Kell-e nekünk Országos Roma Önkormányzat? – Habiszti!

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.

Kell-e intézményesített képviselet egy kisebbségi csoportnak ma Magyarországon? Teljes mértékben. Hiszen a nemzetiségek jogairól szóló törvény szerint mind a 13 kisebbségi csoportnak joga van érdekeit kifejezésre juttatni olyan területeken, mint a kulturális autonómia, oktatás, nevelés és érdekképviselet. Ezeknek a közösségi ügyeknek intézményesített fórumát és eszközeit biztosíthatná elvben  egy nemzetiségi önkormányzat.

habiszti-farkas-orban.jpg

Eredeti fotó: MTI

 

„A nemzetiségi önkormányzat:

törvényben meghatározott nemzetiségi közszolgáltatási feladatokat ellátó, testületi formában működő, jogi személyiséggel rendelkező, demokratikus választások útján e törvény alapján létrehozott szervezet, amely a nemzetiségi közösséget megillető jogosultságok érvényesítésére, a nemzetiségek érdekeinek védelmére és képviseletére, a feladat- és hatáskörébe tartozó nemzetiségi közügyek települési, területi vagy országos szinten történő önálló intézésére jön létre;” (2011. évi CLXXIX. Törvény a nemzetiségek jogairól, § 2. Nemzetiségi önkormányzat)

Ez azt is jelenti, hogy a demokratikus úton megválasztott, intézményesített képviselet tájékoztatja a többségi döntéshozókat abban az esetben, ha döntéseik hátrányba hozhatják a kisebbségi csoport tagjait. Továbbá javaslatokat tesz arra, milyen módon érvényesíthetők a csoport kollektív érdekei, és hogy miért jó ez mindenkinek, tehát lobbitevékenységet folytat, hogy teljes jogú állampolgár legyen a kisebbségi csoporthoz tartozó egyén, a kulturális és esetleges nyelvi értékeit megőrizve. Kisebbségi léte miatt ne érje őt megkülönböztetés, és állampolgári léte ugyanannyit érjen, mint többségi társaié.

Annak ellenére, hogy a törvény szerint mind a 13 Magyarországon élő kisebbségnek joga van önkormányzatot létrehozni, a kisebbségi önkormányzat kifejezés hallatán a legtöbb ember az Országos Roma Önkormányzatra asszociál. Pedig vannak más kisebbségi önkormányzatok is, csak azok nem annyira feltűnőek, mint az ORÖ ámokfutása, és talán tesznek is a közösségükért, de ebben az írásban maradjunk az ORÖ-nél.

Az ORÖ létjogosultságának indoklása abszolút habiszti Magyarországon. Hiszen egy olyan szervezetről beszélünk, amely kimeríti a demokratikus deficit fogalmát, azaz a jogilag demokratikusnak és legitimnek tűnő intézmény elveszíti a hitelességét azon emberek szemében, akiket képviselni hivatott. Ezért gyakorlatilag nincs semmiféle legitimitása, a nép bizalmatlan vele szemben és kiábrándult belőle. Nem túlzok, ha azt mondom, a romák nagy részét kirázza a hideg az ORÖ szó hallatán.

Természetesen az ORÖ Szervezeti és Működési Szabályzata második fejezetének 6. paragrafusában ez áll: „Az önkormányzat feladata a magyarországi romák egyéni és kollektív jogainak, érdekeinek képviselete és védelme az Önkormányzati feladat- és hatáskörének gyakorlása útján”.

Bár rengeteg negatív példát lehet felsorolni annak igazolására, hogy az ORÖ egyáltalán nem látja el a fentiekben kijelölt célját,  az egyik legsarkalatosabb mulasztását  a 2014-es választások előtt láthattuk. Ekkor úgy módosult, közvetlenül a  választások előtt a választási törvény, hogy regisztrált nemzetiségi szavazók csak saját szervezeteik listáira szavazhatnak, a pártlistákra nem. Ez azt jelenti, hogy a roma nemzetiségű magyar állampolgár nem szavazhat a magyar állampolgárságán alapuló képviseletre, kizárólag a származásán alapulóra, abban az esetben, ha regisztrálja magát kisebbségként.

