Január harmadikán Pikó András, a VIII. kerület polgármestere megtartotta szokásosnak szánt beszámolóját. Persze, a polgármester olyan, mint a nátha: mindenkinek van, senkit sem érdekel a másé, és előbb-utóbb elmúlik.

Pikó azonban most olyat mondott, amit magyar polgármester szájából még nemigen hallottunk. Bejelentette, és ezzel elindította a részvételi költségvetési folyamatot – amire eddig csupán Kispesten és Budafok-Tétényben került sor az országban.

Mi az a részvételi költségvetés?

Amint a neve is sugallja, ez egy olyan folyamat, amelyben a polgárok döntik el, hogy az önkormányzat mire fordítsa a költségvetést, vagy annak egy részét. A részvételi költségvetés a részvételi demokráciának a leginkább kézzelfogható formája: olyan kérdésekről szól – hol legyenek felújítások, milyen intézményeket kell megerősíteni – amelyek az egyszerű emberek számára is érthetőek, direkt módon hatnak a helyben lakók életére, és általában egy-két éven belül jól érzékelhető hatással járnak.

Ráadásul a költségvetés mindenre hatással van, ezért annak örvén a közösséget érintő összes fontosabb téma megvitatásra fog kerülni: az emberek – és a politikusok – pontosan tisztában lesznek azzal, hogy milyen konszenzusok alakultak ki a lakosság körében. És mivel a konszenzusok nyilvánvalóak, az emberek sokkal könnyebben érik el, hogy az önkormányzat intézkedései tükrözzék azokat.

Amikor egy polgármester azzal kampányol, hogy meg fogja kérdezni a helyben lakókat mindenféle kérdésekről, az ember joggal szkeptikus egy kicsit: ezer módja van annak, hogy komolyabb munka nélkül ilyen látszatot tudjon kelteni; gondoljunk csak a nemzeti konzultációkra. A részvételi költségvetés azonban olyan téma, amiben nem nagyon lehet mismásolni, és a polgárok nagyon rá tudnak szokni: Porto Alegrében 1989-ben vezették be, a költségvetés egy százalékára, és azóta sem tudják abbahagyni: ma már a másfél milliós város és az azt tartalmazó tízmilliós állam költségvetésének 100%-áról az ott élő emberek döntenek.

Pikó bejelentése emiatt jóval több egy sima politikai nyilatkozatnál: évtizedekre nyúló pozitív hatása lehet a teljes magyar politikai kultúrára.

Hogyan működik a részvételi költségvetés?

A költségvetés tervezését a megelőző év elején szokták kezdeni, a folyamat meghirdetésével. Éppen ezt tette a polgármester. Ezután egy ma már jól kiérlelt rendszer szerint, az emberek bevonásával elkezdődnek az egyeztetések a költségvetésről. Eleinte csak a költségvetés egy kisebb részével (általában 1%-kal) szoktak kezdeni, és ez szokott az évek alatt újabb és újabb költségvetési tételek bevonásával eljutni odáig, hogy a teljes költségvetést részvételi módon döntik el.

A folyamat elején kikérik az emberek véleményét, hogy milyen fejlesztéseket szeretnének. Ezeket helyi fórumokon megvitatják, miközben az önkormányzat szolgáltatja a döntéshez szükséges információkat. A helyi fórumok megfelelő mandátummal elküldik képviselőiket a regionális és a felső szintű fórumokba, amelyek összeegyeztetik a különböző területeken élők igényeit. (Legalábbis olyan helyeken, ahol néhány millió, vagy néhány tízmillió embert érintő költségvetésről döntenek. Egy száz fős faluban nyilván nincs szükség több szintű döntéshozatalra).

Az év végére elkészül a költségvetés tervezete, amelyet a képviselő-testület lelkesen megszavaz (senki nem akar politikai öngyilkosságot elkövetni), majd az önkormányzat a következő év folyamán végrehajtja. A végrehajtásról az önkormányzat rendszeresen beszámol, az emberek pedig ellenőrzik azt.

Miről döntenek az emberek?

Egy önkormányzat költségvetésében alapvetően kétféle tétel van: a működési és a fejlesztési kiadások. A működési kiadások között szerepel pl. a hivatalnokok fizetése, a közvilágítás, és általában azok a költségek, amik folyamatosan merülnek fel. A fejlesztési kiadásokból finanszírozzák pl. az építkezéseket: utakat, járdákat építenek, felújítják az orvosi rendelőt, vagy éppen egy új szobrot emelnek a főtéren.

