Papp Dániel hírt hamisít, Matolcsy lop, Rogán bűnöző. És akkor mi van?
Miután kiörültük magunkat, jusson eszünkbe, hogy ez nem az első eset.
Miután kiörültük magunkat, jusson eszünkbe, hogy ez nem az első eset.
Ez a törvény szégyenletes és embertelen: családokat verhet szét, megvonja a pihenés, a kikapcsolódás, az emberhez méltó élet lehetőségét magyarok tízezreitől. És amiről kevés szó esik: életveszélyes is.
Rosa Luxemburg a maga művészet és természet iránti, ambivalencia nélküli áhítatával, növénygyűjteményével és fejben tartott Goethe-verseivel, Vormärz-stílusú, rajongó, érzelmes, lelkes, szigorú leveleivel – ez a picike, sánta zsidó nő, lengyel bevándorló Berlinben és Lipcsében az orosz lelkével, a szorgalmas jó tanuló és precíz tudós, aki azt mondta a barátnőinek, hogy asszonynak mindenekelőtt büszkeségre van szüksége – , igen, neki halnia kellett.
A homofóbia, nőgyűlölet, rasszizmus politikai támogatása akkor is ügy, ha nem Magyarországon történik. Akkor is ügy, ha a magyar társadalom törtrésze hallotta valaha a brazil elnök nevét.
Nem fenyegethetik a gyerekeinket, a tanárainkat, a szülőket, azért, mert valakinek önálló véleménye van.
Amint az elnyomás láncai egyre súlyosabbá válnak, amint az erőszak globális rezsimje uralomra tör, ki merészel még hinni abban, hogy a kiegyezés, a megalkuvás nem járható út? Hogy a célunk csakis az egyetemes emancipáció lehet és semmi egyéb? Ki őrzi még a reményt úgy, ahogy azt Rosa Luxemburg tette?
Októberben tartóztatták le Brazíliában az egykor a „proletár erőszakban” hívő volt milicistát, most kiadják az olaszoknak, „kommunista terroristaként” szerepel a hírekben, de vannak, akik még mindig hisznek ártatlanságában.
„édes hazám, lám, egyetlen pici hírrel ó, mily sokat tettünk a gyűlölet, az ostobaság és a hallatlan tájékozatlanság terjedéséért.”
Ahogy hazánk politikai berendezkedése egyre több rokon vonást mutat Oroszországgal, úgy egyre gyakoribbak lesznek az ott már megszokottá váló politikai akciók.
Mi a teendő a baloldalon akkor, amikor az utóbbi idők legerősebb üzeneteivel, legfontosabb témájával, legnagyobb kérdéseivel valóban lehetőséget kap arra, hogy végre megmutassa, milyennek kéne lennie a munkásöntudatnak, amikor itt van a pillanat, amikor építkezésbe lehet fogni, leszámolni a múlttal, elindulni a jövő felé?