Aki sztárséf, az megalázhatja a barátnőjét a nyilvánosság előtt?
A fájdalmat tűri, mást nem annyira.
A fájdalmat tűri, mást nem annyira.
Kibeszélni a konszenzusból viszonylag könnyű egy excentrikus troll számára. Megváltoztatni évtizedek alatt felépített attitűdöket, intézményeket, struktúrákat viszont már sokkal nehezebb.
Persze nem annyira meglepő, hogy Hollywood éppen mostanában kezd érdeklődést mutatni ebbe az irányba.
A visegrádi országok vezetői megmondták Ursula von der Leyen-nek: nem elég ha deportálhatnak, jobban örülnének a betonfalnak.
Szolidaritást kell vállalnunk a dekolonializációra törekvő megmozdulások szereplőivel, de szellemi és forradalmi energiánkat elsősorban a lokális felelősségeink felkutatásának és feldolgozásának kell szentelnünk.
Kirángatja a főorvost, kedélyesen diskurál, meg a többi szokásos.
Bejárta a sajtót, hogy egy férfi féltékenységből és szakítás miatt akarta meggyilkolni volt jegyesét, új párját és annak anyját, de látnunk kell: az ilyen narratívák rettentő károsak, mert normalizálják a nők elleni erőszakot.
Az 1980-as puccsot követő katonai junta legalább olyan véres és kegyetlen volt, mint az erőszakos káosz, aminek pontot tett a végére.
Ha egy külföldi szakmai út korrumpálhatja az újságírót, akkor egy üzletember jachtján eltöltött nyaralás nem korrumpálhatja a politikust?
A miniszterelnök egy absztrakt ideológiai konfliktus mítoszával akarja kielégíteni közönségét, ahelyett, hogy a valóságról beszélne, a mi valós, tényleges problémáinkról, a járványról, a gazdasági válságról és a többi valós kérdésről.