Az antifasiszta cselekvés a mai helyzetben magától értetődő erkölcsi kötelesség, de nem állhatunk meg a bozótban SS-egyenruhát öltő félőrültek elleni fellépésnel, amikor az övékével rokon eredetű eszmék hirdetői a kezükben tartják az államhatalmat.
„A mi autónk” – égett bele mindenki agyába még annak idején a hirdetés, amivel a Suzuki pozicionálta magát Magyarországon. De kinek az autója az autó, amelynek gyárában megsértik a dolgozók jogait?
MTA szájbarágó: Ha csak 2 perced van az MTA-ügyre!
A rettenetes Maduro-kormányzatot még rettenetesebb erők óhajtják valami borzalommal helyettesíteni; az egész ügy csak rosszul végződhetik.
Nekünk, polgároknak most az a dolgunk, hogy ha lehetőséget adnak rá, akkor támogassuk az MTA-t, támogassuk a kutatókat, ha kell lábbal, ha kell közösségi média megosztással, ha kell pénzzel, ha kell aláírással.
Kicsit olyan volt ez a vasárnapi tüntetés, mintha az ATV Egyenes Beszéd című műsorát játszották volna el az utcán, csak még belekérdezés sem volt.
A szegénység nagyon mást jelent egy gyereknek, mint egy felnőttnek. Sokféle dimenziója van, ami egy gyerek számára „eltüntethető”. De az éhezés vagy a lakás hiánya nem ilyen.
Mivel előreláthatólag nagyon sokáig együtt fogunk élni még a magyarországi jobboldallal, szükséges lesz lehetőleg pontosan megértenünk, és nem pusztán az általa létrehozott rendszert, hanem a jobboldal lelkét.
Nyolcadik hete gyülekeznek Belgrádban az ellenzéki és a hivatalos politikától független csoportosulások, hogy hétvégenként átlyuggassák a szürkén szivárgó időt, és hangot adjanak az elégedetlenségnek. Mi történik, pontosabban: történik-e valami?
Sokat idézik Marxtól, hogy a történelemben minden esemény kétszer jelenik meg, egyszer mint szomorújáték és másodszor, mint bohózat.
