Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A gazdasági válságkezelés új fázisa sem az átlagemberről, hanem a nagyvállalatokról fog szólni

Szombat délelőtt, a gazdaságvédelmi operatív törzs ülése után egy videóban jelentette be Orbán Viktor, hogy bizonyos társadalmi csoportok és vállalkozások esetében január elsejétől újabb hat hónappal meghosszabbítják a hitelmoratóriumot. A kormányfő közlése szerint meghosszabbítják a moratóriumot a gyermeket nevelő családoknál – függetlenül attól, hány gyermeket nevelnek -, a nyugdíjasoknál, a munkanélkülieknél és a közfoglalkoztatottaknál. A vállalkozások esetében a vállalkozóknak be kell jelenteniük, ha meg akarják hosszabbítani a moratóriumot, és ha a bevételük több mint 25 százalékkal csökkent, akkor meg fogják kapni a lehetőséget.

A Mércénél már tavasszal is úgy gondoltuk, hogy a világszerte is rengeteg helyen alkalmazott törlesztési moratórium egy száz százalékig támogatandó szükséges, ám távolról sem elégséges intézkedés azért, hogy a magyar polgárok életszínvonalának drámai csökkenését megakadályozzuk. A kormány akkor azonban nem ment tovább a lakosság támogatásában, helyette főként a hazai és multinacionális nagyvállalkozásoknak biztosított bőkezű anyagi támogatást. A lakossági oldalon maximum a „sajátosan magyar” Kurzarbeit, vagyis bérátvállalás intézményét említhetjük, ám mint kiderült, ezt csak nagyon korlátozottan alkalmazták, 20-ból egy magyar dolgozó bérét támogatva meg.

Összességében, amikor a lakossági támogatásokról beszélünk, a magyar kormányt gyakorlatilag a sereghajtók közt találjuk a fejlett országokat tömörítő OECD államok sorában. Ezt támasztják alá a KSH adatai, amelyek azt mutatják, hogy a tavalyhoz képest az idei második negyedévben a kormányzat által biztosított természetbeni juttatások mértéke nemhogy nem nőtt, de egyenesen csökkent, több mint 10 százalékkal.

A kormány most már hosszú hetek óta ígérgeti, hogy a második hullám idején egy újabb gazdaságvédelmi csomagot fog összerakni, ám a konkrétumok mindeddig még várattak magukra.

A válságkezeléssel kapcsolatos döntéshozók nyilatkozatait figyelve azonban meglehetősen kevés reményünk lehet arra nézve, hogy a hitelmoratóriumon túlmenően bármilyen más konkrét lakossági támogatást fontolgatna a kormány, vagy hogy bármiben is módosítana az előző negyedévben 13,6 százalékos gazdasági visszaesést hozó politikai dogmáikon.

Ebben a tekintetben a legárulkodóbb Varga Mihály pénzügyminiszter Magyar Nemzetben megjelent szombati interjúja. A tárcavezetőt arról kérdezték, milyen intézkedések várhatók a most készülő válságkezelő csomagban, és Varga a hitelmoratóriumot leszámítva egyetlen olyan lépést sem nevezett meg, amelynek közvetlen haszonélvezői legalább részben az átlagemberek, nem pedig a cégek lennének.

A miniszter beszélt ugyanakkor az építőipar helyzetbe hozásáról, mégpedig a korábbi években alkalmazott áfacsökkentés és direkt állami támogatások segítségével. A válság sújtotta más ágazatokban is a már ismert adócsökkentéseket lengette be. Említette a befektetések támogatását is, amelyet a kormány szintén jelentős állami támogatásokkal szokott megtolni, még olyankor is, ha azokban nem, vagy csak nagyon kevés új munkahely teremtődik meg. A kedvezményezettek között leginkább tőkeerős multinacionális nagyvállalatok és a hazai oligarchia csúcsragadozói foglalnak helyet, tehát még azt sem lehet mondani, hogy a kis- és középvállalkozások járnának jól.