Általában az első években a fejlesztési kiadásokból szoktak elkülöníteni egy összeget a részvételi költségvetés számára, tipikusan a költségvetés egy százalékát. Bár ez kevésnek hangozhat, általában már ez is értelmes, az emberek közérzetét javító beruházásokat tesz lehetővé. Később ahogyan az összeg növekedik, egyre több fejlesztési pénz fölött dönthetnek az emberek, majd sorra kerülnek a működési költségek is. Az érett rendszerekben a teljes költségvetésről – mind a működési, mind a fejlesztési kiadásokról – az emberek döntenek.

A részvételi költségvetést azért szokták fokozatosan bevezetni, mert ez egy tanulási folyamat mind a politikusok, mind a polgárok számára. És talán ez a legfontosabb hatása a részvételi költségvetésnek.

Milyen politikai hatásokkal jár a részvételi költségvetés?

Nagyon fontos szempont, hogy a költségvetés körüli vitákban az emberek nem csak arról döntenek, hogy hol épüljön új járda, vagy mennyiből gazdálkodhasson az iskola: a beszélgetés igazából arról szól, hogy mik a közösség számára legfontosabb értékek. Az emberek megtanulják meghallgatni és figyelembe venni mások véleményét, és mindenki számára elfogadható kompromisszumokat kötni. Ez egy olyan elem, ami sajnálatosan hiányzik a mai magyar politikai közéletből.

A vita során a polgárokat az önkormányzat – és a többi polgár – folyamatosan információkkal látja el. Az emberek így egyre tudatosabban, a megfelelő információk birtokában döntenek. Ez is egy olyan elem, ami önmagában is indokolja a részvételi demokrácia bevezetését.

A költségvetés mindig véges. Ez azzal a hatással jár, hogy a politikai közbeszédbe visszatér a tények és korlátok tisztelete, ami valamikor 1994 táján veszett ki a magyar politikából. A részvételi költségvetésnek erre a hatására jó példa, hogy Porto Alegrében a részvételi költségvetés bevezetésének második évében már a lakosság igénye alapján növeltek adót: az emberek hamar tisztába jöttek azzal, hogy mi a valós helyzet, és hogy a legégetőbb gondok megoldásához mindenki kénytelen lesz hozzájárulni a közösség költségvetéséhez.

Természetesen a részvételi demokrácia gyakorlása nem áll meg a költségvetésnél; a részvételi költségvetés számára létrehozott struktúrákat és folyamatokat az emberek előbb-utóbb elkezdik arra is használni, hogy a politika további aspektusaiba is beleszóljanak: mit tartalmazzanak a helyi rendeletek, mi legyen az önkormányzat stratégiája olyan fontos kérdésekkel kapcsolatban, mint a lakhatás, oktatás, egészségügy vagy városfejlesztés?

A folyamat során az év végére összeáll az emberek által megegyezett költségvetés, és a képviselőtestület elé kerül. A végleges döntés a képviselőtestületé: a képviselők dönthetnek úgy is, hogy nem fogadják el a nép költségvetését. Elvileg. Persze akkor vállalniuk kell ennek következményeit a következő választáson.

Emiatt van az, hogy ha csak egy kicsit is jól csinálják, a részvételi költségvetés alapvető változásokat hoz a politikai kultúrában: az emberek hozzászoknak ahhoz, hogy igenis beleszólásuk van közös ügyeinkbe – nem csak a költségvetésbe –  és rosszul viselik, ha valaki ezt korlátozni szeretné.

Milyen korlátai vannak a részvételi költségvetésnek?

Mindent, így a részvételi költségvetést is lehet rosszul csinálni. Ha valakit olyan helyzet elé állítunk, amilyenben még nem volt, vagy nem adjuk meg számára a szükséges információkat, akkor könnyen rossz döntést hozhat. Ezért fontos a részvételi költségvetés lépcsőzetes bevezetése: az első évben minden résztvevő azzal lesz elfoglalva, hogy egyáltalán hogyan lehet ezekről a kérdésekről értelmesen vitázni, hogyan kell az információkat úgy tálalni, hogy az emberek megértsék azokat.

A részvételi költségvetést futtató önkormányzatok mindegyikével szemben – jogosan vagy jogtalanul – felmerül az a vélemény, hogy mindezt csak politikai marketingből, az embereket nem megfelelően bevonva csinálják.