Természetesen ez teljesen ellentmond a politikai képviselet demokratikus alapelveinek. Ezzel a többségi döntéshozatali apparátus elismerte, hogy a romák és a többi 12 kisebbség is másodosztályú állampolgárok, akiknek a választáshoz való joga nem az állampolgárságukon alapszik. Ezt elintézték annyival, hogy az a kisebbség, aki a nemzetiségi listán nem nyer kedvezményes mandátumot (nyerni szinte lehetetlen volt), az nemzetiségi szószólót állíthat ki, akinek szavazati joga nincs az Országgyűlésben. Nyilván ez a manőver azt is célozta, hogy pár „díszcigány” bekerüljön a parlamentbe. És az ORÖ ekkor nemhogy nem tett semmit, hogy képviselje a romák egyéni és kollektív jogait, de a Lungo Drom, kormánypárti szövetségesként csendes támogatást mutatott.

De a romák egyéni és kollektív jogainak képviseletére hivatott ORÖ hibái nem merülnek ki holmi demokratikus alapelvek keresztbehúzásában.

Sajnos nem emlékszem olyan esetre, amikor az ORÖ bármilyen, romákat ért jogsértés esetén felemelte volna a szavát. Nem hallottuk az ORÖ-t nyilatkozni a romák ellen elkövetett gyilkosság-sorozat, a nyíregyházi szegregációs per, a miskolci kilakoltatások, vagy úgy általában a Magyarországon egyre erősödő cigányellenesség kapcsán sem.

Természetesen a kormány az ORÖ-ben találta meg a partnerszervezetet roma integrációs ügyekben. A Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia elsődleges partnerként beszél az ORÖ-ről. A kormány így biztosította be, hogy a romáknak indirekt módon ártó szakpolitikai intézkedések, szabad utat kapjanak. Ilyenek például a tankötelezettségi korhatár csökkentése, aminek eredményeként egyre több roma hagyja el az iskolát képzettség nélkül. Az Orbán Viktor által a romáknak juttatott „legnagyobb jótétemény” a közmunka, amiből kvázi egy roma sem jut ki a nyílt munkaerőpiacra, viszont a segélyezés vs. közmunka körforgásába kerülnek, ennek következtében nagy részük kimarad a CSOK-ból is. (Erről cikkünket lásd itt.) A működési szabályzata alapján épp a hasonló intézkedések ellen kellett volna az ORÖ-nek felemelnie a szavát, de nem tette.  

Képletesen fogalmazva, az ORÖ mint partnerszervezet leginkább egy pitiző kiskutyára hasonlít. Nagyon aranyos, meg lehet simogatni a buksiját, és a tulajdonosa elmondhatja, hogy imádja a kutyákat. A kiskutya valójában jól érzi magát a kis világában, kap enni, inni, megbecsülik, de közben  teljesen elfeledkezik a többi testvéréről, akik a kutyamenhelyen vagy az utcákon tengődnek.

Félretéve a hasonlatokat, az ORÖ csak egy ürügy a kormányzati retorikában, amely mindig felmentést biztosít olyan vádak alól, mint hogy a kormánynak nincs politikai hajlandósága romákat integrálni, vagy úgy hoz döntést, hogy arról a romákat nem kérdezi meg. Erre mindig az a válasz, hogy van, és természetesen a romák „meg lettek kérdezve”, hiszen az ORÖ mindenben partner, és lám bólogat.

Mindenki számára egyértelmű, hogy az a fajta demokrácia, amit a kormány az ORÖ-vel karöltve gyakorol, nem más, mint hipokrácia. Hipokrácia abban az értelemben, hogy egyik pillanatban a romák befogadásáról és egyenjogúságáról prédikálnak, máskor pedig azt lehet hallani a miniszterelnöktől, hogy nem mi választottuk, hogy 600 ezer romával éljünk együtt, és mégsem kérjük az uniós tagországokat, hogy osztozzunk rajtuk.

