„Vagyis: Na gyerekek, ki akar közületek a keleti fronton meghalni?” – így viccelődött egy internetes mémben egy freiburgi diák azon a német katonatiszten, aki az iskolájukba érkezett. A tiszt a hadsereget és a katonaságot népszerűsítette, és előadásának egyik diáján azt kérdezte: „Hogyan védjük meg a demokráciát?”. Egy másik, osztálytársainak készült esetben a tanuló a fotót úgy alakította át, mintha az előadó katona a kivetítőn is látható módon egy „SS Siggie” nevű embert hívna telefonon. Ez utalás volt a náci SS különleges alakulatukra, illetve Siegfried Borchartra, a 2021-ben elhunyt, országosan ismert, militarista neonáci politikai aktivistára. A mémet készítő fiatal szerint ugyanis ő a Bundeswehr-toborzótiszt valódi haverja.

A diák súlyos következményekkel néz szembe.

A freiburgi ügyészség a 2025 februárjában történt eset után a mémet készítő diák ellen vádat emelt. A vádiratban a legfontosabb pont „Németország fegyveres testületeinek sértegetése” volt a fő vád, az az után a feljelentés után született, amelyet az iskolában előadó katonatiszt tett a mémek miatt, mondván, becsületsértő módon nácizta le őt az azt közzétevő diák. ^[1]

A városi Angell Gimnázium 17 éves tanulója, akit még a tartományi, közszolgálati Südwestrundfunk (SWR) riportja is csak becenevén, „Bentikként” szólaltatott meg, úgy véli, ügye egyértelműen szembemegy a demokratikus konvenciókkal, amikor hajánál fogva előrángatják, és megbüntetik, mert elmondta véleményét. Elmondta még, szerinte nemcsak mémek, de az iskolai sztrájkok is hagyományosan tűrt tevékenységek voltak a német jogrendszerben, az utóbbi években viszont az elnyomás a háborúellenes, a német kormányok Ukrajna- és Gáza-politikáját kritizáló mozgalmak miatt újfent megjelent a szövetségi állam gyakorlatában. 

Sőt, Bentik a televíziónak is elmondta, kiáll az általa készített mémek mellett, még amellett is, ahol „SS Siggie-t” emlegette:

„A kép csupán felhívja a figyelmet arra, amit én a Bundeswehren belüli fasiszta struktúráknak tartok” – közölte.

Ez az állítása mindenképpen tényekkel megalapozottnak tekinthető, hiszen még szélsőjobbos puccskísérletet is terveztek az elmúlt években a német szövetségi kormány ellen a hadseregben. A diák a „Nemzetközi Ifjúság” városi szervezetébe tartozik, akik az incidensről a nyilvánosság előtt először számoltak be. Ők az SWR megkeresésére azt válaszolták: 

„[a]míg a német állam fegyvereket szállít és továbbra is támogatja a háborúkat, azokat, akik ezt kritizálják és ellenzik a háborús propagandát, szerintük büntetni kell.”

Az ügy nyomán Vinzenz Glaser, a németországi Balpárt helyi képviselője a Bundestagban szólította fel az ügyészséget, azonnal hagyja abba a büntetőügyet Bentik ellen. Eközben helyi civilek gyűjtést is kezdtek a fiú perköltségeire, amelynek során eddig 1500 euró össze is gyűlt – ez az összeg pedig a jogi eljárások jövőben felmerülő költségeit simán fedezi is.

A diák elmondása szerint az Angell Gimnázium eközben tájékoztatta, ha ehhez az „incidenshez” hasonló a jövőben még egyszer előfordul, azonnal eltanácsolják az intézményből. Hasonló, a hadsereg látogatásai ellen tiltakozó diákokkal szembeni fenyegetésekre az elmúlt években egyébként már számos példa volt Németországban. Alexander Hochsprung igazgató mindezt a médiának tagadta, azt mondván, csupán „elbeszélgettek” Bentikkel, mivel cselekedete nem előzmény nélküli: röplapokat terjesztett az iskolában, és „tiszteletlenül beszélt” egyes oktatókkal és munkatársakkal, akik a katonaság népszerűsítő látogatását szervezték és támogatták.

A fiú felelősségét bíróság hivatalosan még nem állapította meg a mémek kapcsán. Ha ez megtörténik, akkor Bentik pénzbüntetésre, avagy közmunkabüntetésre számíthat. Az SWR által megszólaltatott Michael Wehner politológus szerint viszont az ügy abszurd: nyilvánvalónak kellene lennie, hogy a szólásszabadság joga mindenkinek, 18 éven aluli diákoknak is adott, a Bundeswehr kapcsán pedig teljesen jogos kritikus kérdéseket feltenni, és esetleg akár éles kritikát is gyakorolni, hiszen a fiatalok számára nem babra megy a játék. Wehner elképesztőnek tartja, hogy a freiburgi ügyészség előtt ilyen abszurd módon merül most fel ez az ügy.

Nem csak Németországban csábítják a fiatalokat  

De a Bentik elleni eljárás üzenete világos. Éppen a freiburgi eset közben, Németország északnyugati szomszédja, Belgium parlamenti védelmi bizottsága is megszavazta azt a javaslatot, hogy a „háborús helyzet miatt” immár 17 évesek is önkéntes alapon toborozhatóak legyenek a hadseregbe. A szélsőjobbos N-VA párt által adott bizottsági elnök, Peter Buysrogge szerint „a belga hadsereg tartalékosainak száma kritikusan alacsony”, ezért kell ehhez a módszerhez folyamodniuk. A 17 évesek toborzása mint kifejezett cél szinte az egész Európai Unióban megjelent, és különös hangsúlyt kapott az amszterdami NATO-csúcs után, ahol az önálló európai fegyverkezést és a Trump által követelt GDP-arányosan 5 százalékos hadiköltségvetést elvben a teljes katonai szövetség elfogadta.

A toborzást kívánja elősegíteni a német jogrendszer is azzal, hogy a szövetségi hadsereg, az NSZK-s eredetű Bundeswehr nem csupán szabadon jár be az osztálytermekbe arra ösztönözve a diákokat, hogy érettségi után a hadsereget válasszák, hanem a velük szembeni véleménynyilvánítást is „devianciaként” kezelik és szankcionálják. Mindez annak a normalizálásához vezet, hogy a fiatalok a fegyveres testületeket válasszák első munkahelyük gyanánt.

Ebben pedig a berlini törvényhozásban szupertöbbségi konszenzus van. A társadalom gyors militarizálását elutasító Balpárton kívül az összes politikai erő egyetért a haderőreform céljával, csupán a módszerekről folyik éles, koalíciós vita. Míg a „szociáldemokrata” párt és védelmi minisztere, Boris Pistorius az önkéntesség elvének tiszteletben tartását akarja az új toborzási szabályoknál érvényesíteni, addig Friedrich Merz, a Kereszténydemokrata Unió által adott kancellár már a sorozás és a sorsolás intézményét is visszavezetné. Ez utóbbit pedig az éppen az Oroszország-ellenes retorikát elutasító és egyre népszerűbbé váló AfD és a széles értelemben vett szélsőjobboldal is támogatja, nekik régi céljuk a sorkatonaság visszavezetése és a hadsereg központi szerepének erősítése a társadalomban. A koalíciós nézeteltérések egyelőre pedig a teljes, erről szóló törvényjavaslat benyújtását is megakadályozták.

Brüsszelben a szövetségi parlamentben a vita már szeptember óta folyik. A militarizmus legerősebb ellenzéke itt a baloldali PVDA, amelynek képviselője, Nabil Boukili egyenesen a „társadalom agymosásának” kísérletéről beszélt a 17 éveseket is toborzó hadsereg ötlete kapcsán. Boukili kijelentette,

a hadsereg ezzel az ötlettel főként a munkásosztálybeli fiatalokat célozza meg, mivel pedig „kedvező lehetőségeket nem tudnak nekik biztosítani”, hát elküldenék őket „ágyútölteléknek”, így megpróbálva a fölöttük lévő állami agykontrollt megerősíteni és kiszélesíteni.

A sorozás és az önkéntes, tartalékos toborzás ugyanakkor, mint arról korábban írtunk, ugyanannak az éremnek a két oldala. Az orosz – ukrán háború kiszélesedését követően a centrista, nacionalista közhangulat lett úrrá a kontinensen, és a NATO tábornokai egyre többet beszélnek arról, hogy az összeütközés Oroszországgal elkerülhetetlen, erre pedig az EU hadseregeit „fel kellene készíteni”. Mindez ebben a formában, és a társadalomra, a fiatalokra ráerőszakolni kívánt katonáskodással mintegy önbeteljesítő jóslatnak hat.

Erről az EU fiataljai is tudnak: egy új felmérés szerint a 18-27 évesek között a kötelező katonai szolgálat bármilyen formájának támogatottsága összesen 27 százalék – a megkérdezett fiatalok 57 százaléka az ötletet kifejezetten ellenzi. Eközben pedig a 69-70 évesek körében kiváló népszerűségnek örvend a rájuk már nem vonatkozó kötelező katonáskodás, közülük az EU tagállamaiban 54 százalék támogatja a sorkötelezettséget, a 70 fölöttiek között pedig egyenesen 58 százalékos a terv támogatottsága.

A fiatalokra vonatkozó 27 százalék lehet az EU vezetése számára a leginkább aggasztó. Míg az elöregedő társadalmakban az idősek közötti pozitív megítélés lehetővé teszi számukra, hogy a terven komolyan gondolkodjanak, az ifjúság körében a katonáskodás nem népszerű, ezért a kötelezővé tétel mellett is egyre több érv szól.