Akármi is lesz a vége, az indexesek okosan léptek
Az indexesek, túl azon, hogy emberileg tisztességesen jártak el, s részben függetlenül attól, hogy mindez hová vezet majd, igenis racionálisan viselkedtek.

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Az indexesek, túl azon, hogy emberileg tisztességesen jártak el, s részben függetlenül attól, hogy mindez hová vezet majd, igenis racionálisan viselkedtek.
Ahhoz, hogy a szociáldemokrácia fel tudja venni a neoliberalizmussal a harcot, kitartó kampányt kell folytatni egy gyökeresen eltérő technológiai infrastruktúráért, elhagyva a szabályozás melletti felszólalások jelentette kényelmi zónát.
Hosszú agonizálás után egy rendkívül látványos és brutális végjátékban lefejezték az Indexet, hogy aztán a szerkesztőség emberi tartásból példát mutatva egyként felálljon. A tegnapi nap erről, róluk, egy több mint két évtizedes lapról kellett volna, hogy szóljon.
Ezek a fiatalemberek – az Index szerkesztői, munkatársai – bebizonyították, hogy különösebb hangoskodás és hencegés és színfalhasogatás nélkül lehet gyakorolni a szabadságpárti ellenállás egyszerű, elemi gesztusait.
A tudós legfontosabb feladata, hogy az embereket felvilágosítsa az általa a homályból feltárt társadalmi viszonyok természetéről, főként azok a cselekedeteiket gúzsba kötő sajátosságairól.
6-8 éve folyamatos a média elfoglalására indított hadjárat.
A náci népirtással foglalkozó emlékezetpolitika a genocídiumot általában nem egy gyarmatosító háború részeként értelmezi. Pedig a Harmadik Birodalom és a 19. és kora 20. századi európai gyarmatosítás között mély összefüggés van.
Az épp elég baj, hogy néhányan valószínűleg hatalmasat fognak rajta kaszálni.
„Révbe értem. De ez kötelesség, nem érdem. / Itt vagyok, és az egészet nem értem.”
Az emlékezet a múlt újra- és újra elmesélésének folyamatában születik meg és él, és hatalmi kérdés, hogy a közvetlenül érintetteken kívül más is meghall-e bizonyos elbeszéléseket.