Lényegében nincs értelme komolyan venni a társadalmi integrációt Magyarországon, ilyesmi nem is történik. Ha pedig valaki komolyan gondolná, azt nagyon gyorsan eltávolítják, elküldik, elzavarják, kizárják az integrációra szánt pályázatokból. Ki lehet mondani most már, hogy az Országos Roma Önkormányzat nem reprezentálja a magyarországi romákat, nincs legitimitása az emberek szemében, és csak védőpajzsot nyújt a kormánynak roma ügyekben.

Mindezen túl a legtöbb ORÖ-s hír a „Híd a munka világába” projektpénzek meglovasításáról szól, és a szervezet egyéb botrányairól. Az ORÖ nem tud elszámolni 1,6 milliárd forinttal, miközben a projekt nem is valósult meg.

Felmerül a kérdés, hogy az állam miért bízott milliárdokat és egy ilyen volumenű projektet egy olyan szervezetre, amelynek teljes egészében megkérdőjelezhető a szakmai, humánerőforrás, és most már az erkölcsi kapacitása is?

Ez körülbelül olyan, mintha valakinek lenne pénze fodrászra, de fodrász helyett a sarki henteshez menne új frizurát csináltatni. Teljes egészében abszurd, hogy az egyébként felzárkóztatásra szánt, milliárdos nagyságrendű tételek a romák körében hitelességét vesztett, a politikai érdekérvényesítés és hatalomjáték bábjának, az ORÖ-nek lettek leosztva.

Zárásképpen, akkor mégis milyen lenne egy  jól működő ORÖ?

Többedmagammal úgy gondoljuk, hogy a megfelelő működéshez mindenképpen egy szakmai testület szükséges, amely olyan szakmai, tapasztalati és erkölcsi értékrendszert tud felállítani, melynek eredményeként a demokrácia jegyében a szervezet élő kapcsolatban van a választópolgárokkal. Visszacsatolást és információt nyújt az őket érintő főbb közigazgatási, szakpolitikai és kulturális döntésekről, eseményekről, úgy országos mint európai témákban. Olyan értelmiségi roma szakértőkre van szükség, akik a romák valós problémáit tudják a nagypolitika és a döntéshozók felé csatornázni. Tudnak szervezeti egységekben gondolkodni, tehát a helyi önkormányzatokkal együttműködnek és egyeztetnek. Több milliárdot érő székházak helyett kulturális központokat és érdekvédelmi szervezeteket hoznak létre hálózati formában.

Nagyon jó lenne, ha a sokszínű roma kultúra „kirakata” minden nagyobb városban fellelhető lenne, és mondjuk oláh cigány létemre el tudnék menni egy beás cigány közösségi házba, és megnézném, hogy ott hogyan készül a punya (roma kenyér, és valószínűleg ugyanúgy, mint a bokolyi vagy a vakaró). Ehhez is kellene a helyi érdekvédelmi szervezetek munkája, ami a helyi szinten végzett közösségszervezésen túl jogsegélyszolgálat, felvilágosítás, információközlés.

Mindezek a folyamatok az ORÖ-ban központosulnának, ahol szakmai, pénzügyi feladatokat, valamint belső kontrollt látnának el. Nagyon fontos lenne az is, hogy a kisebbségi önkormányzatok együttműködjenek a civil szervezetekkel. A civil szervezetek munkája, véleménye rengetegszer elvész és nem jut el a döntéshozókig: az ORÖ feladata lenne ennek becsatornázása is.

Annak érdekében, hogy ez a – jelenlegi magyar valósághoz képest- utópisztikus ORÖ-működés tért nyerjen, olyan gyökeres változásokra van szükség, mint például a politikai akarat és átláthatóság biztosítása, a jelenlegi vezetők leváltása, szakmaiság elismerése és még sorolhatnám. Addig is, a jelenlegi formában működő országos roma önkormányzatra viszont egyszerűen semmi szükség nincs.

Jakab László

 

Olvass tovább!