Bezárt Gütersloh járás összes óvodája és iskolája, miután egy ottani húsüzem dolgozói között elvégzett több mint ezer teszt eredményéből 657 pozitív lett, ennyi koronavírus-fertőzött dolgozót regisztráltak az észak-rajna-vesztfáliai Rheda-Wiedenbrückben működő Tönnies sertésfeldolgozóban.
Az ezzel talált gócpont különösen annak ismeretében jelentős, hogy Németországban jelenleg 6590 aktív fertőzött van, tehát a Tönniesnél dolgozók jelenleg az összes aktív németországi eset 10%-át teszik ki.
Az üzem leállt, a fertőzöttek pedig karanténba vonultak, a velük érintkezőket kontaktkutatással keresik meg. Az óvoda- és iskolabezárásokra amiatt van szükség, mivel a regisztrált fertőzöttek közül sokan családos emberek, a járás vezetősége pedig attól tart, a húsüzem munkásainak gyerekeivel és az oktatási intézmények közvetítésével a járvány pillanatok alatt fellángolhat.
Nem ez az első alkalom, hogy kifejezetten németországi húzüzemben alakul ki gócpont: korábban a Mércén több alkalommal beszámoltunk hasonló esetekről, április végén több mint 200 munkaerő-közvetítéssel Németországba került román vendégmunkás fertőződött meg egy húsüzemben, aztán sorban érkeztek a hírek más gócponttá vált húsüzemekről is, sokáig azonban az érdemi segítségnyújtás még váratott magára.
Végül május 20-án határozott Németország: jövő évtől betiltják a munkaerő-kölcsönzést és a vállalkozói szerződések használatát a húsiparban, ugyanis ezek alkalmazásával biztosították mindeddig azt, hogy a legendásan rossz körülmények között dolgozó (leginkább közép- és kelet-európai) munkások nyomán a felelősség ne az anyacéget terhelje.
Ezeknél az üzemeknél ugyanis a munkásokat rendszerint különösen fertőzésveszélyes, zsúfolt tömegszállásokon szállásolják el, ez pedig jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a vírus ennyire el tudott terjedni a húsipari munkások között. Az, hogy a magyarországi húsüzemek dolgozói körében – noha munkakörülményeik az azonos technológia miatt igen hasonlóak Németországban dolgozó kollégáikéhoz – nem alakultak ki járványgócok, többek között éppen annak köszönhető, hogy nálunk a dolgozók nem munkásszállásokon összezsúfolva laknak.
A munkásszállókon lévő körülményeken kívül jelentős szerepet tulajdonítanak annak is, hogy a húsfeldolgozókban lévő alacsony hőmérséklet is kedvező a koronavírus számára, illetve a korlátozások lazítása után sokan hazalátogattak és magukkal hozhatták a vírust. A most érintett Tönnies holding több mint tízezer tesztet végeztetett el mintegy hétezer dolgozója körében, a most talált rheda-wiedenbrücki eset az eddigi legsúlyosabb.
Az általuk foglalkoztatott hétezer dolgozó nagyjából fele alvállalkozói szerződéssel foglalkoztatott, jellemzően rossz körülmények között elszállásolt kelet-európai vendégmunkás.
A kialakult helyzet nyomán eszközölt vizsgálatok során kiderült az is, hogy volt, akiknek a bérükből vonták le a szállásuk költségeit, így a 9,35 eurós német minimálbér helyett mindössze 6 eurót kaptak munkájukért óránként. A német kormány emiatt a vállalkozási szerződéses foglalkoztatási rendszer betiltása mellett arról is határozott, hogy kötelezővé teszik a digitális munkaidőmérést, a szabályok megsértéséért kiszabható legmagasabb bírságot pedig megduplázzák, 15-ről 30 ezer euróra.
Kérdéses, hogy az intézkedéseknek milyen hatásuk lesz gazdasági szempontból, ugyanis a munkások kizsákmányolhatóságának csökkentésével a húsipar profitját is letöri a német állam, így könnyen versenyelőnybe kerülhetnek az importtermékek a német piacon, emelkedhetnek az árak. Ezek a történések azonban rávilágítanak arra, hogy a centrumországok cégei nem csak azáltal tudják kizsákmányolni a perifériát, hogy a termelést telepítik a szegényebb országokba, hanem egyúttal a szegényebb országok lakosságának importjával, a keleti munkások centrumban történő, német munkásokhoz képest történő alulfizetésével és alulinformálásával is.
Márpedig Németország számára különösen fontos a kelet-európai munkások jelenléte: az ország még a járványhelyzet közepén, április elején úgy határozott, hogy 80 ezer idénymunkást reptet be az országba a határzár ellenére, hogy biztosítsák a német élelmiszer-ellátást. Ezzel sokadszorra bebizonyosodott, milyen nagy mértékben támaszkodik Németország gazdasága és szociális rendszere az olcsó külföldi munkaerőre – erről a jelenségről ebben a cikkben írtunk bővebben.
