index távozó munkatársai azonban nem sokkal szerződésük lejárta után el is indították új portáljukat, a Telexet. Bár ennek ellenére látszik, hogy hogyan tudja a meglévő sajtótermékeket a háttérben megbúvó gazdasági szereplőivel meghajlásra kényszeríteni a kormány. Akár járvány idején is, szemrebbenés nélkül.

A régi Indexről mi is megemlékeztünk, a nyilvánosság elsődleges terepét a kedvenc cikkeinkkel búcsúztatva.

5. Az egyetemi autonómia csorbításával a kormány a kritikus gondolkodók nevelését is meg akarja szüntetni

Nem sokkal az Index-botrány után, a kormány következő lépésként a vele szemben kritikus hangot megütni merők elhallgattatását egészen a gyökerénél folytatta. A Színház- és Filmművészeti Egyetem alapítványi modellbe való áthelyezésével a szervezet autonómiáját próbálta meg elvenni, mivel az intézményben számára nem tetsző kulturális munka folyt, számára nem tetsző hangok gyakran szóltak ki az egyetem falai és az egyetem diákja által készített művek közül.

Az SZFE új modellbe való áthelyezésének kultúrharc jellegét az is kiválóan mutatja, hogy a kormány egyik legfőbb színházvilágból érkező szellemi harcosát, Vidnyánszky Attilát állította az azt vezető kuratórium élére. Ahogy az is, hogy Vidnyánszkynak sikerült egy lövészezredest a művészeti egyetem kancellárjának kinevezni.

Az egyetem hallgatói azonban, a kormány és Vidnyánszkyék legnagyobb megdöbbenésére, nem hagyták annyiban a dolgot. 71 napig tartó blokáddal igyekeztek megvédeni egyetemük, tanáraik és a saját tanulásuk függetlenséget. Ahogy a kormány arra sem számított, hogy ha valakik, hát a szín- és filmművészek értenek ahhoz, hogy hogyan kell látványos ellenállással kifejezni a „nemtetszésüket”.

Szarka Gábor újonnan kinevezett kancellár, volt-lövész ezredesnek ezért igazán katonai módszerekhez folyamodva klasszikus blokád romboló lépésekhez kellett folyamodnia: kikapcsolta az egyetemen az internetet, kiürítette a kollégiumokat, bezáratta a tantermeket.

Az SZFE hallgatói az ügyben illetékes Palkovics László miniszterrel szerettek volna tárgyalni mindvégig, azonban a miniszter nem volt hajlandó leülni velük, mosta kezeit. Eközben a diákok mellett a hazai és nemzetközi tudományos-, művészeti- és közélet legkülönbözőbb szereplői álltak ki: világsztárok, nemzetközi hírű egyetemek, közszereplők, tudósok gondolkodók.

A diákoknak végül november 10-én a járvány elleni küzdelemben bevezetett új intézkedések miatt el kellett hagyniuk az egyetem épületeit, azonban harcukat és tiltakozásokat tovább folytatják.

6. Az új ellenség: a nőjogi aktivizmus és a szexuális kisebbségek

Persze nem igaz, hogy új ellenség lennének a szexuális kisebbségek, melegek, transznemű emberek és a nőjogi aktivisták – sőt az aktivizmus maga –, hiszen a magyar kormány és annak szócsövei évek óta folyamatos támadásokkal illették ezeket a veszélyeztetett csoportokat. De az biztos, hogy a kormány a veszélyhelyzetben minden eddiginél hatékonyabban tudta az ellenük irányuló rendelkezéseket bevezetni és az ellenük uszító (Mi Hazánkat követő) kommunikációt beindítani.

Szintén Semjén Zsoltnak sikerült egy salátatörvénybe elrejtve, a járvány első hullámának legkaotikusabb, akkor még a teljes ismeretlennel való küzdés miatt legégetőbb időszakában a transznemű emberek név- és nemváltoztatási jogát megszüntető rendeletet elfogadtatnia.

Aztán, ahogy eljött a második hullám, a kormánynak – a Mi Hazánk mesekönyv-darálásnak sikerét elirigyelve – sikerült a legfontosabb magyar irományba azt a Schwarzenegger-féle Ovizsaruba illő mondatot beemelnie, hogy „az anya nő, az apa férfi”. Ismétlem, egy mesekönyv miatt.

Mindeközben az említett legfontosabb közjogi szöveget, az alaptörvényt jegyző Szájer Józsefről kiderült, hogy ő nem éppen felel meg a párttársai által elvárt normáknak, hanem sokkal inkább tartozik az általuk egyre inkább üldözött kisebbséghez. Amivel nincsen semmi baj. (Amíg persze nem többszörösen az illegalitás határát átlépve éli magánéletét.)

Mindezzel együtt, az „áldozatsegítés évében” a kormánynak nem igazán sikerült az üres jótanácsokon és „szüljél már” szintű megszólalásokon kívül tennie azért, hogy jobb legyen itthon nőnek lenni, mint 10 évvel ezelőtti hatalomra lépésekor.

Járvány ide, járvány oda, a kultúrharc nem vívja meg magát

Ezekből a járvány elleni küzdelem leple alatt bevezetett intézkedésekből jól látszik, hogy a kormány számára az emberi életek megmentéséért és a gazdaság életben tartásáért folytatott harc mellett a vele szembeszállókkal és a vélt ellenségekkel is maradt ereje hadakozni.

Amíg a munkájukat elvesztők megsegítésére egyáltalán nem, a széles körű tesztelésre, a szükséges szigorítására és a megfelelő tájékoztatásra pedig csak késve sikerült időt szakítania, addig az olyan égető kérdésekre, mint az „anya nő, az apa férfi” mondat beiktatása az alkotmányba, legfőbb prioritásként jelent meg.

Ez kiválóan mutatja: a magyar kormány számára nem a dolgozók megsegítése, a szegények és az elesettek támogatása az elsődleges egy világjárvány és egy – minden bizonnyal – eddig még nem látott, rendszer-döngető méretűvé növekvő világválság kapujában. Hanem csak a saját forradalmár, erkölcsi normateremtő és örök kisebbségi harcos imázsának megtartása és tovább építése, akkor is ha már nem lesz aki hallja.