„Simicska Lajos legújabb kori történelmünk kiemelkedő alakja volt, a rezsim démiurgosza, továbbá stíljének és modorának lehengerlően reprezentatív poétája, a korai Orbán-barokk mennyezetére pufók angyalokat pingáló politikai piktor.”
A „devizahiteles korszak” végéről beszélni a kilakoltatások idejének kellős közepén ugyanolyan cinikus hozzáállásról tanúskodik, mint a szegény- és nőügyek vállvonogatós szőnyeg alá söprése.
A migráció nem csupán a magyar vagy az európai politika hatalmi harcainak szempontjából lényegi kérdés – ezen a kérdésen múlik a baloldal, hovatovább az emberiség jövője.
2018 nem a semmiből jött: rengeteg, évek óta párhuzamosan futó folyamat eredménye az, hogy mára baloldali és liberális parlamenti ellenzékiségről igazán nem beszélhetünk.
A „migrációs” csúcsértekezleten az Európai Unió vezetői vizsgálat, vád és ítélet nélkül halálra ítéltek pár százezer embert.
A július 8-i választás világnézetek közötti választás, választás a jobboldali radikalizmus és a polgári demokrácia világnézete között. De ennél is többről van szó: az emberi tisztesség és a gátlástalan pofázás között kell választani.
A magyarországi dolgozók zöme, 41 százaléka erős, 6 százaléka pedig nagyon erős félelmekkel küzd munkájával kapcsolatosan.
A Jobbik vetette fel tavaly: miért kapjon olyasvalaki is beleszólást a közügyekbe, aki például nem tud olvasni, következésképpen nem lehet túl tájékozott? Meg lehet ez alapján vonni a választójogot?
A fizetésüknek biztos nem…
Nyers Rezső és az általa megszervezett „reformközgazdász” világ a magyarországi balliberális gondolkodásmód egyik legfontosabb előzménye volt.