Szóba kerül a kormányközeli oligarchia által leuralt turizmuson belüli keresletnövekedés szükségessége is, de arra már nem igazán tért ki Varga, hogy az EU-ban legdrámaibban emelkedő árak és a forint vásárlóerejének a gyengülése mellett, hogyan is tudna a lakosság több turisztikai keresletet generálni anélkül, hogy bármiféle támogatást kapna a kormánytól.

Az építőiparon belüli keresletnöveléssel kapcsolatban sem említett konkrétumokat, ám itt egy másik nyilatkozat igazíthat el. A frissen családvédelmi miniszteri rangba előléptetett Novák Katalin péntek este a Hír TV-ben beszélt arról, hogy újabb löketet adna a kormány az otthonteremtési támogatásoknak, ami – ezt már mi tesszük hozzá – elméletben valóban járhat keresletnövekedéssel az építőipar területén.

No de vajon kinek a keresletét növelné a kormány ezzel az „újabb mérföldkővel”, hogy Novák kifejezését használjuk? A tárca nélküli miniszter megnyugtatott mindenkit, hogy nem ám holmi bérlakásprogramban gondolkodnak, hanem továbbra is a magántulajdon szerzését szeretnék elősegíteni.

Szinte nincsen ember ebben az országban, aki a csillagászati nagyvárosi lakhatási árakat látva nem a bérlakásszektor bővítését szorgalmazná – ebben még a fővárosban épp kemény szembenállásban lévő Airbnb-lobbi képviselői és az Airbnb-t korlátozása mellett kampányoló aktivisták is egyetértenek.

Novák péntek esti mondatai azonban továbbra is azt mutatják, hogy a kormány a kezdetektől követett dogmáiból nem ad fel, és feltehetően a CSOK kibővítésével vagy valamilyen módon történő felturbózásával, tehát a hitelezés kiterjesztésével szeretné a magántulajdonhoz jutást segíteni.

A probléma mindezzel egyrészt az, hogy gazdasági válságidőben hitelezés felé terelni a lakosságot – ahogy arról már korábban írtunk – meglehetősen felelőtlen döntés, másrészt pedig ismerjük a kormány lakáshitelezési pakettjének elosztásbeli perverzióit is.

Konkrétabban azt, hogy a CSOK és más hasonló hitelezési formák inkább a biztosabb anyagi helyzetben lévő emberek számára jelentenek támogatást, épp azoknak, akiknek leginkább szükségük lenne erre – tehát a lakásszegénység valamilyen formáját elszenvedők -, viszont egyáltalán. Sőt egyenesen növeli a lakhatás területén tapasztalható egyenlőtlenségeket. Ahogyan a lakhatással foglalkozó Habitat for Humanity és a Periféria Közpolitikai Kutatóközpont tavaly novemberben közzétett jelentése fogalmaz,

„ a CSOK – a falusi CSOK pedig még inkább – továbbra sem a lakásszegénység mérséklését célozza, a lakhatás területén tapasztalható egyenlőtlenségek növelése irányába hat…”

Mind olyan hatás, ami már kevésbé válságos időkben sem túl üdvös, de amikor egyre többeknek okozhat problémát a lakhatás költségeinek fedezése, a közüzemi díjak befizetése, akkor egyenesen felelőtlenségnek tűnik.

Meg persze nem lepődünk, évek óta kritizáljuk a Fidesz által művelt „perverz újraelosztást”, mely a lakosságtól a nagyvállalatok felé, a szegényebbektől a tehetősebbek felé csatornázza a magyar nemzet közös erőforrásait. Orbán 2010 óta egy kedvező világgazdasági időszakban kormányoz, és ebben az időszakban ennek a perverz újraelosztásnak a hatásai főként a legszegényebbek és a lassan lecsúszó alsóközép rétegek körében voltak érezhetőek, de viszonylag kevéssé, és domináns propagandával ezek a megélések is semlegesíthetőek voltak.

Az viszont nagy kérdés, hogy egy válságosabb időszakban – idénre már Varga is 5-6 százalékos gazdasági zsugorodással számol -, meddig tartható fenn ez a modell, és mikor kezd, ha egyáltalán, kikandikálni a lóláb a kormányzat sikerpropaganda és elterelő gyűlöletkeltés mögül.

Címlapkép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher