Két év kényszerű kihagyás után Orbán Viktor miniszterelnök 2022. július 23-án, szombaton délelőtt ismét beszédet mondott Tusnádfürdőn a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban.

A tusványosi felszólalást nem fogjuk ismertetni, hiszen ezt különféle hangnemben számosak megtették előttünk. Az, hogy Orbánnak három évtizede tartó forgolódás és 16 év kormányzás után sikerült lehorgonyoznia a faji politikánál, akkor is megrendítő, ha időközben sok galádsághoz hozzáedződtünk.

A helyzet az, hogy Magyarország miniszterelnöke a legbornírtabb olvasmányokból tájékozódik, a politikáját pedig a szélsőjobboldal legordasabb eszméire alapozza.

Az általa vezetett kormányoknak konok elszánással sikerült elérniük, hogy némi megalázó mormogást leszámítva ellenállás ne maradjon Magyarországon. Visszatartó erő nincs. A jogi keretek szétmállottak. Az államból eliszkolt az ész. Ellenzékről nevetséges lenne beszélni.

Ami maradt, most megnyilatkozott a fajok keveredéséről és a népességcseréről mondottakban, zavaros és önellentmondásoktól terhelt gondolatfutamaiban, valamint abban a szinte kényszeresen ismételgetett eszmében, miszerint mindenek mögött internacionalista összeesküvés áll.

Ennek akkor is szíven kell ütnie bennünket, ha a hosszú pályafutása alatt sosem szimpatizáltunk a miniszterelnök politikájával. Az ember és az államférfi bukása egyként felkavaró. Nem lehet, hogy Orbán – s általa az ország – elszigetelődése ne érintsen meg bennünket.

Az újabb kétharmados győzelem 12 év után a leggyengébb politikai berendezkedéshez vezetett. A kormányerő – pártról hiba lenne beszélni – elvesztette téveteg fogódzóit, amúgy is ösztövér nemzetközi mozgástere körül elfogyott a levegő. Erőszakkal fenyeget és erőszakot gyakorol. Ez mindig intő jel, a tehetetlenség és gyengeség jele.

Aki azt gondolja, mindez szükségszerűen valamiféle megújhodáshoz vagy kedvező változáshoz vezet, téved.