TGM: Forradalmi etűdök
A forradalom Ady forradalma volt. Benne jelenik meg egész bonyolultságában és komor fényében, a maga baljós előérzeteivel és bosszúvágyával. Az ő utódai vagyunk, jóban és rosszban. Hogy mire megyünk vele, majd meglátjuk.
A forradalom Ady forradalma volt. Benne jelenik meg egész bonyolultságában és komor fényében, a maga baljós előérzeteivel és bosszúvágyával. Az ő utódai vagyunk, jóban és rosszban. Hogy mire megyünk vele, majd meglátjuk.
Gazdája is elkísérte.
A neoliberális terror célja a társadalom fragmentálása, széttöredezése. Annak elérése, hogy a társadalmat alkotó egyének erőforrásaikat kizárólag saját egyéni érvényesülésük, osztálypozícióik bebiztosítása érdekében használják fel.
A költségvetésben megspórolható 70 milliárd sem kevés, de az igazi cél – már évek óta – a lakossági megtakarítások állampapír-piacra terelése.
A CEU megy. Vesztettünk. A veszteség fájdalmas. De ez a fájdalom csak akkor ér valamit, ha segít tisztábbá tenni, hol tartunk, mivé lettünk, mi lett az ígéreteinkkel, a szabadságunkkal, a jövőnkkel; ha ráébreszt minket, hogy mindebből végtére is elég volt.
Mi sem természetesebb, hogy amikor új vagy újszerűnek tűnő politikai-társadalmi formákkal szembesülünk, akkor megnövekszik a vágy azok megértése iránt, ez pedig stimulálja az elméletgyártást.
Jó, hogy nem azt tanácsolja, fűtsenek.
Ma Magyarországon, akinek van tudása, pénze, vagy hatalma, annak nincs bátorsága, hogy szembeszálljon a Fidesszel, mert fél a következményektől, a vesztenivaló elvesztésétől. Akinek pedig van bátorsága, annak nincs tudása, pénze és hatalma, hogy sikereket érjen el.
A figyelmeztetés nekünk is szól. Végre Magyarországnak is túl kellene lépnie azon a berögzülésen, hogy a szocialista nehézipar rendszerváltozás utáni összeomlásával már jobbára megtett minden tőle telhetőt.
43 esztendővel ezelőtt, 1975. október 24-én az izlandi lányok és asszonyok sztrájkolni kezdtek. Elegük lett abból, hogy kevesebb fizetést kapnak, mint a férfiak, miközben sokkal több teher hárul rájuk.