Rousseau és a szabadság dilemmái
Jogos igényünk csakis arra lehet, amit szabad és egyenlő felekként megkövetelhetünk egymástól egy társulás, egy politikai közösség tagjaiként.

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Jogos igényünk csakis arra lehet, amit szabad és egyenlő felekként megkövetelhetünk egymástól egy társulás, egy politikai közösség tagjaiként.
Vitatkozunk Szijjártó Péterrel és a Momentum új elnökével, elgondolkodtat minket Jávor Benedek, és feldühít az aszódi tragédiát megelőzni nem tudó Budakörnyéki Járásbíróság.
A kormánypárti kapcsolatok révén a szerb, jobboldali „biztonsági” csoportok hálózata él és virul.
Magyarország és Írország is adóparadicsomnak számít az Európai Unióban. Az ír légitársaság éppen így bújik ki az adózás alól. Ennek szabna gátat a minimumadó.
Pedig a háború alatt kialakuló szolidáris gyakorlatok jól mutatják, mire kell alapozni a lakáspolitikát: a lakhatás alapvető szükséglet, nem lehet a profitszerzés eszköze.
Ha a kormány az egészségesebb társadalomért kíván küzdeni, akkor különadók helyett igazán kezdhetné valahol máshol.
A városvezetés az „okos város” programmal a posztkommunista hanyatlás tengerében hozná létre a saját nyugati világát.
A kormány fenntartaná az adóversenyt, aminek a magyarok isszák a levét.
Akkor élhetünk békében és biztonságban egymás mellett, ha azokat, akik népek egymás elleni háborúján nyerészkednek, közös erővel fosztjuk meg hatalmuktól és befolyásuktól.
Az orosz-ukrán háború negyedik hónapjában érdemes feltenni a következő, igen nyugtalanító kérdést: alkalmasak-e egyáltalán politikai elitjeink és a nyugati közvélemény arra, hogy releváns válaszokat adjon a kihívásokra?