Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A Házasság Hetének konklúziója: a párok töltsenek együtt több időt. De mégis hogyan?

Ha esetleg nem tűnt volna fel, a Házasság Hete zajlott körülöttünk, pont ma ér véget. Ennek örömére az elmúlt napokban csaknem 100 hazai településen közel 250 programot is rendeztek (a mai napon 18 órakor szentmise zárja a központi programok sorát), az eseménysorozat jelmondata pedig a következő volt:

„Randevú egy életen át”.

A Házasság Hete programjainak fővédnöke egyébként 2013 óta Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége.

És hogy mi volt az idei év konklúziója? Herjeczki Kornél, a programsorozat koordinátora az M1-nek adott mai interjújában a következőt hangsúlyozta:

a kapcsolat fennmaradásához a pároknak időt kell fordítaniuk egymásra.

Amivel egyébként nincs is semmi gond, mert minden bizonnyal így van. Ám mivel az elmúlt hónapokban meglehetősen sokat beszéltünk arról, hogy a tavaly december közepén elfogadott túlóratörvény jelentősen tovább terhelheti a munkavállalókat azáltal, hogy a kiadható túlórakeretet 400-ra emelte fel, talán joggal merül fel a kérdés, hogy vajon mégis hogyan töltsenek együtt több időt a párok, amikor a megélhetésükhöz szükséges több pénzt még Orbán Viktor szerint is csak úgy kereshetik meg, ha többet dolgoznak?

E tekintetben kifejezetten izgalmasnak is tűnhetett, hogy a programsorozatban feltűnt egy „Családról és munkáról” című előadás is, amelyet pont Bálint napján tartottak meg.

Csakhogy a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom által szervezett eseményen hiába tolmácsolták még az emberi erőforrások miniszterének, Kásler Miklósnak a szavait is, sajnos abból nem derült ki, hogy a túlterhelt munkavállalók miként tölthetnek együtt több időt családjukkal. Kásler levelében ugyanis így fogalmazott:

„Isten férfit és nőt teremtett, hogy egymást kiegészítve a gyerekekkel alkossanak tökéletes egészet. A családban mindenkinek megvan a maga szerepe, feladata, küldetése, mindenki egyenlő, de nem egyforma, és a családi élethez hozzátartozik a munka is, hiszen az elvégzett munka öröme és az otthon szerető közege együtt teszi széppé az életet.”

Kásler ehhez még hozzátette azt is, hogy meglátása szerint a társadalom is támogatja ezt, és számíthatnak a tudományokra, az egyházakra, a szociális szervezetekre és a munkáltatókra is, hiszen egyre több az olyan munkahely, amely segíti a családos munkavállalókat, közben pedig a szociális, jogi és infrastrukturális háttér is a gyerekeket nevelőknek kedvez.

Érdemes kiemelni (bár sajnálatos módon nem meglepő), hogy Kásler Miklós továbbra sem tud túllendülni a család = férfi + nő + gyerekek definíción, kirekesztve ezzel az egyedülálló szülőktől az azonos nemű szülőkig rengeteg szülőt.

Ráadásul az emberi erőforrások minisztere szerint a szociális, jogi és infrastrukturális háttér kedvez a gyermekvállalóknak – miközben a szociális védőhálóról tudjuk, hogy lyukas, elhelyezés nélkül lakoltatnak ki kisgyerekes családokat is, rengeteg gyerek él mélyszegénységben, közülük sokakat anyagi okokból, ámde törvénytelenül emelnek ki családjaikból, a házi gyermekorvosok száma az ország egyes régióiban tragikusan alacsony (hogy az egészségügy más, gyerekekre vonatkozó problémáit és hiányosságait ne is soroljuk), vagyis pont azon területeken, amelyekért Kásler miniszter felel, bőven lenne még mit fejleszteni, ha a gyerekek, a gyerekes családok jólétét tartaná szem előtt a kormány.

De legfőképp amellett nem érdemes szó nélkül elmenni pont a Házasság Hetének zárónapján, alig egy héttel azután, hogy Orbán Viktor 7 pontos családvédelmi tervet jelentett be, hogy a magyar kormány minisztere szerint egyre több munkahely segíti a családos munkavállalókat, miközben épp ez a kormány szolgáltatta ki a magyar dolgozókat a multiknak, meghagyva nekik a lehetőséget,

hogy olyan szinten terhelhessék túl őket, ami nem csak a családi mindennapjaikra, de akár az egészségükre is káros lehet.

És mindezt azon köztársasági elnök feleségének, Herczegh Anitának a fővédnöksége alatt, mely köztársasági elnök (Áder János) a rabszolgatörvényt egyetlen pisszenés nélkül írta alá.

A Házasság Hete főként a keresztény egyházak és civil szervezetek által szervezett programsorozat, ám sajnálatos módon ez az esemény sem nézett túl a házasság, a család, a gyerekszülés fontosságának rózsaszín mázzal leöntött légvárán.

Mert bár mi sem természetesebb, mint hogy egy házasság csak akkor tud harmonikusan működni, ha a házastársak elég időt töltenek egymással, de „az elvégzett munka öröme” és „az otthon szerető közege” kifejezések által sugallt idilli kép ma a magyar társadalom jelentős része számára nem több puszta szóvirágoknál.

Bármennyire is fontos (lenne) a család védelme, ma azt látjuk, hogy a kormány elsősorban az egyre szűkülő felső-középosztálynak, illetve a mindig is szűk elitnek osztogat kiváltságokat, miközben a magyar emberek, családok, szülők és gyerekek egyre jelentősebb részének mindennapjait kiszolgáltatottság, egzisztenciális félelem és a küzdelembe való belefáradás, felőrlődés jellemzi.

A rabszolgatörvény csak egy a felmerülő problémák közül, de jelenleg talán a leglátványosabb, és a legtöbbeket közvetlenül, napi szinten érintő változás.

Épp ezért a cinizmus csúcsa, amikor a Házasság Hetének konklúziója az, hogy a pároknak több időt kell eltölteniük egymással, miközben nemrég írta törvénybe a kétharmados kormány, hogy a munkavállalók tisztességes bérek helyett túlterheléssel kereshetnek többet, természetesen a multik legnagyobb örömére (vagy mondhatnak persze nemet is, bár ezt valószínűleg a munkáltatók nem tolerálják).

Egy a házassággal, a családi létformával foglalkozó egyhetes programsorozatnak, és főleg ezen belül a család és a munka viszonyát feszegető konferenciának, és pláne az emberi erőforrások minisztere által írt üzenetnek nem kéne erről is szólnia? Vagy ez nem fér már bele a rózsaszín cukormázba?

Címlapkép: Kásler Miklós (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)
Olvass tovább!