Orbán Viktor rendszerének leváltása nem cél, hanem egy eszköz, mert enélkül a változás nélkül elképzelhetetlen egy igazságosabb társadalom félépítése Magyarországon.
Soha hasonló demonstrációsorozat nem volt Magyarországon, mint most a decemberben induló, a január 5-i budapesti és január 19-i országos és nemzetközi rendezvényekben kicsúcsosodó tüntetések.
Száz éve, a forradalmak kavargásában meghalt Ady. Aki nélkül nem lehetett volna forradalom.
Berki Erzsébet, a Budapesti Metropolitan Egyetem oktatója szerint akár az általános sztrájkra és a munka törvénykönyve teljes revíziójának is van esélye.
A hetvenes évek Olaszországában a különböző csoportokat nem az erőszak felvállalása vagy „elítélése” különböztette meg egymástól, ez még igen távol van mai korunktól, ahol a társadalom féken tartásának egyik legfontosabb elemévé vált a moralizáló, absztrakt erőszakellenesség.
Lyukas zokni, és bili, ez a színvonal? Tényleg ez lenne a konzervatív újságírás, ennyire tartják az olvasóikat ezeknél a lapoknál, és ennyire tartják a szavazóikat a megrendelőiknél?
Kétségtelen, hogy van ok az elégedetlenségre, és a tüntetések a létező rossz közérzet kifejeződései, a megmozdulásokra nincs befolyásuk azoknak, akik a tűrhetetlen állapotok miatt fel vannak háborodva.
A halál és a halálfélelem egyformának mutat bennünket, s ezért sokan szeretik ezt a pillanatot fenntartani a mindannyiunk közötti alapvető közösség kifejezése számára, ahelyett, hogy a mindennapok acsarkodását tovább folytatnánk.
A hatalmi koncentráció révén kialakított függőségi viszonyokban áll a rezsim egész működésének a lényege.
Önmérséklet és gondolkodás. Minden, a jelenlegi szituációban részt vevő vagy részt venni akaró szereplő szeme előtt ezek kéne, hogy lebegjenek.
