Mi a baj a piacgazdasággal? I.: Piac és áruvá válás
Le kell folytatnunk egy társadalmi vitát arról, hogy az élet mely területeit szeretnénk alávetni a piac logikájának, és arról közösen, demokratikus úton kell döntenünk.
Le kell folytatnunk egy társadalmi vitát arról, hogy az élet mely területeit szeretnénk alávetni a piac logikájának, és arról közösen, demokratikus úton kell döntenünk.
Azért nem tudott sikeres politikai párttá és/vagy mozgalommá szerveződni a hazai újbaloldal, mert az ehhez szükség intellektuális-ideológiai elméleteket a hazai jobboldal valósította meg politikai projektként.
Az Orbán-kormányok már-már legendás szimbólumokhoz való ragaszkodásának egy újabb, igen látványos fejezete íródik a szemünk előtt a Magyar Idők átkeresztelésével.
A demográfiai válság megoldását a magyar nőktől várják, ezért is ígérte a miniszterelnök a választás után, hogy átfogó megállapodást akar kötni a magyar nőkkel. A kormányzat kritikusai „a választás szabadságának” követelésével érvelnek. Lássuk e megközelítés korlátait és alternatíváit!
A baj akkor van, ha a törvény betűje egyesekre jobban, másokra kevésbé vonatkozik.
A mélyszegénység problémájával társaival együtt a kései Kádár-rendszert szembesítő szociológusra, a kor első valóban alulról szerveződő civil mozgalmának alapítójára és az SZDSZ országgyűlési képviselőjére az egykori kolléga, Havas Gábor szavaival emlékezünk.
A bűnt a volt rendőr követte el, és neki is kell bűnhődnie, de nem hibás a társadalom, a mindenkori politikai vezetés, amely egy olyan országot hoz létre, ahol a lecsúszás ellen nincsen valódi fék?
Szinte már itt az az idő, amikor az egyéni szintű kizsákmányolások kollektíve felismerhetővé összegződhetnek, az ellenük való harc pedig így társadalmi hatóerővé válhat.
Egy borotvamárka profitorientált harcáról a nem létező mérgező maszkulinitás ellen.
Talán most már elhiszik a munkavállalók mindenhol, hogy szembe lehet szállni a kizsákmányolással, hogy ki lehet harcolni a tisztességes béreket, a megbecsülést, a pihenőidőt maguknak.