Nagyon megviselt a magány, hazajöttem, mégis visszamegyek – egy külföldön dolgozó magyar vendégmunkás kalandjai
Egy vendégmunkással interjúztunk: ilyen Hollandiában dolgozni.
Egy vendégmunkással interjúztunk: ilyen Hollandiában dolgozni.
Ha ez így megy tovább, ha hagyjuk tönkremenni a szülőföldünk, előbb-utóbb mi magunk is makói indonézek módjára fogunk gürcölni valahol Nyugat-Európában, munkaerőkölcsönzőn keresztül, a helyi átlagbér töredékéért.
A kormány akkor támogatja munkásszállók építését, ha a lakók legalább fele magyarországi, de nemcsak ez befolyásolja a mobilitási hajlandóságot.
Az ellenzék szerint ismét a NER-es vállalkozóknak járnak jól, akik sorra nyitják a magánkórházakat és egészségügyi intézményeket.
Miközben Kinizsi Pálként védjük a déli határt… Kiss Tamás erdélyi szociológussal beszélgettünk a vendégmunkáról és a vendégmunka körül kialakuló politikai diskurzusokról Romániában és Magyarországon.
Egyre gyakrabban hoz olyan törvényeket a kormány, amelyek megkönnyítik a munkáltatók számára vendégmunkások alkalmazását.
Újabb rendelettel könnyítették a külföldi dolgozók behozatalát a gyáróriásokba, de a lakhatásuk, munkakörülményeik és jogaik terén még mindig rengeteg a megoldatlan kérdés.
A VDSZ a Mi Hazánkkal szemben abból a belátásból indul ki, hogy a vendégmunkások megszervezése minden magyarországi dolgozó érdeke.
A külföldiek kizsákmányolásának magyar dolgozókra gyakorolt hatásával szembesítette Székely Tamás a VDSZ székháza előtt tiltakozó Lantos Jánost.
A felvetés bár megdöbbentő, nem új keletű. Az ellenzéki válasz nem merülhet ki a jobboldalt totálisan ötlettelen, amatőr és erkölcstelen módon másoló idegengyűlöletben.