A kormány az új idegenrendészeti törvényjavaslattal összhangban szigorítja a munkásszállások építésének támogatási feltételeit, adta hírül kedden a Magyar Távirati Iroda a Gazdaságfejlesztési Minisztérium közleménye alapján. Ennek jegyében a szállók építését csak akkor támogatnák, ha a férőhelyek legalább felén magyarországi munkásokat helyeznének el.

„A kormány elkötelezett a magyar munkaerő foglalkoztatásának további növelése mellett, a betöltetlen álláshelyeket pedig – amennyiben rendelkezésre áll magyar munkaerő – minden esetben magyar munkaerővel kívánja feltölteni”

– írják a közleményben, összhangban a kormány korábbi megnyilatkozásaival. A közleményből az is kiderült, hogy a kormány a következő négy évben mintegy 20 milliárd forinttal támogatná 25-30 újabb munkásszállás felépítését. Az, hogy a kormány most ilyen kvótát tervez bevezetni, jelzi hogy nem sikerült maradéktalanul megvalósítani a korábbi terveket, miszerint elsősorban a belföldi munkaerő mobilitását segítenék elő a munkásszállók építésének támogatásával.

A munkások lakhatásának megoldása az elmúlt években egyre nagyobb fejtörést okoz a munkáltatóknak, amelyek rendszerint igyekeznek minél olcsóbb megoldásokat alkalmazni – többek között emiatt terjednek egyre-másra olyan megoldások, minthogy a gyárak környékén lévő településeken családi házakat, üdülőket vagy egyéb ingatlanokat alakítanak tömegszállásokká.

Ez egyrészt alacsonyabb színvonalú ellátást eredményez a munkások számára, másrészt helyi konfliktusokat is generál, kivált ha vendégmunkásokat költöztetnek az adott ingatlanokba. A kormány ugyanis szívós munkával elérte az elmúlt években, hogy egy-egy településen villámgyorsan uralkodjon el a morális pánik, ha az ott élők más bőrszínű, vagy más nyelvet beszélő emberek csoportos megjelenésével szembesülnek, főképpen akkor, ha az infrastruktúra – mint a kereskedelmi, közlekedési, lakhatási – nincs felkészülve a lakosságszám gyors növekedésére.

A döntés esetleges hatásairól, és általánosságban a dolgozók belföldi mobilitásának tendenciáiról Meszmann Tibor szociológust, kutatót, munkajogi szakértőt kérdeztük.

Meszmann emlékeztetett, hogy a munkásszállóprogramot anno eleve a belföldi mobilitás elősegítésére hirdette a kormány. Az elmúlt tíz évben rengeteg pénzt költött a kormány a munkásszállókra, ez együttjárt azzal, hogy az ország keleti és déli részéből rengetegen vándoroltak az északi és nyugati országrészbe, ahol több ipari kapacitás összpontosult, és jobb béreket lehetett elérni akár ugyanannál a cégnél is. Ez egyébként változni fog a déli-keleti országrészben az ipari kapacitások fejlesztésével, itt érdemes például a debreceni ipari park fejlesztésére gondolni, ahol elsősorban autógyár és az autóipart kiszolgáló üzemek épülnek.

Meszmann azt is kifejtette: a kormány programjával alapvetően a nagyobb szállásadók járhatnak jól, nagyobb merítésből jobban ki lehet hozni a megfelelő arányokat – vagyis hogy az elszállásoltak legalább fele magyarországi legyen.

Az viszont, hogy Magyarországon belül egyes csoportokra mennyire jellemző a mobilitás, számos tényezőtől függ. A tapasztalatok azt mutatják, hogy – azok közül, akik hajlandók az otthonuktól távol dolgozni – a magasabb képzettségűek nagyobb valószínűséggel mennek nyugatra dolgozni, míg az alacsonyabb képzettségű munkások vándorolnak inkább belföldön. Szintén jellemző, hogy akinek például beteg családtagja van, az nem fog messzire vándorolni, és családos munkavállalók esetében ugyancsak nagyban befolyásolja a mobilitási potenciált a családon belüli munkamegosztás.

Tehát – ami például jellemző – hogy ráterheljék a reproduktív munkát a nőkre, míg a férfi el tud menni hétközben dolgozni az ország más részébe, a nők épp ezért kisebb valószínűséggel vállalnak így munkát. Ugyancsak meghatározó, hogy az adott háztartásban a dolgozóknak van-e másodlagos keresetük; például háztájiznak-e. Jelenleg a további magyarországi mobilizálható munkaerő a mezőgazdaságiból az ipari munkásságba átlépők közül kerülhet ki a szakértő szerint.

Arra ugyanakkor Meszmann felhívta a figyelmet: noha jelenleg az uralkodó narratíva azt emeli ki rendszerint – például a Makói Gumiipari Szakszervezet múltheti cikkünkben ismertetett álláspontja szerint –, hogy a vendégmunkások a bevételeik maximalizálására törekednek, ez ugyanúgy igaz a belföldön mobil munkavállalókra is.

Ugyanis értelemszerűen aki a lakhelyétől távol talál munkát, azért megy oda, mert magasabb keresetet érhet el, mintha otthon maradna; pláne a jelenlegi gazdasági helyzet mellett, mikor a társadalom jelentős részét sújtó eladósodottság mellett a megélhetési költségek is jelentősen nőttek az elmúlt másfél-két évben, elsősorban az élelmiszer és az energia drágulása miatt.

A kutató mindazonáltal arra is emlékeztetett: ahhoz, hogy teljesebb képet kaphassunk a dolgozók országon belüli mobilitásáról, nagyobbszabású, reprezentatív kutatásra lenne szükség. Ugyanis jelenleg például a Központi Statisztikai Hivatal által bonyolított népszámálás adatai sem alkalmasak az országon belüli mobilitás pontos jellemzőinek megismerésére, ugyanis a rendszer nem tud mit kezdeni azzal, ha valaki munkásszálláson él például a hét öt napján, a maradék kettőben pedig otthon.