TGM: Keresztyén demokratáknak
Mindent meg lehet hamisítani, mindent el lehet torzítani, mindent el lehet felejteni, corruptio optimi pessima.
Mindent meg lehet hamisítani, mindent el lehet torzítani, mindent el lehet felejteni, corruptio optimi pessima.
Mit számítanak a tények?
Van bőven tanulság.
Csütörtökön Varga Mihály és Palkovics László Tusványoson úgy ültek le szidni a magyar kis és középvállalkozásokat és dolgozókat, mintha az oktatási tárca volt vezetője és a Fidesz gazdasági minisztere, nem maguk felelnének a magyar gazdaság állapotáért.
A kormány egy szakmát lényegében ellehetetlenít, de mivel a rendőr jelképezi a hatalmat a tüntetésnél, a kilakoltatásnál, sokan csak legyintenek: megérdemlik a mocsadék zsaruk.
Orbán lényegében bejelentkezett a putyinista, szélsőjobboldali EU-s hadjárat vezető szerepére.
Egyesek számára ez a munka új realitását jelenti, egyfajta új lehetőséget a technológia uralta társadalomban való érvényesülésre. Mások számára viszont inkább a visszatérést jelképezi ahhoz az egykori kiszolgáltatott helyzethez, amin a munkajog csak átmenetileg tudott javítani.
A francia elnök Nicolas Sarkozyt idéző hévvel beszélt arról, hogy a sajtó már nem az igazságot keresi, és lemondott az ártatlanság vélelméről. A parlament is szerepet téveszt, és mindez a szélsőségeknek kedvez. Oda a méltóság, az elvek, de Gaulle forog a sírjában.
A kurdok támogatóinak talán egyetlen politikai fegyvere a szolidaritás, a nemzetközi közösségre és a helyi kormányokra való nyomásgyakorlás – például akkor, amikor a magyar miniszterelnök Erdogannal találkozik.
„…aki végül összetartotta a világot, az a vénkisasszony volt, aki azért maradt pártában, mert ápolnia kellett a beteg édesapját, a fáradt feleség, aki szelíden elhárította az izzó szemű, szép, lelkes fiatal udvarlót, mert nem akarta bántani a fáradt férjét, a néptanító, aki elfelejtette Schillert és Kantot a kis faluban, ahol a parasztgyerekeket tanította, a csendőrőrmester, aki futni hagyta a rőzsetolvaj öregasszonyt…”