Fontos tudni, hogy embereket közösségi döntésekbe bevonni nagyon nehéz, pláne értelmes beszélgetést levezényelni. Minden ilyen próbálkozásnak van hová fejlődnie, és persze valóban vannak olyan kezdeményezések, amelyek csak formailag szólnak az emberek bevonásáról; elég a nemzeti konzultációkra gondolnunk.

A közösségi döntéshozatal már önmagában rengeteg buktatót rejt; kevésbé ismert tény – de sajnos tudományosan bizonyított – hogy a politikában jelenleg legelterjedtebben használt (plurális) szavazási rendszer a politikusokat gyűlölet és félelem keltésére és a szavazókat hazugságra („taktikai szavazás”) motiválja, valamint nem segít a korrupció felszámolásában sem.

Ezek a hatások olyan visszacsatolási köröket hoznak létre, hogy a valódi kérdések általában teljesen le is kerülnek a napirendről. Arról nem beszélve, hogy a döntéselőkészítés általában semmilyen módon nem nevezhető demokratikusnak. Mindezek miatt a plurális szavazás eredménye egyáltalán nem tükrözi a választók akaratát. Szerencsére vannak olyan szavazási rendszerek és döntés-előkészítő eljárások is, amiknek a játékelméleti hatásai határozottan pozitívak: jól mérnek, és együttműködő politikai közéletet határoznak meg.

Mindezeket a buktatókat ma már szerencsére könnyű elkerülni: a részvételi költségvetésnek és általában a részvételi demokráciának is hatalmas irodalma van, a jól működő folyamatok jól dokumentáltak: ha valaki tudja mit csinál, elég egy már bizonyított folyamatot rászabni a helyi viszonyokra. Egy jól működő részvételi demokratikus folyamathoz tehát kell egy kis csapat, amely azt a már bizonyított módszertanok alapján megszervezi.

A részvételi demokrácia – mint minden demokrácia – természetesen magában hordozza a „többség diktatúrájának” lehetőségét. Például Porto Alegrében a jómódú fehérekre aránytalanul nagy közterhek esnek. Persze nem pont a társadalom elitjét kell félteni a legjobban az ilyesmiktől, de mi van akkor, ha hasonló diszkrimináció egy sérülékenyebb csoportot ér?

Ezen kívül egy demokrácia akkor igazi, ha minden társadalmi csoportot bevon, a diszkrimináció pedig elriasztja a diszkriminált társadalmi csoportokat. Természetesen minden döntés hátrányosan érint valakit, de annak elfogadottsága szempontjából nem mindegy, hogy milyen diskurzus vezet a döntéshez. Szerencsére – ismerve a helyi aktivista csoportokat – a nyóckerben remélhetőleg kevésbé esélyes, hogy sérülékeny csoport diszkriminálására kerüljön sor.

Magyarországon specifikus veszély az, hogy a diktatúra vezetői könnyedén még inkább súlytalanná tehetik az önkormányzatokat – ez a folyamat már zajlik -, illetve olyan anyagi helyzetbe hozhatják őket, ahol nem igazán van költségvetés, amit el lehet osztani. A vicces az, hogy az önkormányzat számára éppen ilyenkor érdemes részvételi költségvetést csinálni: a „melyik ujjamat harapjam” kérdésre a polgárok adják meg a választ, így az önkormányzatra kisebb politikai felelősség hárul, illetve a résztvevők pontosan érteni fogják, hogy a költségvetés elvonása mekkora károkat okoz.

Mit tehetsz te a változásért?

A részvételi költségvetés legfontosabb összetevője a részvétel: menj el a beszélgetésekre, mondd el a véleményedet, és ami a legfontosabb: várd el magadtól, az önkormányzattól és a polgártársaidtól, hogy minél gyorsabban, minél pontosabb információkkal lássátok el egymást, és a mindenki számára jó megoldások megtalálására törekedjetek, civilizált hangnemben.

A saját önkormányzatodban még nincs részvételi költségvetés? Elvárhatod, hogy legyen. Ha másképp nem megy, ennek egyik módja az, hogy magatok – az önkormányzat segítsége nélkül – indítsátok el a folyamatot. Van közadat törvényünk, az információkhoz hozzá lehet férni. És bár az önkormányzat részvétele nagyon fontos, nélkülük is el lehet kezdeni. Porto Alegrében is először ellenzékből kezdtek el részvételi költségvetést csinálni. Ez az egyik oka annak, hogy később megnyerték a választást, és évtizedek óta irányítják a várost.

Helyesbítés: A cikk első verziójában nem említettük a Budafok-Tétény közösségi költségvetés programját.