Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Politikai beszélgetős műsort csináltak a tüntetésekből

Akarni és csinálni nem ugyanaz. Csinálni pedig nem annyit jelent, hogy odarakunk valami félkészt. Nagyjából így lehetne összefoglalni az utóbbi egy-két tüntetést, amely emlékként itt maradt a decemberi rabszolgatörvényes tiltakozásokból.

A hétvégén előbb aktivisták lezárták a Lánchidat mindenféle tartalmi követelés nélkül, majd az ellenzéki pártok értékelték Orbán évértékelőjét, aztán az ÁSZ-hoz vonultak úgy, hogy 14-szer mondták el azt, amit eddig is tudtunk: nem szeretik Orbán Viktor politikáját.

Kicsit olyan volt ez a vasárnapi tüntetés, mintha az ATV Egyenes Beszéd című műsorát játszották volna el az utcán, csak még belekérdezés sem volt.

Ami ezeken a tüntetéseken történik, annak a sehova sem vezető médiapolitizálásnak a gyakorlata, amely nem mutat erőt, nem hoz be új erőforrásokat, nem építi ezeket a pártokat, a magyar ellenzéket hosszú távon, csak és kizárólag a médiafigyelmet generálja, amit aztán semmire sem hasznosít.

Nézzük meg például a szervezést. Ma a tüntetésszervezők, legyenek azok pártok vagy párton kívüliek, úgy tűnik, azt gondolják, elegendő kirakni egy Facebook eseményt, és akkor már tüntetést szervezünk. Meg egyáltalán mit jelent az, hogy tüntetésszervezők? Minek egy tüntetést szervezni, ha az nem csatornázódik be semmibe és sehova?

A vasárnapi évértékelő elleni tiltakozás Facebook eseményének háromszor változtatták meg az idejét, a helyszínét és a címét. Semmilyen más mozgósítás nem történt, még egy sajtóközlemény sem ment ki a szervezőként megjelölt Fiatalok a Demokráciáért nevű pár száz fős Facebook-oldaltól. Csodálkozunk ezután, hogy a Hősök terén alig lett meg a 100 ember a vonuláshoz. Ennek így van értelme egyáltalán?

De nem sokkal jobbak a pártok sem.

Előbb kiküldtek egy sajtómeghívót kedden a vasárnapi eseményre, amelynek meg sem adták a kezdő időpontját (mert, hát, biztosan 4 nap alatt kell tüntetést szervezni), majd 2 órával utána létrehoztak egy Facebook esemény, amin már ott volt a délután 4 órás kezdés. Így egyrészt a tüntetésről szóló első sajtóhírekből kimaradt az az információ, hogy mikor lesz a tüntetés, és nem került bele az eseményre mutató link, ahol a feliratkozókat lehet értesíteni a történésekről. De még az az alapvető dolog se történt meg, hogy posztoljanak később a Facebook eseményre, kérve az embereket, hogy vigyék tovább a tüntetés hírét.

De más mozgósítás se történt. Számtalan párt hírlevelére vagyok feliratkozva, de nem kaptam e-mailt arról, hogy lesz tüntetés. Több pártnál is meg van adva a telefonszámom, de nem jött sms, vagy direkt kitelefonálás a mozgósításra. Nem volt mondjuk videóposzt a közösségi médiában a mozgósításra, és nem nagyon láttam helyi csoportokba vagy nagy országos csoportokba se beposztolva az eseményt. Olyanról pedig, mint vidéki párttagok buszoztatása, szórólap, vagy plakát, esetleg hirdetések, ne is beszéljünk.

Ezek nélkül pedig nem lesz tömeg, még akkor sem, ha 24 párt, 50 civil szervezet és az ENSZ szervez közösen egy tüntetést.

Ahogy én láttam, lényegében ezen a két tüntetésen semmilyen mozgósítási munka nem lett elvégezve annak érdekében, hogy sokan legyenek kint. Sőt, még a legalapvetőbb rutinokat is elhagyták, amivel el lehet érni, hogy emberek legyenek egy tüntetésen.

A helyzet az, hogy annak, amit vasárnap láthattunk, semmi értelme. A Lánchídon tartott, vagy a Hősök teri dzsemborin nem derült ki, hogy miért is tüntetnek az emberek, míg az ellenzéki tüntetésen, bár Orbán évértékelőjére volt meghirdetve, arra érdemi válasz nem érkezett, ellenben az Állami Számvevőszék büntetésének ügyét se sikerült tematizálni. És hát miként is sikerült volna, amikor Orbán Viktor pont abban az időben kezdett tematizálni a rabszolgatörvénnyel szemben.

Azzal az üggyel szemben, ami nem jogi tényében, hanem a politikai törésvonalak újraírásával tudott sebet ütni a kormánypárton. Ki is áll az emberek oldalán, és ki a multikén? Ki zsákmányol ki, és ki küzd a kizsákmányolás ellen? De ebből február elejére semmi se maradt, csak a „mocskos Orbán”. Vissza a kényelmes törésvonalba, amit az ellenzéki pártok tudnak értelmezni, és bénán bejátszani, miközben a Fidesz nyer.

Persze a „mocskos Orbán” is tud erős lenni, ha van mögötte erő, csak ez pont a fent említett mozgósítási képesség hiányában nem működik.

A január 5-i ellenzéki tüntetés óta nagyjából azt láthatjuk, hogy Budapesten teljesen bénaságba, tartalom nélküliségbe és értelmetlenségbe fullad az ellenzéki politizálás. Ezek pedig pontosan azok a hiányosságok, szervezeti, politikai képesség- és tudásbeli hiányosságok az ellenzéki oldalon, amik 9 hónapja újra a kormánypárt totális győzelmét hozták el.

A december valójában semmilyen változást nem hozott a magyar politikában. Senki se tudott szervezetet építeni, új ügyeket behozni, újraírni a megszokott politikai törésvonalakat, olyan izgalmas politikai innovációkkal előállni, amelyek a megszokott törzsközönségen kívül bárkit is érdekelnének.

Címlapkép: MTI/Balogh Zoltán
Olvass tovább!