Repüljenek!
Ha most az EU vezetése nem mutat példát, és fotelből nézi végig, ahogy felkoncolnak egy EU-val szomszédos országot az energetikai érdekei miatt, akkor ebből a morális farkasveremből már nagyon nehezen fog kimászni.

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Ha most az EU vezetése nem mutat példát, és fotelből nézi végig, ahogy felkoncolnak egy EU-val szomszédos országot az energetikai érdekei miatt, akkor ebből a morális farkasveremből már nagyon nehezen fog kimászni.
Első látásra teljesen logikus és nehezen kritizálható az az álláspont, amelye a magyar miniszterelnök a NATO-csúcs kapcsán elmondott. Ha viszont az események mögé nézünk, kiderül, ez is a kettős beszéd szokásos fordulata.
Hiába kiabálta túl Deutsch Tamás a kisteleki fórumon az 1 Magyaroszág Kezdeményezés roma civiljeit, a polgármestertől egyéni képviselőn át EP-képviselőig felvonuló fideszes politikusok tanulságos keresztmetszetét adták az elmúlt 12 év állami romapolitikájának.
Lehetünk-e jó kisebbségiek – ha úgy tetszik, jó magyarok –, ha a mindenkori hatalomhoz való lojalitással szemben a szakma iránti – magasabb rendű – hűséget választjuk inkább?
A kormány gazdaságpolitikája elkerülhetetlenül munkahelyi – és ezen keresztül más – feszültségekhez fog vezetni magyar és ukrán munkaerő között.
Lehet-e úgy bírálni az inváziót, a háborúba átcsapó beállítottság aspektusait, hogy közben ne zuhanjunk bele a ruszofóbia vermébe?
Az ellenzéki tüntetés lengyel vezérszónoka éveken keresztül az európai jobboldal egyik első embereként nem csupán elnézte, hanem aktívan segítette is Orbán pávatáncát és európai politikáját, a migránsozás, brüsszelezés ellenére.
Több ezer halott fekszik Ukrajna mezőin, és azt mondják, hogy az oroszok nem hagyják cserben a sajátjaikat. Gyalázatos hazugság.
Márki-Zay Péter jól ragadta meg a háborús helyzet adta lehetőséget, hogy koherensen magyarázza el, mi a baj Orbánnal. Az ellenzéki szónoklatok nagy része ugyanakkor az elmúlt egy-két év során bármikor elhangozhatott volna.
Nincs olyan történelmi évforduló, ami másfél évszázad óta annyira kiszolgáltatott lenne a politikának, mint március 15-e.