Mi a teendő? /Képzeletbeli olvasókör/
Három elméleti alapszöveget ajánlok a formálódó magyar újbaloldal figyelmébe.
Három elméleti alapszöveget ajánlok a formálódó magyar újbaloldal figyelmébe.
Azért nem tudott sikeres politikai párttá és/vagy mozgalommá szerveződni a hazai újbaloldal, mert az ehhez szükség intellektuális-ideológiai elméleteket a hazai jobboldal valósította meg politikai projektként.
Orbán Viktor rendszerének leváltása nem cél, hanem egy eszköz, mert enélkül a változás nélkül elképzelhetetlen egy igazságosabb társadalom félépítése Magyarországon.
Önmérséklet és gondolkodás. Minden, a jelenlegi szituációban részt vevő vagy részt venni akaró szereplő szeme előtt ezek kéne, hogy lebegjenek.
Hányszor érezzük azt, hogy egy sok száz szavas publicisztika kevésbé adekvát összefoglalása a bajainknak, mint egy összeszedett ordítás.
A rabszolgatörvény elfogadása utáni tiltakozások és a parlamenti visszatérés mikéntje utáni mérések fontos üzenete, hogy a 2010 utáni formációk felett van vagy nincs üvegplafon.
Mi a teendő a baloldalon akkor, amikor az utóbbi idők legerősebb üzeneteivel, legfontosabb témájával, legnagyobb kérdéseivel valóban lehetőséget kap arra, hogy végre megmutassa, milyennek kéne lennie a munkásöntudatnak, amikor itt van a pillanat, amikor építkezésbe lehet fogni, leszámolni a múlttal, elindulni a jövő felé?
A rabszolgatörvény-ellenes magyarországi mozgalom továbbra is törékeny, erre utal legalábbis, ha azt a lengyel és francia helyzettel vetjük össze. Ugyanakkor van remény a megszilárdulásra is.
Ma igenis szükség van rombolásra, szükség van a túlzásokra, a destruktív szenvedélyeinkre, mert ma nem lokális anomáliák jelentik a kihívást egy magamfajta liberális számára, hanem a zsarnokság egész rendszere.
A rabszolgatörvény ügye a hazai ellenzék nagy próbatételévé vált – de nem abban az értelemben, ahogyan a legtöbben az ellenzéki térfélen gondolják.