A digitalizáció hajnalán folyamatosan hallottuk azokat az ígéreteket, hogy az elektronikus eszközök használata milyen jelentősen csökkenti majd például az irodai munka környezeti lábnyomát, hogy csökken, vagy akár eltűnik például a papírfogyasztás… Szerencsére, vagy inkább sajnos, nem kell most már ígéretekre hagyatkozni, hiszen adatokkal tudjuk alátámasztani, hogy ez nincs így.
Miközben valóban eltűnőben van a papír az irodákból és az otthonokból is, például könyvolvasót használunk, már a legszegényebb afrikai falvakban is megjelent a mobiltelefon. Ennek ellenére azonban nem csökkent a papírfogyasztás a világon, sőt, az elmúlt évtizedekben folyamatos volt a növekedés.
Ha összehasonlítjuk a nyomtatás és a képernyőn olvasás környezeti hatását, azt látjuk, hogy míg egy kinyomtatott oldal szénlábnyomát 4-5 grammra tehetjük, ez egy email esetében 0,3 grammtól akár 50 grammig is terjedhet, egy nagyobb csatolmány esetében. Persze ezek a számok nincsenek kőbe vésve, és függenek az energiamixtől, azaz attól, hogy éppen milyen forrásból származik az energia, de jól mutatják, hogy nem minden fekete vagy fehér.
Öt évvel ezelőtt a Fenntartható Fejlődési Célok keretében gyúrta egybe az ENSZ az elmúlt évtizedekben indított több nagy ívű programját. A várt áttörés azonban elmaradt, nem lett fenntarthatóbb a világ.
De azt egyre pontosabban látjuk, mit rontottunk el eddig, és hogyan lehetne hatékonyabb a környezet- és klímavédelem, akárcsak más fenntarthatósági célok megvalósítása. Ez utóbbiak ötödik „szülinapjára” jelent meg a Civil Kerekasztal a Fenntartható Fejlődési Célokért tanulmánykötete, a Fenntartható fejlődés: Rakjuk együtt helyre a kockákat címmel.
Ennek fejezeteiből adunk ízelítőt több cikkben a Mércén, arra keresve a választ, hogy mit kell tennünk a jelenlegi rossz megoldások ellentmondásainak feloldása, a valódi változás érdekében.
Miközben áldásos hatásait környezeti téren nem érezzük, összességében villámgyorsan nő a digitális világ és ennek szénlábnyoma. Habár az egyes eszközök egyre hatékonyabbak, a 2010-es 2 milliárdhoz képest
a felhasználók száma az előrejelzések szerint 2025-ben eléri majd az 5,5 milliárdot, az eszközök száma pedig 15 milliárdról közel 70 milliárdra nő. Jelenleg már ott tartunk, hogy a primer energiafelhasználás 4,2%-a, az üvegházgáz kibocsátás 3,8%-a, a vízfelhasználás 0,2%-a és az elektromos energiafelhasználás 5,5%-a a digitális eszközökhöz kötődik .
A magyarázat fontos eleme az úgynevezett visszacsapó hatás, tehát az, hogy amikor nő egy tevékenység hatékonysága – így kevesebb erőforrást igényel –, akkor nagy az esélye annak, hogy nő a fogyasztás is. A digitális eszközök sajnos az egyik legtökéletesebb példáját nyújtják annak, hogy miért nem elég hatékonyságról beszélni. Hatékonyabbak lettünk a digitális eszközök által? Igen. Kevesebb erőforrást használunk? Nem.
A kisebb eszközök sem feltétlenül jelentenek alacsonyabb erőforrásigényt. Egy mobiltelefon legyártásához 700 féle nyersanyagra van szükség. 2014-ben csak a mobiltelefonok és tabletek előállításához 40 000 tonna alumíniumot, 30 000 tonna rezet, 11 000 tonna kobaltot használtak fel. Az elektronikai hulladék csak 2014 és 2018 között 42 megatonnáról 50-re nőtt, ami megegyezik kb. 4500 Eiffel-torony tömegével.
A gazdasági visszacsapó hatás következtében hatékonyabban vásárolunk. Ha számítógépen rendelek, nem kell elautóznom a városszéli bevásárlóközpontba, és egy autó kihoz több megrendelést számos megrendelőnek. Biztosan hatékonyabb, és kevesebb erőforrásigénnyel jár – habár ugyanez persze nem mondható el a Kínából rendelt termékek esetében.
De mit teszek a felszabadult időben? Lassítok? Nem. Az így felszabadult időben nagy eséllyel tovább internetezek, elmegyek étterembe, filmet, zenét töltök le az internetről, de az szinte biztos, hogy újra hozzájárulok a fogyasztáshoz.
A pszichikai visszacsapó hatás is jelentős: egy mobiltelefon szép, tiszta, nincs kipufogógáz, egyre kevesebbet kell tölteni. Még a környezettudatos fogyasztók is sokat használják. Pedig az információs és kommunikációs technológia (IKT) mai eszközeinek használattal összefüggő lábnyomában nem az otthoni töltés a meghatározó, hanem az internetforgalom és az azt kiszolgáló szerverek.
Zenét már nem kazettán, CD-n hallatunk, hanem az interneten. Ugyanígy, az internetes TV is egyre elterjedtebb, és lassan rákötünk mindent a hálózatra, a hűtőtől a villanykörtéig.
Nem látom a szennyezést, de attól még létezik. Az internetes adatközpontok lábnyoma már összemérhető a repülésével, és jelentősen emelkedik.
A strukturális visszacsapó hatás következtében a digitalizáció átalakítja az egész életünket: a gazdaságot felgyorsítja, növeli a profitot, innovációra ösztönöz, mely újabb profitot jelent, és fogyasztást generál. A big data, az adatelemzés, a just-in-time marketing rövidebb termék-élettartamot jelent, nem hosszabbat. És ez nem csak a végfelhasználóknál jelentkezik.
Ha a cél a környezeti terhelés csökkentése, nem elég egy területet tekintetbe venni, hanem a hatások összességét figyelembe véve kell meghozni a döntéseket, miközben a valós erőforrás-csökkentésre koncentrálunk. Ha csak egy évvel meghosszabbítanánk a mobiltelefonok élettartamát az Európai Unióban, az évi 2,1 millió tonna (Mt) CO2 kibocsátáscsökkentéssel járna 2030-ig. Ez egyenlő azzal, hogy eltűnik 1 millió autó az utakról.
Akkor mit lehet tenni? Erre próbál választ adni a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Fenntarthatóság Felé Egyesület, a Tudatos Vásárlók Egyesülete és a Humusz Szövetség 13+1 pontból álló javaslatcsomagja a tartósabb elektronikai eszközökért.
Az intézkedéseknek elsősorban arra kell koncentrálnia, hogy az elektronikai eszközök tartósabbak legyenek, jobban javíthatóak, ennek következtében pedig tovább használjuk ezeket.
Ebben az államnak is nagy szerepe lehet a piac logikájából következő, de a társadalom és a környezet számára káros folyamatok kezelésében. A piaci szereplők alapvető érdeke, így tudatos stratégiája a fogyasztási ciklus felgyorsítása. Hiába állnak rendelkezésre a tartósabb termékek előállításának technikai feltételei, ezzel ellentétes folyamat zajlik. Ezt Magyarország megakadályozni nem tudja, de intézkedésekkel a folyamatokat kedvező irányba befolyásolhatja.
