A boltban járva hallottam egy vásárlót arról beszélni, hogy ha ezt túlélik, máshogy akarnak élni: úgy fogalmazott, hogy „eldolgozta” az életét, kevés ideje volt a barátaira, a szüleire, és többé nem akar így élni.
Összefoglaló a Nobel-díjas közgazdász „Egyenlőtlenség és gazdasági növekedés” című tanulmányáról
Jobban meg kellene nézni, kinek osztogat ingyenpénzt a kormány.
A haknigazdaságban (pl. Uber, Wolt) dolgozóknak saját maguknak kell fizetniük a társadalombiztosítást, az adót, nem védik őket szabályozások, nem alapíthatnak szakszervezetet, és nem jár semmilyen kompenzáció, ha valamilyen okból valaki többé nem dolgozhat.
Akiről persze kiderül, hogy “túl sokat mozgolódik” és szakszervezeti aktivizálódást akar, az szankciókra számíthat, rosszabb beosztás, öregebb busz, vagy éppen többszöri ellenőrzések formájában.
Azért nem engedte el hamarabb, mert úgy vélte, hogy „nem dolgozta még le az összeget”.
Igaz, jóval többen is lettek. A világ vagyonának döntő része viszont továbbra is Észak-Amerikában összpontosul.
Vajon a rabszolga és a rabszolgatartó gyűlölete egyforma?
Kumich László, Kelebia postamestere hétfőn főbe lőtte magát. Habár ő húzta meg a ravaszt, a felelőst a gyilkosságért máshol kell keresni.
Túlterheltség, alacsony bérek, megalázó körülmények.
