A Budapest-Tyukod tengely: a zaklatók felmentéséről
Úgy tűnik, március elején nemcsak a nőnapot ünnepelhetjük, hanem annak mintegy előszezonjaként a szexuális zaklatók felmentésének emléknapját is.

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Úgy tűnik, március elején nemcsak a nőnapot ünnepelhetjük, hanem annak mintegy előszezonjaként a szexuális zaklatók felmentésének emléknapját is.
Lejárt a viták kora, mi?
2018 Magyarországán nincsen fontosabb harc, mint az, amit a dolgozók folytatnak. Nem olyan látványos, mint az ellenzéki összefogás, nem vonz annyi figyelmet, mint egy lex CEU elleni tüntetés, mégis a legfontosabb.
Akárhogy is, hazánkban a képviseleti demokráciát újonnan létre kell hozniuk azoknak, akik ezt szeretnék.
Az emberek már nem csak azért mennek el, hogy legyen lakásuk, legyen szép autójuk, még csak azért sem, hogy megéljenek valamiből, hanem azért is, mert nincs semmilyen jövőkép, amiben reménykedhetnének, van viszont egy torz jelen, amiben senkinek az élete nem számít.
Nem igaz, hogy nincs esély, és a Fidesz legyőzésének egyik feltétele a hit. A döntés a mi kezünkben van. Hiszünk a következő hónapban a legkisebb rosszban, ebben a minimális esélyben, vagy sem?
Vajon mi a magyarázat erre a disznóhús-őrületre?
A jóra való restség nem tesz szimpatikusabbá senkit.
Mit szóljunk a rettenetes hanyatlás viszolyogtató tüneteihez? Az eldurvuláshoz, a kíméletlenséghez, az együttérzésnek, a szabadságszeretetnek, embertársaink megbecsülésének a kiáltó hiányához?
Egészen elképesztő az ötlet, hogy egy gyerek akkor mehet farsangra, ha utána kampányfotóként használhatja az arcát valamelyik politikus.