Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A ferde vécé igazi „first world problem”, de attól még szép szimbóluma a tőkés rendszernek

Valamikor tavaly tavasszal voltam utoljára az Auróra utcai SZTK-ban, és mivel nem időpontra mentem, kénytelen voltam néhány órán keresztül a betegváróban üldögélni, míg a háziorvosom fogadni tudott. Azon kívül pedig, hogy – miközben nem tartom magam hipochondernek – rettegtem, hogy minél több dologhoz érek hozzá, annál valószínűbb, hogy potenciálisan halálos vagy súlyosan egészségkárosító fertőzést szedek össze, a váróban felállított padokhoz kapcsolódik a legmeghatározóbb élményem.

Azok ugyanis egytől egyig enyhén lejtettek előre, így egy idő után kifejezetten kényelmetlenné vált rajtuk az ülés (pláne, hogy síkos, egyébként dicséretes módon könnyen tisztíthatónak tűnő műanyagból készültek). Nem gondolom, hogy szándékosan tervezték ilyen ülhetetlenre a rendelőintézet várótermében a székeket, sokkal inkább konstrukciós hibára gyanakodnék, hiszen miért is tervezne bárki kényelmetlen ülőalkalmatosságokat egy olyan helyre, ahol sokat kell embereknek ülniük.

Egy brit vécégyártó, a StandardToilet azonban épp azzal reklámozza termékét, hogy kényelmetlen ülni rajta – így a cégek, melyek az egyes munkahelyeken beépítik, csökkenthetik az időt, melyet munkatársaik a vécén töltenek.

Ezt a cég azzal éri el, hogy a vécédeszkát 13 fokkal előredöntve pozicionálja, így a vécén ücsörgő embernek egy idő után kellemetlen erőfeszítésbe kerül tartania magát – ezzel pedig csökkenteni lehet az időt, míg a munkás vécén van, vagyis munkaidejének nagyobb részében tud a tulajdonos profitjának termelésére koncentrálni. (Meg persze azt is írja a cég honlapja, hogy ez így egészségesebb pozitúrát biztosít, de ez nyilván teljesen mellékes.) Egyébként van informatív rajzocska is arról, miért hasznos a termék a cégtulajdonosok számára. (érdemes megfigyelni a képen látható, mobilozó munkást!)

 

Azon kívül, hogy amint bevezetnek valahol egy ilyen vécét, a dolgozók valószínűleg azonnal megtanulnak bármilyen eszközből a deszkát vízszintes síkra helyező éket gyártani, az a cikk érdekessége, hogy a cégek ezzel a dolgozó munkahelyen töltött idejének legintimebb része fölött szélesítik ki kontrolljukat.

Ez azonban alapvetően nem újdonság, sőt, amellett, hogy felháborító, ez a döntött ülőfelületű vécécsésze még az emberségesebb „munkaidő-optimalizálási” formák közé tartozik.

Az Amazonnál például nincs szükség a bevezetésére, miután a cég már így is monitorozza, ki mennyit van a mosdón, hogy szankcionálhassa azokat, akik a vállalati előirányzathoz képest túl sok időt töltenek nem profittermeléssel – bár a kimerültségükben a vécén elalvó dolgozóknak kétségkívül nyújthatna „segítséget”.

Persze ez ellen már az is sok segítséget nyújt, hogy a világ leggazdagabb emberének vagyonát gyarapító munkások a folyamatos megfigyelés és teljesítménykényszer miatt már van, hogy ki se mernek menni a vécére, és inkább üvegbe ürítenek (már amennyiben persze anatómiai szempontból képesek erre).

Persze van ennél embertelenebb gyakorlat: a dél-koreai illetőségű Jura szerbiai gyárában a dolgozóinak például pelenka viselését javasolták, hogy ne kelljen a szalag mellől kiengedni őket a mosdóba. A cég a felháborodás hatására elállt később a gyakorlattól, és engedélyezett munkásainak napi két vécészünetet ingyen, a továbbiakat pedig levonják a bérükből. A fél-perifériás helyzet kilátástalanságára egyébként jellemző, hogy a szerb kormányfő szerint kár volt kirobbantani a cég körüli botrányt, mert csak elrettenti az országból a külföldi befektetőket.

És ne legyen illúziónk afelől, hogy a perifériaországok üzemeiben, ahol látástól vakulásig dolgoztatják a munkásokat, esetenként rájuk zárva a gyárkaput, hogy ne is mehessenek ki az üzem területéről, már egy 13 fokos dőlésszögű vécécsésze is a luxus netovábbja lenne, ha a dolgozók lehetőséget kapnának a használatára, ahogy valószínűleg az életveszélyes körülmények között gyerekeket dolgoztató kongói kobaltbányák is elég gyéren vannak ellátva vizesblokkokkal.

De magyarországi autóipari beszállítótól is hallottunk már olyan esetet, hogy a cég nem biztosítja az üzemben a megfelelő számú mosdóhelyiséget a munkásoknak, akik így a rövidke szünetben másodpercek értékes tucatjait kell hogy a vécé elérésével tölteniük. Ennek megfelelően nagyon akkurátusan kell tervezniük a rendelkezésre álló idővel, hogy tudjanak enni, inni, mosdóba menni, a dohányzás pedig sokszor a vágyak szintjén marad – különben nem lenne meg a darabszám.

Mindazonáltal a WC-ferdítési innováció ismét rávilágít arra, hogy a kapitalizmusban a tulajdonosok és a főnökök gyakorlatilag bármit hajlandóak megtenni azért, hogy a dolgozó munkaidejének minél nagyobb részét töltse profittermeléssel, és minél kevesebbet mondjuk azzal, hogy vécén van.

Ha egy munkahely kultúrájába, vagy a helyi szabályozásba nem fér bele, netán erős a cégnél a szakszervezet, akkor az idő számolgatása helyett majd a vécé felületét ferdítik. A profit hajszolása közben pedig fel sem merül, hogy több szünetet és pihenőt adjanak ahelyett, különböző aljas és kevésbé aljas trükkökkel és módszerekkel kikényszeríteni a rövidebb mosdószüneteket – hiszen az nem férne bele a rendszer logikájába, mely mindenhol odáig megy el a munkások kizsákmányolásában, ameddig a helyi törvények engedik.

Ez pedig attól függ, az adott ország milyen pozíciót foglal el a világgazdasági rendszerben. Végignézve, hogy a periférián gyerekek halnak meg a bányákban, miközben a fél-periféria munkásait pelenkába kényszerítik, a tizenhárom fokban döntött vécédeszka tényleg viszonylag ártalmatlan szívatásnak tűnik – mindazonáltal híven tükrözi a rendszer lényegét, mely megalkotta.