Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az összes aktív németországi fertőzött tíz százalékát egy új húsüzemi gócpont adja

Bezárt Gütersloh járás összes óvodája és iskolája, miután egy ottani húsüzem dolgozói között elvégzett több mint ezer teszt eredményéből 657 pozitív lett, ennyi koronavírus-fertőzött dolgozót regisztráltak az észak-rajna-vesztfáliai Rheda-Wiedenbrückben működő Tönnies sertésfeldolgozóban.

Az ezzel talált gócpont különösen annak ismeretében jelentős, hogy Németországban jelenleg 6590 aktív fertőzött van, tehát a Tönniesnél dolgozók jelenleg az összes aktív németországi eset 10%-át teszik ki.

Az üzem leállt, a fertőzöttek pedig karanténba vonultak, a velük érintkezőket kontaktkutatással keresik meg. Az óvoda- és iskolabezárásokra amiatt van szükség, mivel a regisztrált fertőzöttek közül sokan családos emberek, a járás vezetősége pedig attól tart, a húsüzem munkásainak gyerekeivel és az oktatási intézmények közvetítésével a járvány pillanatok alatt fellángolhat.

Nem ez az első alkalom, hogy kifejezetten németországi húzüzemben alakul ki gócpont: korábban a Mércén több alkalommal beszámoltunk hasonló esetekről, április végén több mint 200 munkaerő-közvetítéssel Németországba került román vendégmunkás fertőződött meg egy húsüzemben, aztán sorban érkeztek a hírek más gócponttá vált húsüzemekről is, sokáig azonban az érdemi segítségnyújtás még váratott magára.

Végül május 20-án határozott Németország: jövő évtől betiltják a munkaerő-kölcsönzést és a vállalkozói szerződések használatát a húsiparban, ugyanis ezek alkalmazásával biztosították mindeddig azt, hogy a legendásan rossz körülmények között dolgozó (leginkább közép- és kelet-európai) munkások nyomán a felelősség ne az anyacéget terhelje.

Ezeknél az üzemeknél ugyanis a munkásokat rendszerint különösen fertőzésveszélyes, zsúfolt tömegszállásokon szállásolják el, ez pedig jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a vírus ennyire el tudott terjedni a húsipari munkások között. Az, hogy a magyarországi húsüzemek dolgozói körében – noha munkakörülményeik az azonos technológia miatt igen hasonlóak Németországban dolgozó kollégáikéhoz – nem alakultak ki járványgócok, többek között éppen annak köszönhető, hogy nálunk a dolgozók nem munkásszállásokon összezsúfolva laknak.

A munkásszállókon lévő körülményeken kívül jelentős szerepet tulajdonítanak annak is, hogy a húsfeldolgozókban lévő alacsony hőmérséklet is kedvező a koronavírus számára, illetve a korlátozások lazítása után sokan hazalátogattak és magukkal hozhatták a vírust. A most érintett Tönnies holding több mint tízezer tesztet végeztetett el mintegy hétezer dolgozója körében, a most talált rheda-wiedenbrücki eset az eddigi legsúlyosabb.

Az általuk foglalkoztatott hétezer dolgozó nagyjából fele alvállalkozói szerződéssel foglalkoztatott, jellemzően rossz körülmények között elszállásolt kelet-európai vendégmunkás.

A kialakult helyzet nyomán eszközölt vizsgálatok során kiderült az is, hogy volt, akiknek a bérükből vonták le a szállásuk költségeit, így a 9,35 eurós német minimálbér helyett mindössze 6 eurót kaptak munkájukért óránként. A német kormány emiatt a vállalkozási szerződéses foglalkoztatási rendszer betiltása mellett arról is határozott, hogy kötelezővé teszik a digitális munkaidőmérést, a szabályok megsértéséért kiszabható legmagasabb bírságot pedig megduplázzák, 15-ről 30 ezer euróra.

Kérdéses, hogy az intézkedéseknek milyen hatásuk lesz gazdasági szempontból, ugyanis a munkások kizsákmányolhatóságának csökkentésével a húsipar profitját is letöri a német állam, így könnyen versenyelőnybe kerülhetnek az importtermékek a német piacon, emelkedhetnek az árak. Ezek a történések azonban rávilágítanak arra, hogy a centrumországok cégei nem csak azáltal tudják kizsákmányolni a perifériát, hogy a termelést telepítik a szegényebb országokba, hanem egyúttal a szegényebb országok lakosságának importjával, a keleti munkások centrumban történő, német munkásokhoz képest történő alulfizetésével és alulinformálásával is.

Márpedig Németország számára különösen fontos a kelet-európai munkások jelenléte: az ország még a járványhelyzet közepén, április elején úgy határozott, hogy 80 ezer idénymunkást reptet be az országba a határzár ellenére, hogy biztosítsák a német élelmiszer-ellátást. Ezzel sokadszorra bebizonyosodott, milyen nagy mértékben támaszkodik Németország gazdasága és szociális rendszere az olcsó külföldi munkaerőre – erről a jelenségről ebben a cikkben írtunk bővebben.

(MTI, Tagesschau, Mérce)