Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Megszervezni olyan közösségeket, amelyeket a mélyszegénység, kirekesztettség miatt mások nem tudtak, esetleg olyan embereket, akik eddig rejtőzködtek saját problémáikkal. Ezekhez ugyanolyan hosszú távú és kitartó gondoskodó munka kell, amit az anyáktól otthon elvárnak – legtöbbször elismerés nélkül -, és ami a politika fősodrából jellemzően hiányzik.
Mintha a politika, ha egy civil műveli, akkor mocskos dolog lenne. De őszintén: az a politika, amit a jelenlegi kormány művel, nem sokkal mocskosabb?
Egy év leforgása alatt Románia a második miniszterelnökét fogyasztja el, a sorozatos kormányválságot furcsa mód nem az erős ellenzék, és még csak nem is az elmúlt egy évben többször is utcára vonuló korrupcióellenes tüntetők idézik elő, hanem maga a kormányzó Szociáldemokrata Párt.
A magyar (nemcsak baloldali) értelmiségnek nem sikerült megakadályoznia a Lukács Archívum tönkretételét: egyszerűen nincs hozzá elég ereje vagy befolyása. (A puszta önvédelemhez se.) A nemzetközi tiltakozást lerázta magáról a rezsim.
A magyar ellenzék figurái tüntetésről tüntetésre, sajtótájékoztatóról sajtótájékoztatóra, mondásról mondásra élnek.
Néhány évvel ezelőtt nem értettem ezt az egész Geréb Ágnes-mozgalmat. Aztán jöttek a szüléstörténetek, videók, amikben a férfi orvos minősíthetetlen stílusban ordítja le az éppen a gyermekét kitolni próbáló, kimerült nőt.
Egy állam dönthet úgy, nem hagy senkit az út szélén. Vagy dönthet úgy is, hogy a törvények eszközével bünteti, fegyelmezi, kordában tartja ezeket a szegényeket hogy ne okozzanak gondot a tisztes polgároknak, még a szemük elé se kerüljenek.
A mai magyar külpolitika az európai békerend ellensége, szövetségeseinek antidemokratikusnak, antiliberálisnak, antiszociálisnak kell lenniük. Sőt, Orbán – aggasztó módon – a diktatúrákat és az autokráciákat preferálja.
A politikát nem véletlenül csinálják pártok. Aki nem végzi el helyettük az ő munkájukat, csak a jelöltségre utazik, az inkább maradjon csendben.
Az EMMI bejelentette, hogy a kormány „elengedi” a jelzálog- vagy diákhitel egy részét gyermekvállalás után. De ez is csak egy eszköz arra, hogy a választások előtt a korrupcióról a családtámogatásra terelődjön a figyelem.